A Tottenham válogatott focistája, Csiki Anna érzi magán a fejlődést a világ legerősebb bajnokságában

Negyedik hónapja a Tottenham Hotspur játékosa Csiki Anna, a magyar labdarúgó-válogatott 25 éves középpályása. Ő az első magyar női futballista, aki a világ legerősebb bajnokságában, a Women’s Super League-ben játszik, korábban a Ferencvárosban és a svéd BK Häcken együttesében szerepelt.

Szeptember után december végén is készítettünk vele egy interjút, amelyben mesél az eddigi angliai tapasztalatairól, a beilleszkedéséről, az angol bajnokság jellemzőiről, a WSL körülményeiről, a saját és a csapat céljairól, a magyar nemzeti csapat helyzetéről.

Bevallom őszintén, egyelőre majdnem minden úgy történt, ahogy arra számítottam, ahogy arra a már Angliában játszó korábbi häckenes csapattársaim felkészítettek.

Tudtam, hogy egy elképesztően jó bajnokságba fogok érkezni, ahol minden mérkőzés ki-ki meccs lesz, ahol minden hétvégén a világ legjobbjai ellen kell teljesíteni, és azt is tudtam, hogy a csapatba kerülésért hatalmas harc lesz az edzéseken.

De azt azért bevallom, hogy bár mondták, hogy a tempó jóval nagyobb lesz, de arra nem számítottam, hogy még Svédországhoz képest is ennyivel gyorsabb lesz az angol bajnokság.

Az első pár hét annyira intenzív volt, és annyi minden történt velem, hogy időm sem volt megállni kicsit, és átgondolni, mi is történik velem. Nagyjából október közepe-vége felé kezdtek lecsillapodni a dolgok körülöttem, ekörül realizáltam először, hol is vagyok.

Az első hetekben olyan érzésem volt, mintha a felhők fölött járnék, minden meseszerűnek tűnt és az is volt. De mikor úgy igazán "megérkeztem" október környékén, akkor volt egy nehezebb időszak, nagyon honvágyam volt Svédországba. Nagyon hiányzott az ottani életem.

Négy fantasztikus évet töltöttem Göteborgban. Olyan barátokat szereztem ott, akik biztos vagyok benne, hogy életem végéig mellettem lesznek. Őket nagyon nehéz volt ott hagyni és mindent elölről kezdeni egy teljesen új országban. Bemenni egy olyan öltözőbe, ahol senkit nem ismersz, nem könnyű.

Ebben a nehezebb időszakban pont úgy alakult egyszer, hogy pénteken este volt meccsünk és utána megkaptuk a hétvégét szabadnak. Egyből tudtam, hogy ezt a pár szabadnapomat Göteborgban szeretném tölteni. El is repültem az első géppel, és úgy gondolom, ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Annyira feltöltött az a hétvége, hogy onnan visszaérve Londonba, mintha kicseréltek volna.

Nem volt többé honvágyam, körülöttem minden kezdett egyre jobban kiegyenesedni. Megtaláltam a számomra tökéletes lakást, autót, és sikerült teljesen beilleszkedni a csapatba. Rájöttem, hogy az az életem, amit Svédországban hagytam, annak ott a helye, az úgy volt tökéletes. Viszont képes vagyok egy mást, de szintén nagyon jót kialakítani Angliában is. Ez csak rajtam múlik.

Ahogy már említettem, a játék tempója sokkal magasabb, mint amit megszoktam, de úgy érzem, jól halad az adaptációm. Jól érzem magam az edzéseken, nagyon jó stáb dolgozik velünk, akiktől minden nap nagyon sokat tudok tanulni.

A csapattársaimról meg nem is beszélve. Mind fantasztikus játékosok, technikailag egytől egyig elképesztőek. Technikai hibákat alig látni. A legnagyobb különbséget ez adja, hogy az összes játékos nagyon képzett, amivel aztán a játék tempója ilyen magas tud lenni.

Úgy gondolom, minden labdarúgó minden meccsen 90 percet szeretne játszani. Ez velem sincs másképp. Viszont amíg azt érzem, hogy a tanulási, fejlődési folyamat jól halad és az edzéseken, illetve, amikor megkapom a lehetőséget, egyre jobban megy a játék, érzem magamon a fejlődést, addig nem érzem okát a panaszkodásnak.

Azért jöttem ide, hogy jobb labdarúgóvá váljak és határozottan ebbe az irányba tartok. Amiben hiszek és mindig is hittem, az a munka. Dolgozom minden nap, amikor meg jön a lehetőség, szeretnék élni vele, és ami a legfontosabb, hogy az oda vezető utat pedig szeretném élvezni és jelenleg ez történik. Élvezek minden napot, ha kezdő vagyok, ha csere. Tudom, hogy idővel ott leszek, ahol szeretnék.

Egy olyan poszton számolt velem az edzőm az őszi szezon vége felé, ahol évek óta nem játszottam. Jelenleg azon dolgozunk a stábbal, hogy a lehető leggyorsabban újra el tudjam sajátítani ezt a belső középpályás posztot.

Rengeteget videózom a videóelemzőkkel, sokat beszélgetünk az edzővel, hogy mit is szeretne pontosan tőlem látni a pályán a játék különböző fázisaiban. Napról napra egyre komfortosabban mozgom ebben a pozícióban, és egyre jobban élvezem. Bízom benne, hogy a tavaszi szezon során sok percet tölthetek a pályán és segíthetem a csapatot!

Úgy gondolom, hogy az angol liga egy nagyon kiélezett bajnokság, ahol egy rosszabb meccs és egy vereség már sokat tud változtatni a tabellán. Az ősz folyamán sajnos volt egy rosszabb sorozatunk, ahol több olyan pontot vesztettünk, amiket nem szabadott volna.

Viszont a karácsony előtti időszak nagyon jól sikerült a csapatnak és bízom benne, hogy ezen az úton tovább haladva a szezon végére előrébb tudunk végezni, mint a tavalyi hatodik hely. A keretben biztos, hogy megvan a minőség ehhez.

Azt, hogy mikor lesz meg az a bizonyos Bajnokok Ligája-szereplés a Tottenhammel, nem tudom. De ahogy már említettem, ebben a keretben nagyon sok van. Nagyon boldog lennék, ha valamelyik kupasorozatban fel tudnánk emelni egy trófeát idén. A csapat összes tagja ezért dolgozik nap, mint nap.

Az Arsenal ellen közel 30 (!) ezer ember volt a stadionban, felejthetetlen élmény volt. Pont Londonban volt nálam a családom akkor, így nekik is, nem csak nekem lett örök emlék az első észak-londoni derbim.

Ennyi ember sajnos még nem jár minden egyes meccsünkre, de legalább 3-4 ezren mindig vannak a stadionokban. Mindig nagyon jó a hangulat. Bevallom, még szoknom kell, hogy már mikor meccs előtt leszállunk a csapatbuszról, ott állnak a szurkolók és képeket, aláírásokat kérnek, valamint, amikor meccs után elhagyjuk a stadiont, ugyanúgy ott várnak ránk. Angliában nagyon szeretik a focit, nagyon szeretnek minket, focistákat. Jó érzés ezt a saját bőrömön tapasztalni.

Ahogy említettem, trófeákat szeretnék nyerni. Eddig csak olyan klubokban játszottam, ahol a bajnoki címért küzdöttem minden évben. Idén talán ez túl merész és nem biztos, hogy reális lenne kijelenteni. De mindenképp szeretnék sok játékperccel hozzájárulni a csapat jó szerepléséhez mind a bajnokságban, mind pedig a kupasorozatokban.

Nagyon csalódott voltam a skótok elleni első meccs után. Úgy gondolom, azon a mérkőzésen benne lehetett volna, hogy megverjük Skóciát. Legfőképp magamra vagyok mérges, mert volt egy olyan lehetőségem a második félidőben, amit mai napig nem értek, hogyan tudtam kihagyni.

Ha azon a meccsen hazai pályán nyerünk, nagyon máshogy alakult volna a kinti meccs. De ugye a fociban nincsen ’ha’. Viszont sajnos sokaknak talán ez lett volna az utolsó lehetőségük kijutni egy nagy tornára. Nehéz erről beszélni, mert hibásnak érzem magam ebben.

Nagyon örülök, hogy a Nemzetek Ligája kezdete előtt még volt lehetőségünk egy 10 napos edzőtáborba elmenni és két felkészülési meccset is játszani december elején. A februári meccsekre ez egy nagyon jó felkészülés volt.

A csoport nem könnyű, de itt már nincs olyan, hogy könnyű. Az összes meccsen törekednünk kell rá, hogy a saját játékunkat játsszuk, és büszkévé tegyük a magyar szurkolókat. A sorsolás szempontjából örülök, hogy a fehéroroszokkal kezdünk.

Bízom benne, hogy ezalatt a hat meccs alatt a csapat meg tudja mutatni valódi énjét, és sikeresek tudunk lenni. Évek óta azt mondom, hogy külföldre kell, hogy igazoljanak a magyar játékosok, csak akkor lehet sikeres a válogatottunk. Itt az ideje, hogy megmutassuk, mi is rejlik ebben a csapatban.