Trófeákat nyerni ment a Tottenhamhez a magyar válogatott középpályás, Csiki Anna

A Ferencváros és a svéd BK Häcken korábbi futballistája, Csiki Anna a világ legerősebb bajnoksága, a Women’s Super League egyik élklubjához, a Tottenham Hotspurhöz igazolt.

Nagyinterjúnkban a WSL erejéről, a saját céljairól, régi-új vezetőedzőjéről, Robert Vilahamn-ról, legkedvesebb női focistáiról, a visszavonuló Alex Morganről és a női labdarúgás megítéléséről beszélgettünk vele.

"Mindig is az volt a legnagyobb álmom, hogy egyszer Angliában futballozzak" - nyilatkoztad. Most valóra vált az álmod. Miért vonzott annyira a Women’s Super League?Talán a legegyszerűbb és leggyorsabb válasz az, hogy mert ez a világ legjobb bajnoksága. Már több éve, de főként amióta az angolok megnyerték a 2022-es hazai rendezésű Európa-bajnokságot, hatalmasat fejlődött a női foci Angliában. Rengeteg szponzor lépett be, és a klubok is hatalmas figyelmet és pénzt fektetnek a női csapatokba. Az elmúlt években a világ legjobb játékosai mind Anglia felé vették az irányt, és minden klub tele van olimpiát, világbajnokságot és Eb-t megjárt játékosokkal. Minden szakember egyetért abban, hogy ez jelenleg a világ legerősebb bajnoksága. Engem mindig is vonzottak a kihívások, az olyan dolgok, amikbe rengeteg energiát kell belefektetni, de nagy sikerrel járhatnak, úgyhogy ezért vagyok itt. Úgy gondolom, a svéd bajnokságban letettem a névjegyemet, megnyertem mindent, amit ott meg lehet, sőt még a Bajnokok Ligájában is bejutottam a legjobb nyolc közé, de négy év után ideje volt váltani. Jobb helyre pedig nem is kerülhettem volna: az angol bajnokságba, a korábbi edzőm, Robert Vilahamn kezei alá.

Az Anima Sound System Martonvásáron élő alapítója, Prieger Zsolt úgy fogalmazott a Facebook-posztjában, hogy "martonvásári focista a Tottenham Hotspur Women csapatában. Büszkék vagyunk rád, Csiki Anna!" Hogyan érintenek az ilyen, és ehhez hasonló gratulációk?Természetesen nagyon jól esnek ezek a kedves szavak mindenkitől. Rengeteg üzenetet kaptam, bevallom sokkal, sokkal többet, mint amire számítottam és igyekszem mindegyikre válaszolni is, de valójában azt szeretném, ha egy pár héten belül először a debütálásom, majd az első gólom, majd az azt követő gólok és jó szereplések miatt érkeznének az üzenetek, mert akkor az azt fogja jelenteni, hogy jó munkát végzek az új klubomban, és sikeresek vagyunk.

Voltál már magyar és svéd bajnok is, most pedig négyéves szerződést kötöttél a Spursszel. Milyen célokkal szerződtél a Tottenhamhez?Egy ilyen klubnál, mint a Tottenham, elvárás a győzelem. Semmi másról nem beszélgetünk, mint, hogy sokkal jobban szeretnénk szerepelni idén, mint az előző szezonban. Tavaly a Wembley-ben telt ház előtt vereséget szenvedett a csapat az FA-kupa döntőjében. Semmiképp sem szeretnénk, hogy ez megismétlődjön. Én ide trófeákat nyerni jöttem és nem titkolt célja a klubnak a Bajnokok Ligájában való szereplés. Nagyon bízom abban, hogy ez Spurs-mezben is megadatik nekem. Az pedig, hogy négyéves szerződést kötöttem, mutatja, hogy a klub olyan terveket, célokat vázolt fel nekem, amikben én is hiszek és szeretnék meghatározó tagja lenni ennek a projektnek és a sikereknek.

A vezetőedző, Robert Vilahamn korábban a Häckennél dolgozott. Az ő személye sokat nyomott latban a döntésedben?Úgy gondolom, ha a Tottenham hív, akkor mindenki jönne. Viszont álszentség lenne azt mondani, hogy nem tette könnyebbé a döntésemet, hogy ismerem az edzőt és dolgoztam vele már korábban. Egy olyan edzőhöz érkeztem, akivel nagyon élveztem a közös munkát a Häcken-ben és számomra eddig ő volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőlem a pályán. Pontosan tudja, hogyan kell velem kommunikálni, hogy mire vagyok képes, éppen ezért ez egy win-win szituáció mind nekem, mind pedig Robert és a Tottenham számára.

A klub honlapján látható videós interjúban azt mondtad, hogy Kaká a példaképed. Kik a kedvenc női futballistáid és miért?Nagyon sok olyan játékos van, akinek szeretem nézni a játékát, akik inspirálnak. Nem is könnyű kiválasztani egyet, de ha mindenképp meg kéne neveznem a legjobbakat, akkor a korábbi häckenes csapattársam, Anna Anvegård lenne az első, akit mondanék. Annával éveken keresztül játszottunk együtt, és ha őszinte leszek, nála technikásabb, okosabb játékossal még nem találkoztam. Minden nap, minden edzésen figyeltem és próbáltam tanulni tőle, mert, amit ő tud az nagyon ritka.Mellette, aki számomra még kiemelendő, az angol válogatott Keira Walsh. Őt nézve az az érzése az embernek, hogy már percekkel előre tudja, hogy mi fog történni és klinikai pontossággal játszik minden meccsen. De hogy őszinte legyek, én nem csak a játékosokat nézem a pályán, hanem próbálom megérteni az ő történetüket is. Az, hogy ki, hogyan és miért jutott el oda, ahol van, sokszor sokkal inspirálóbb, mint maga a játék. Csak, hogy egy példát is mondjak: jelenleg a Chelsea-ből kirobbanthatatlan formában levő Johanna Rytting Kaneryd szintén volt csapattársam a Häcken-ben. Úgy került hozzánk, még 2021 januárjában, hogy az előző klubjában nem sokat játszott, két keresztszalag-szakadáson ment keresztül nagyon rövid idő alatt és nehéz volt visszaverekednie magát a csapatába. De a Häcken, mint minden játékost, tárt karokkal és bizalommal várt és ’Jojo’ másfél év alatt felépítette magát olyan szintre, hogy a svéd válogatott húzóembere lett, és azóta angol bajnok, kupagyőztes és BL-elődöntős is volt a Chelsea-vel. Engem az ilyen történetek, játékosok inspirálnak nap mint nap.

Az angol női ligában kiknek a játékát kedveled?Abban a helyzetben vagyok, hogy jelenleg majdnem minden angol első osztályú csapatban van korábbi häckenes csapattársam, úgyhogy én őket emelném ki, hogy ellenük várom nagyon, hogy játszhassak. Az Arsenalt nem kell senkinek bemutatni, olyan támadó szekcióval rendelkeznek, mint Alessia Russo, vagy Stina Blackstenius és Rosa Kafaji, akik mindketten voltak klubtársaim és mai napig jó barátaim. Illetve a már említett Johanna Rytting Kaneryd a Chelsea-ből, akit az egyik legjobb barátomnak is nevezhetek. Az angol bajnokságban nehéz kiemelni egy-két nevet, itt mindenki elképesztő szinten van, és alig várom, hogy ezek ellen a játékosok ellen játszhassak és fejlődhessek hétről hétre.

A napokban jelentette be visszavonulását a női szakág történetének egyik legnagyobb alakja, a kétszeres világbajnok, olimpiai aranyérmes Alex Morgan, aki szintén játszott a Tottenhamben. Neked mit adott Morgan játéka és pályafutása? Úgy gondolom, hogy Alex Morgan, Megan Rapinoe és Marta azok, akik a legtöbbet tették a női labdarúgásért. Azért, hogy ez a sport elfogadottabbá váljon és fejlődjön minden értelemben. Az olyan játékosok, mit ők, akik ennyi mindent elértek pályafutásuk során azok, akik a legjobban tudnak hatni az emberekre, a közegre. Az ilyeneknek véleményem szerint kötelességük változást eredményezni, felszólalni a női labdarúgás érdekében és úgy vélem, Alex Morgan ebben is maximálisan helytáll. Szomorú voltam, mikor megláttam, hogy egy ilyen legenda, mint ő, távozik a pályáról. Nagy álmom volt egyszer ellene is játszani. Az biztos, hogy rengeteget köszönhetünk neki mi, női sportolók, de természetesen leginkább a női labdarúgók. Bízom benne, hogy a pálya mellől, még több energiával folytatni fogja a tevékenységét értünk, a női sportolók érdekében.

Mit tapasztalsz, milyen a megítélése külföldön a női labdarúgásnak, és ahhoz képest milyen itthon?Mind Svédországban, mind pedig Angliában azt tapasztalom, hogy a klubok rengeteg pénzt fektetnek be a női csapatokba. Egyenrangúként kezelik a női játékosokat klubon belül. Ami az infrastruktúrát illeti, sem a Häckennél, sem itt a Tottenhamnél nincs különbség abban, amit mi kapunk a fiú első csapathoz képest. Viszont ami az anyagiakat illeti, még külföldön sem tart ott a női labdarúgás, hogy ugyanolyan fizetésekről beszéljünk, de úgy gondolom, jó úton haladunk ezzel kapcsolatban is ezekben a nyugati országokban, és el fogunk jutni arra a szintre, hogy ebben sem lesz különbség. Ami a legnagyobb különbség megítélésben, az szerintem a társadalmi elfogadottság és egyenjogúság előrehaladottsága is. Sokkal nyitottabbak az emberek és valójában a foci szeretetéért járnak mérkőzésekre. Nem azt veszik figyelembe, hogy nők, vagy férfiak játszanak, hanem a jó, minőségi labdarúgásért jönnek, hogy jól érezzék magukat. Angliában és Svédországban egyaránt, ha valakinek azt mondom, hogy focista vagyok, egyáltalán nem lepődik meg. Legtöbbször csak elkezdi mesélni egyből, hogy ő melyik klub bajnokijaira vette már meg az éves bérletet. Itt már arról beszélhetünk, hogy nagyon sok női csapat az összes bajnoki meccsét a klubok fő stadionjában játssza, nagyon sok esetben teltház előtt, ami például az Arsenal esetében 60 ezer embert jelent az Emirates Stadionban.

Per pillanat Szoboszlai Dominik révén és a te személyedben két magyar válogatott labdarúgó is a Premier League élcsapatában futballozik, és Kerkez Milos is PL-futballistának mondhatja magát. El tudtad volna ezt képzelni akár csak két-három évvel ezelőtt?Szerintem, ha bármelyikünket kérdezed három évvel ezelőtt, mindannyian aláírtuk volna a jelenlegi helyzetet. Mind a hármunknak különböző története van, amit ismét szeretnék kiemelni. Mindenki más utat jár be, de hittel, alázattal és rengeteg munkával el lehet jutni a világ legjobb bajnokságába. Milos és Dominik is hasonló stratégiát követve építették fel a karrierjüket, mint én. Minden klubváltásomkor azt vettük figyelembe, hogy egy nagy, de reálisan megugorható lépést tegyek előre. Fontos szempont az is, hogy egy olyan klubba érkezzek, ahol hosszú távon terveznek velem és olyan szakemberek kezei alatt dolgozhassak, akik a legjobbak közé tartoznak a szakmában. A Spurshöz való érkezésem minden ilyen feltételnek megfelel, és nagyon izgatott vagyok a következő éveket illetően.

A Facebook-és Instagram-oldalad alapján a Győrből Pécsre szerződő válogatott kosárlabdázóval, Török Ágnessel jól ismeritek egymást, követitek is egymás pályafutását. Vannak még ilyen hazai sportos barátságaid?Ágival egészen gyerekkorunkig nyúl vissza a barátság, ugyanis a szüleink évtizedek óta jó barátok. Követjük egymás pályafutását, szurkolunk egymásnak, ő már volt válogatott meccsemen is többször. Nekem sajnos még nem sikerült őt élőben megnéznem, de bízom benne, hogy hamarosan erre is sor kerül. Van egy olyan mondás, hogy „A sport mindenkit összeköt.” Nos, ez tényleg így van. Az évek során rengeteg jó barátság alakult ki más sportágak képviselőivel is. Háfra Noémivel, a magyar válogatott kézilabdázójával a keresztszalag-szakadás hozott minket össze. Akkor gyakran beszéltünk, találkoztunk, megosztottuk egymással a rehabilitációval kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat. Azóta pedig, hogy mindketten újra pályán vagyunk, nagyon szurkolunk egymásnak és bízom benne, hogy nemsokára újra láthatom őt a címeres mezben is. Idén nyáron izgatottan és büszkén néztem minden női kézilabda-mérkőzést az olimpián és szurkoltam a csapatnak és Bordás Rékának, akivel szintén jóban vagyunk. A következő, 2028-as olimpián pedig nagyon remélem, hogy Dobos Rebeka barátomnak szurkolhatok majd, aki hatszoros magyar bajnok és Európa-bajnoki érmes ökölvívó. Tényleg nagyon sok barátság szövődött az évek során a sportnak köszönhetően. Imádom ezt a közeget, mi, sportolók igazán meg tudjuk érteni egymást. Ez egy külön világ, amiben szerencsére nagyon sok jó ember van.