A Wembley-ben érhet véget az angolok német átka

Huszonketten játszanak 90 percen keresztül, és mindig a németek nyernek. Mi az? Hát a futball – sosem volt aktuálisabb Gary Lineker örökzöldje, aki az 1990-es vb elődöntőjében maga is megtapasztalhatta ezt az örökérvényű igazságot. Persze nem „mindig”: az 1930 májusa óta tartó sorozat egy berlini 3:3-mal kezdődött, az azt követő 31 találkozó pedig 15 német és 13 angol győzelmet hozott. Az igazán fontos meccsek, Eb- és vb találkozások azonban a legtöbbször a németek felé billentették a mérleget.

Volt persze egy jelentős kivétel...

Egy nap híján napra pontosan 55 évvel az idei Eb-mérkőzés előtt érte el az angol futball eddigi legnagyobb sikerét. Egyetlen világbajnoki címe kötődik ehhez a naphoz, és ezen a meccsen rúgta Geoff Hurst a vb-döntők egyetlen mesterhármasát. Martin Peters, Helmut Haller, Hurst és Wolfgang Weber lőtte a rendes játékidő góljait, ami után hosszabbítás következett. Ha NSZK, vb-döntő és hosszabbítás, arról mi is tudnánk beszélni, de az angolok nem így jártak.

A hosszabbítás első félidejében Hurst labdája pattant alá a felső kapufáról, amely azóta is a futballtörténelem leghíresebb és egyben legvitatottabb momentuma. Gottfried Dienst játékvezető nem tudta eldönteni, a labda a gólvonalon innen vagy túl vagy, így partjelzőjére, Tofiq Bahramovra bíztak a döntést – aki megadta. Hurst későbbi újabb góljával meglett a mesterhármas és a vb cím Angliának hazai földön.

Mint ahogy Ludas Matyi is háromszor veri vissza Döbröginek, valahogy így lehet Németország is Angliával. Minden idők egyik legvitatottabb gólja immáron évtizedek óta kísérteni jár vissza a két nagy futballnemzet összecsapására. “Még ma is fáj” - írta tavaly a Twitteren a fentebb már említett Gary Lineker, amikor a karantén okozta elvonásos sporthiány idején terápiás céllal újranézte az angol döntő olaszországi elődöntő-visszavágóját.

De a kettő között ott van még egy szintén hosszabbításba torkolló vb-meccs. A valószínűleg minden idők legjobb tornája címre érdemes 1970-es mexikói világbajnokságon már a legjobb nyolc között találkoztak, szintén 2:2 után, ezúttal azonban a németek nyertek. Más kérdés, hogy rögtön egy körrel később kiestek Olaszországgal szemben.

De gyorsan vissza Torinóba! A torna, amelyen felfedeztük Paul Gascoigne-t, és a mérkőzés amelyen a pálya közepén fakadt sírva újabb sárga lapot kapva, amikor rájött: így nem játszhat a döntőben. Sovány vigasz, hogy csapattársai sem, hiszen a büntetőpárbajban alulmaradtak a későbbi vb-győztes NSZK-val szemben. Gól nélküli első félidő után Andreas Brehme góljára Lineker válaszolt a 80. percben, hogy utána a ráadásban se szülessen gól. A szétlövésnél a németek 4-ből mattolták Shiltont az angol kapuban. Az utolsóra már nem volt szükség, hiszen az angolok 3 sikeres után kettőt kihagytak.

Ekkor túl voltunk már az 1982-es vb unalmas 0:0-ás csoportmeccsen. Ez így egy fontos tanulság: a londoni vb döntő után három különböző világversenyen is találkozott a két együttes, de Anglia egyszer sem tudott győzni.

Mintha csak lemásolták volna a csapatok a hat évvel korábbi teljesítményt. Ez persze jobban fáj. Nemcsak mert hazai pályán varázslatos időszakot élt meg az angol válogatott. A skótok elleni presztízsmeccsről már írtunk korábban. De a csoportkörben van der Sarral, Seedorffal, de Boer-testvérekkel, Bergkamppal felálló hollandoknak lőttek egy négyest.

A ‘96-os kontinenstorna volt az első – és szerencsére majdnem az utolsó –, ahol az aranygól szabály érvényben volt. Ehhez képest 75 ezer néző kapott a szívéhez a Wembley-ben, amikor alig egy perccel a hosszabbítás megkezdése után Darren Anderton, a Tottenham játékosa bődületes kapufát rúgott, a labda pedig szinte véletlenül landolt Andreas Köpke kezében.

– nyilatkozta nemrég a The Guardiennek. „Egy ilyen gól tökéletes befejezés lett volna egy tökéletes teljesítményhez. úgy éreztem, mi voltunk a jobb csapat, és így van ez most is. Nekünk vannak a jobb játékosaink, meg kellene nyernünk.”

Pedig jól indult a mérkőzés: Alan Shearer 3. percben lőtt góljára alig 10 perccel később Stefan Kuntz válaszolt, hogy aztán – hiába a sziporkázás a hosszabbításban – további gól ne szülessen. A büntetőpárbajban aztán a németek ismét nem tudtak hibázni, sőt, az első 5 körben Anglia sem. Hogy a ráadásban végül ki hibázott? Az angolok jelenlegi kapitánya: Gareth Southgate.

Nemcsak hogy ismét nyerni tudott, hanem ráadásul mindezt Londonban tette a német válogatott.

A hangos és drámai búcsú után a következő Európa-bajnokságon is összecsapott a két nagy futballnemzet, de ez a meccs kevésbé marad meg emlékezetünkben. Nem is csoda: mindkét válogatott történelmi mélypontját élte át, amikor Portugália és Románia mögött kiesett a csoportból. Az akkor még csak formálódó portugál generáció persze így is négy közé jutott, Anglia és Németország azonban messze maga alatt teljesített. és amilyen az angolok formája: ezt, a legkisebb jelentőségű meccset sikerült megnyerni Shearer góljával.

A dél-afrikai világbajnokság azonban jelentőségteljes mérföldkő volt ismét, nemcsak a két csapat, hanem a szabályok tekintetében is.Akkor is a legjobb tizenhat között találkoztak, annyi különbséggel, hogy akkor Németország volt csoportelső, most Anglia. Miroslav Klose és Lukas Podolski góljával már 32 perc után kétgólos előnyben voltak a németek, de öt perc múlva a mindössze hétszeres válogatott védő, Matthew Upson egyetlen nemzeti mezben szerzett góljával újraéledtek az angol remények.

A nyilvánvalóan szabályos, de meg nem adott gól olyannyira kizökkentette az angolokat, hogy újabb rúgott gól helyett kettőt kaptak, így sima német győzelem lett a vége.

Lampard meg nem adott góljának jelentősége azonban nagyobb érvényű. A meccs után világszerte felerősödtek azok a hangok, amelyek a gólvonal-technológia bevezetését szorgalmazták, vagy általában a technika nagyobb szerepét szerették volna a bíró segítségéül hívni. A FIFA részéről még a tornán döntés született: vizsgálóbizottságot hoztak létre a megvalósítás érdekében, két évvel később pedig – éppen egy Belgium elleni angol válogatott meccsen – már ki is próbálták a rendszert.

2010 júniusa óta nem találkozott tétmeccsen a két válogatott. Hogy mennyire érezhető az angol válogatottban az évtizedek óta meglévő nyomás, ma este kiderül. Ha valaki, az angol válogatott szövetségi kapitánya tehet azért, hogy a régi átok megszűnjön. Gareth Southgate annak is, ennek is főszereplője lehet.