50 éve nyert vb-t minden idők legerősebb brazil válogatottja

Legtöbben az 1970-es mexikói világbajnokságot tekintik minden idők legjobbjának, de nemcsak ezért mondhatjuk, hogy Mario Zagallo fiai lettek volna a valaha volt legjobb nemzeti 11. Rendkívül sokat fejlődött már a játék az első négy évtizedben, de még nem indult el a '70-es évek nagy indusztrializálódása. Ez volt minden idők legnagyobb gólátlagú tornája, itt vezették be a sárga lapot, és az első, amit a tévétársaságok színesben közvetítettek.

Noha a futball ma már világméretű sportág, akkor még csak Európa és Dél-Amerika különcsatája volt. Ezen próbáltak változtatni a mexikói vb után. Sir Stanley Rous, a FIFA akkori elnöke így szólt:

Sajnos van egy magyar vonatkozású „leg” is: ez az első olyan torna, amin szerettünk volna ugyan, de nem indultunk el. Az 1969 decemberi marseille-i pótselejtező, ahol „jöttek a csehszlovákok”, komoly fordulattá vált a magyar futballban.

Az 1960-as évek egyértelműen a brazil válogatotté volt. Először 1950-ben volt reális esélyük a vb cím megnyerésére, de egy döbbenetes döntőn hazai pályán, a Maracanában mintegy 200 ezer ember előtt az utolsó 10 percben veszítettek Uruguay ellen, akik így már másodszor nyerték meg a tornát. 1958-ban azonban a még csak 18 éves Pelé vezetésével új generáció állt össze, a „Beautiful Team”, vagyis a csodálatos csapat, ami a Pelé által csodálatos játéknak keresztelt futball után kapta nevét. Ez a csapat rögtön meg is nyerte a svédországi tornát. Az 1962-es chilei vb-n következett a második, 1970-ben pedig triplázni tudtak. Ezzel végleg elnyerték az 1930-ban elkészített, az első FIFA elnökről elnevezett Jules Rimet-kupát.

Az aktuális világbajnoknak odaadott vándorkupát ugyanis az alapító szándéka szerint az kapja meg végleg, aki elsőként nyeri meg a harmadik címet.

A FIFA számösszeállítása alapján mutatjuk meg most, miben volt különleges Brazília csodálatos csapata.

Ennyivel a világbajnokság előtt mutattak ajtót az akkori szövetségi kapitány Joao Saldanhának. A katonai diktatúrában élő Brazília elnöke, Medici tábornok ugyanis egyre nagyobb nyomást helyezett a csapatra, hogy játsszon Dario, másnéven Dadá Maravilha. A keményfejű kapitány csak annyit mondott: „Az elnök választja a minisztereit, én pedig megválasztom a csapatomat.” Március 17-én Saldanha kihirdette a Chile elleni barátságos mérkőzés keretét, amiben Pelé ott volt, Dario pedig nem. Néhány órával később Mario Zagallo volt a szövetségi kapitány.

Ennyit szerzett Brazília a mexikói vb-n, ez minden idők második legjobb teljesítménye, ennél többet, 25-öt csak Nyugat-Németország szerzett 1954-ben. Pelé 4 góllal és 6 gólpasszal több, mint a felében benne volt. Azóta senki nem tudott egy tornán ennyi gólpasszt adni, Robert Gadocha, Pierre Littbarski, Diego Maradona és Thomas Hassler is megállt ötnél.

Ennyi kellett Jairzinhónak az Uruguay elleni elődöntőben, hogy 73 méterre a gólvonaltól elinduljon, és megfordítsa a mérkőzést, amit aztán 3-1 arányban meg is nyertek. A Furacão (hurrikán) becenevű brazil játékos volt így a második, aki minden győztes vb meccsén gólt lőtt, ezen a vb-n összesen 7-et. Ezzel ő az egyetlen olyan játékos, aki egy tornán több mint 6 gólt szerez, mégsem lesz gólkirály. A bronzérmes NSZK csatára, Gerd Müller 10-et lőtt.

Ennyivel a világbajnokság kezdete előtt közölték a hírt Tostaóval, a selejtezőkön 10 gólt szerző játékossal, hogy valószínűleg sosem fog tudni újra játszani.

Egy hazai bajnoki mérkőzésen levált a retinája, és azt jósolták neki: meg fog vakulni.

Egy houstoni műtét után azonban kapott még egy lehetőséget, és 2,5 hónappal a torna előtt ismét el tudott kezdeni edzeni.

Tostao az elején még fejelni is félt, pedig Zagallo kapitány és Lidio Toledo csapatorvos még külön bánásmódban is részesítette. Végül nemcsakhogy pályára lépett, hanem két gólt is lőtt a Peru elleni negyeddöntőben. Aranyérmét Roberto Abdalla houstoni szemészorvosnak ajándékozta.

Ennyi volt 21 éven aluli a világbajnok brazil keretben, miközben semelyik másik válogatottban nem volt egynél több. Marco Antonio a torna három tinédzserének egyike, Clodoaldo, Edu, Leao és Paulo Cesar Caju pedig mindannyian húszévesek voltak. Sőt mi több, Edu már a második tornáján vett részt, ezzel megelőzte Pelét, és ő lett a világ legfiatalabb játékosa második világbajnokságán.

Ennyi várta mindhiába a védekező középpályás Clodoaldót az Olaszország elleni döntő utolsó gólja előtt. Az alábbi videón pontosan látszik, hogyan szabadítja fel a helyet a játékos, lehetőséget teremtve ezzel a brazil támadásnak, hogy mindig újabb és újabb szabad területek maradjanak, beállítva így a csapatkapitány, Carlos Alberto góljával a 4-1-es végeredményt.

Ennyivel előzte meg Pelét az NSZK kapitánya, Uwe Seeler. Kettőjük különmeccseének tétje: ki mondhatja el hamarabb magáról, hogy egymást követő 4 vb-n is gólt szerzett. Mindkét csapat első mérkőzésre ugyanakkor, június 3-án 16.00-kor kezdődött. Seeler az 56. percben szerzett gólt Marokkó, Pelé pedig az 59. percben Csehszlovákia ellen.

Ezt a történelmi tettet, amit akkor 3 perc különbséggel ketten is elértek, azóta sem tudta senki megtenni. Ehhez legközelebb a szintén német Miroslav Klose állt három tornával.

Ennyiből lett később brazil szövetségi kapitány azok közül, akik az 1970-es tornán erőnléti edzőként vettek részt. Ráadásul egyikük sem játszott futballistaként. Claudio Coutinho az 1978-as argentin világbajnokságon vezette a csapatot. Korábban a brazil hadsereg kapitánya volt, és a NASA-nál folytatta tanulmányait. 1981-ben egy búvárbalesetben életét veszítette. A másik Carlos Alberto Parreira, aki 1994-ben szintén világbajnoki címet nyert, 2006-ban pedig a negyeddöntőig jutott, ahol Franciaország állta útjukat.

Ennyi tudott százszázalékos teljesítménnyel világbajnokságot nyerni. Az 1970-es brazil csapat nemcsak a hat világbajnoki mérkőzését, hanem az előtte lévő hat selejtezőt is megnyerte. A 2002-es világbajnok brazil válogatott szintén minden meccset megnyert a Dél-Korea és Japán által közösen rendezett tornán, a selejtezők közül viszont hatot elveszített, háromszor pedig döntetlent ért el.