Simon Márton: "Nekem az a két szó kellett, hogy Borussia Dortmund"

Az egyik legkiválóbb és talán legnépszerűbb kortárs költő, Simon Márton idén ősszel jelentette meg ötödik kötetét a Dalok a magasföldszintről (2010), a Polaroidok (2013), a Rókák esküvője (2018) és az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni (2021) után Hideg pizza címmel, már az általa alapított kiadó, az Okapi Press gondozásában.

A vele készített Tesis a világ-interjúban a 40 éves költővel kosárlabdáról, az NBA-ről, Michael Jordanről, óriás-műlesiklásról, a Borussia Dortmund, az Inter és a Juventus klubnevek szépségéről, futásról, Esterházy Péterről, Snoop Doggról és új, eddigi legerősebb könyvének fontos motívumairól, és sok minden másról beszélgettünk.

"13 évesen kosárlabdázó is akartam lenni, mert akkor már majdnem ilyen magas voltam" - említetted Kukorelly Endre Ütközések című videóinterjú-sorozatában. Min múlt, hogy nem lettél kosaras? (mellesleg van egy 2001-es, veszprémi születésű kosárlabdázó Simon Márton néven)Mert olyan fakezem van, mint Pinokkiónak. Nem is ugrottam elég nagyot, ahhoz képest lassú is vagyok, a mozgáskoordinációm se tíz per tíz. Nem voltam elég jó. Valójában sosem volt komoly lehetőség, hogy kosárlabdázó legyek. Viszont a '90-es évek második felében voltam kiskamasz, akkor ment a nagy kosárlabdakártya-láz, és az NBA is akkor kezdett el beszüremkedni a köztudatba. Dél-Békésben laktunk, ha valakinek volt egy Jordan-feliratú papucsa, az a legnagyobb király volt a világon. Amikor elkezdtem hihetetlen tempóban nőni, gyorsan, adta magát a kosárlabda, és nagyon rossz azért nem voltam, meg lelkileg is jót tett, szóval volt értelme. Persze arra később gyorsan rájöttem, hogy a profik között semmi keresnivalóm benne. A középiskolában azért rengeteget jártam kosarazni, iskolai csapatunk is volt, időnként áhítatosan elmentünk egy-egy meccsre, hogy az Acsády Ignác Szakmunkásképző rommá verjen minket. Valahogy így nézett ki a dolog.

Ez Pápán történt?Igen, 14 éves koromban kerültem oda. Ott kezdődött el az én meg nem történt nagy kosaras karrierem. Később, a Pázmányon még jártam edzésekre, ott már ahol akadtak tényleg komoly figurák, én meg még mindig örültem, ha be tudtam dobni egy büntetőt. Ezzel lett ténylegesen vége.

Költő lettél és műfordító. Most már kiadóvezető is vagy, legfrissebb köteted, a Hideg pizza az általad alapított Okapi Press első kiadványa. Mi vitt rá arra, hogy otthagyd a Libri/Jelenkor Kiadót, és nagyot szólózz, mint John Frusciante? 12 évig álltam valamiféle szakmai kapcsolatban a Libri/Jelenkorral. Tök jó volt, sokat köszönhetek a kiadónak, nem akarok hálátlannak tűnni. De el lehet benne fáradni egy ponton. Woody Allen mondta az Annie Hallban, hogy "a szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik".Ebben az értelemben az írói karrier is olyan, mint a cápa. Ha nem érzed, hogy halad, olyan, mintha megölnéd magad, mert úgy tűnik, tök feleslegesen töltöd az életed ezzel a marhasággal. Régóta ott voltam, sok könyvemet adták el, több fordításom is megjelent, abban a tudatban éltem, hogy esetleg prominens szerző vagyok. Ami szép, csak nincs benne igazi továbblépési lehetőség. Ülhettem volna ebben a szerepben még egy darabig, de ez akkor is tud fárasztó lenni, ha közben baromi jól érzi magát benne az ember, és én egy ponton már nem is éreztem jól magam ebben.Jött a kérdés, hogy ’na jó, de miért ne lehetne ezt máshogy csinálni?’. És valójában lehet. Boldog vagyok, hogy teljesen valószínűtlen, sehova nem passzoló, efemer apróságokat fogunk kiadni. Iszonyú jó lesz! Köszönettel végleg kiléptem az eddigi keretek közül, mert már nem élveztem. Ezt viszont most igen.

"a mi lelkünk egy leeresztett kosárlabda" – írod a Hideg pizzában, a Vajon hányan halnak meg egyébként évente az IKEA-ban? c. versedben. Legalább nem kilyukadt kosárlabda, tehát még felfújható, nem?Nagyon sok politikai vers nincs a kötetben, ez pont az. Nyilván benne van az én személyes kötődésem is, de a leeresztett labdáknál szemléletesebben kevés dolgot lehet magunkra venni. "Limlom." Szeretem ezt a szót. A diszfunkcionalitásnak és az elveszettségnek elég pontos, képszerű megfogalmazása a leeresztett kosárlabda. Kimondottan célom volt, hogy az a vers se legyen nagyon szomorú. A vége felé ott van, hogy ne vegyem már annyira komolyan ezeket a problémákat, hogy IKEA-ban dugjam a sütőbe a fejem miattuk. Nem szerettem volna egy újabb nagy, magyar siratót, mert ezeket már nem érzem komolyan vehetőnek.

A Last Dance ikonikus mondata Michael Jordantől az "And I took that personally" ("És én ezt magamra vettem"). Jordan előszeretettel használta fel motivációnak a vélt vagy valós sérelmeit a pályán. Ez a kijelentés a címe az egyik új, egysoros versednek, amelyben a chemtraillel viccelődsz. Az eddigi könyveid többsége tele volt más költők, írók, popkulturális szereplők mondataival, de a Hideg pizza végén megjegyzed, hogy "a kötet szövege semmilyen idézetet nem tartalmaz sem eredeti, sem torzított formában". Nyilván nem csak MJ lett az egyetlen kivétel mint ebben az esetben kortárs költő. Van például rájátszás Esterházy Péter egyik mindkettőnk által kedvelt sorára is.Ez a megjegyzés természetesen nem igaz, sőt provokáció, a kötet tele van idézetekkel. És Jordan ugyanúgy ikon nekem is, mint minden ’90-es évekbeli gyereknek. De visszatérve: a listákat azért raktam bele mindig a könyvekbe, mert azt éreztem, azokban van egy nagyon furcsa mátrix, olyan irodalmiság, ami nem vers. Közben meg azt is gondoltam, hogy ha valaki ezeket a köteteket elolvassa, akkor hasznos, ha van egy csomó név, ami a látottakat kontextualizálja. Egy ponton viszont már azt éreztem, a kritika ezzel például közepesen foglalkozott, a pluszjelentések, utalások, a nagyobb egész mintha nem izgatta volna fel annyira a szakmai olvasókat. Akkor viszont feleslegesen pedáloztam ezzel, most hagytam abba teljesen. Nyilván vannak evidens popkulturális utalások, mint Jordan, ami egy depressziós viccbe fut ki, a zárszó meg például József Attilára utal, és így tovább. Mégis inkább úgy voltam vele, akkor helyette kiírom, 'tessék, nincs idézet, ha nem volt érdekes eléggé, akkor egyetek meszet!'.

A Hideg pizzában Jordan (ja, és van/volt Jordan cipőd), a Blink Blink c. slamszövegedben az NBA, a Bullseye-ban Shaquille O’Neal jelenik meg. A kosárlabda áll hozzád a legközelebb a sportágak közül?Amúgy most is Jordan cipőben vagyok. Igen, persze, még mindig. A magam módján abszolút sportfogyasztó vagyok, csak mindent nagyon hektikusan nézek, a sportot is. Nem tudnám megmondani, ki lett tavaly a bajnok az NBA-ben, bár elképzeléseim vannak róla, félnék nyilvánosan butaságot mondani.

Idén a Boston, tavaly a Denver.Látod, igen. Különböző helyekről azért kapok NBA-híreket. Meg ezredjére is megnézem a ’80-as évekből a zsákolóversenyekről szóló videókat, vagy itt-ott szembejön, hogy mit csinált épp a Steph Curry vagy a Jokić. Ez olyan furcsa kulturális kontextussá nőtte ki magát, külön univerzummá, amiben úgy érzem, hogy benne vagyok.Szakértője nem vagyok, ilyen szinten hiányzik az életemből. Nincs tévénk, ha lenne, lehet, hogy néznék rajta kosárlabdát. Maradnak a rövid videók, meg időnként eszembe jut valami, akkor rákeresek. Megnézem, mint egy holt tengeri tekercset az idő kútjának mélyéről, ahogy a Mutombo integet, miután adott egy irgalmatlan sapkát a Pippennek. Ezek egy része nyilván gyerekkori nosztalgia, közelállónak érzem magamhoz. És bármikor, akár most is szívesen kosaraznék egy félórát.

De nem leeresztett kosárlabdával. Otthon van egy leeresztett kosárlabdám, föl kéne fújni.

"Olyan vagy, mint az óriás-műlesiklók/ezüst ruhája. (Ez egy emlék./Az óriás-műlesiklók ezüst ruhája: szép.)" - írtad a Tea c. versedben a Rókák esküvője c. kötetedben. Emlékszel még rá, hogyan jutott eszedbe ez a rész?Ez abból az időszakból származik, amikor még volt tévém, sok sportközvetítést néztünk, Nagyjából olyan tíz évvel ezelőtt, talán. Most sem Ferrarival jöttem, de akkor aztán végképp iszonyúan csórók voltunk. Egy közepesen jól működő albérletben éltünk többen. Ott egy hatalmas Sony Bravia tévénk volt, amit annak idején a pattogó gumilabdákkal reklámoztak.

José González aláfestő zenéjével.Maga volt a varázslat, amikor elindult, megnyílik a szíved és sírsz, hogy milyen szép. Az a tévé már tíz évvel ezelőtt is bő tízéves és hatalmas volt. Ami viszont nem látszik José González hangjától, hogy az a tévé vagy 30 centi széles hátrafelé, van mélysége. Emiatt pedig iszonyú forró volt, gyakorlatilag rendesen fűtött. És mivel a radiátor meg nem fűtött, egy időben azért ment hetekig, hogy fűtsünk. Onnan vannak emlékeim az óriás-műlesiklásról, ami egy elképesztő dolog. Az idézett mondat fel volt írva a jegyzeteimben évekig, mire felhasználtam. Miközben ritkán kötnek le úgy sportok, ahogy szerintem sportot kéne néznie az embernek, elejétől a végéig.

"Világéletemben utáltam a színes ruhákat, a focit, a halászlét, a pacalt” - ez a két sor a Valami mentse meg az életem c. versedből való a Hideg pizzából. A költői énen kívül te magad is utálod a focit? Ha igen, miért?Azt a tömeghisztériát, amit a fociból csináltak körülöttünk, nehezen viselem. Ennek magához a sporthoz szinte nincs is köze. Azt, hogy egy harmadosztályú focista havonta keres annyit, mint az apám tíz év alatt összesen, azt szintén nehezen viselem. Amikor Marx a vallást emlegette a népek ópiumaként, még nem ismerhette a tömegsportokat. Személy szerint nincs bajom a focival, bár ha tölthetem valamivel a szabadidőm, és sportról van szó, biztosan inkább kosárlabdát néznék.Van egy hatalmas Pick reklám a házunk előtti buszmegállóban, apuka és kisfia ordítva szurkol a tévének, közben két hatalmas Pick szalámis szendvicset a levegőbe emelnek, mint a Szabadság-szobor a pálmaágat. Én meg nézem, és az a három kérdés jut eszembe, amit Esterházy Péter édesapja kiabált be a focipályára egy-egy rosszul sikerült passz után: Kinek? Hová? Miért? És akkor csodálkoznak, hogy a Z-generáció a poszt-iróniában fetreng.

Ha ezt mind levesszük róla, akadnak számodra kedves focis kötődéseid?Persze. Ronaldinhóról, Peléról, a fiatal Maradonáról rengeteg videót néztem. Az imént említett Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére és Darvasi László A titokzatos világválogatott című könyvei nagy élményeim voltak, nagyon szerettem őket. Ezek valójában a kultúrtörténeti beágyazottságot emelik ki a futballból. Amit Darvasi nagyon jól csinál (amúgy is), hogy fura, transzcendens, átlátszó szépséggel festi le a legegyszerűbb szörnyűségeket is. Van a kötetben egy novella, amiben egy sokadosztályú kapus tizenegyet, vagy tizennégyet véd, szóval mindent, egyszerűen nem tudnak neki gólt rúgni a meccsen, ő meg a végén csak térdel a kapuban, nézi a kezeit és zokog.

A Hideg pizza egyik legerősebb darabja a My Heart Will Go On, amelyben azt írod, hogy "de nem is csak simán a Titanic vagyok, hanem abból is egy VHS-verzió, amire a huszadik perctől, pont, amikor a néni mesélni kezdene, valaki rávette A nyolcadik utas a halált, arra meg a közepénél egy fél Pretty Womant, ami a második fele táján észrevétlenül átúszik a '97-es Borussia Dortmund-Juventus BL-döntő második félidejébe (3-1!)" Az a felkiáltójel nagyon jó a végeredmény után. A költői én értékeli, hogy a meccs meglepetéssel ért véget. És maga Simon Marci?Abszolút semmire nem emlékszem belőle. Nem is láttam. A felkiáltójel a feltételezhető lelkesedésnek szól, azon túl visszabomlik a szavakig, hogy ez nekem miért fontos. A Borussia Dortmund, az Inter és a Juventus nevét gyerekkoromban sokat hallottam. Visszakerestem, hogy a Borussia Dortmund konkrétan mikor lett BL-győztes, annyira nem voltam képben vele. Ennyi történt.Nekem az a két szó kellett, hogy Borussia Dortmund. Eszembe jutott, megnéztem, mikor nyerte ez a csapat a BL-döntőt, '97-ben, pont a Juventus ellen, kurvajó. A Juventus is olyan kódszó, ami megmarad. Ennek az idézetnek semmi köze nincs a valósághoz, csakis a szavak szintjén.

A Rókákban megjelenik hajnali focipálya, kosárlabdameccs, teniszpálya, szerepel benne röplabdával adogatás is, előző kötetedben, az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni-ben futás, golfközvetítés, kézikapu, kosárlabdapálya és online póker található, de mintha a Hideg pizzában lennének eddig a legkonkrétabb sportos motívumok. Teljesen véletlen, hogy épp így alakult?Az, hogy ennyire konkrét momentumok vannak a Hideg pizzában megemlítve, annyiban nem véletlen, hogy ennek a kötetnek a poétikája bírja ezt el. Korábban a közelében sem voltam annak, hogy ilyen kimondott történeti konkrétumok névvel, évszámmal hangozzanak el, mert teljesen másképp működtek a szövegeim. Itt viszont Jean-Claude Van Damme-tól kezdve bekerültek olyan referenciapontok, amelyek konkretizálhatóak, egy-egy történelmi pillanatra, kulturális termékre lebontva meghatározhatóak. Most jött el ez a fázis a szövegeimben. És az életünk minden eseményének köze van valamilyen formában a sporthoz.

"Jézus és a dinoszauruszok/néhol/csak csupa kar és fej sorban/meg vállak/mintha egy vízilabdameccset néznénk/szinte hallani/Jézus óriásit véd/marad a 0-0!" - olvashatjuk a Jézus és a dinoszauruszok c. versedben a Hideg pizzában. Ha nem is nézel vízilabdát, azt azért érzékeled, milyen népszerű sportág itthon, legalábbis a válogatottak szintjén?Hogyne. Igaz, az én fejemben a vízilabda-válogatott még mindig Kásás Tamás és Benedek Tibor, szóval nem nagyon frissül, ami kábé 18 éves koromban berögzült. Ezek az emberek méltán lettek óriási sztárok, ráadásul vízilabda a maga nemében abszolút értelmiségi sportként van elkönyvelve, sok a diplomás, doktor, stb., a közönsége is más valahogy. Szóval érzékelem, hogy nagyon népszerű, és azt is tudom, hogy nagyon jók vagyunk benne. Ahogy azt is, hogy ezzel kapcsolatban van a világban egy kis "ránkcsodálkozás". A Redditen láttam egyszer egy vicces világtérképet az országokról, ahol a vízilabda ennyire fontos, létkérdés és nemzeti identitásképző elem: volt rajta úgy hat ország, Olaszország, Szerbia, Magyarország, satöbbi. Mellette a másik térképen azok az országok szerepeltek, ahol azt sem tudják, mi az a vízilabda, nyilván a világ összes többi országa volt rajta. Ami érdekes, hogy ez nekem is fontos, még úgyis, hogy nem nézem. Ez valami mélyen gyökerező dolog.

Ha már hideg pizza. A Jóbarátokban Joey egyszer dumálni hívta Chandlert, aki visszakérdezett, hogy "na, és hideg pizza csevej lesz vagy egybesült fasírt csevej?" Mire Joey: "Egyik sem." Chandler az "Úristen, mi van?"-kérdéssel válaszolt. Náluk ezek szerint a hideg pizza mellett lazán lehet dumálni. Az előző könyvedben a Ha nem megyek ki c. versedben mirelit pizza szerepelt. Hogyan jött kötetcímnek most a Hideg pizza?Az eredeti verzió szerint Tetris lett volna a kötet címe, az is vicces lett volna, de nem akartam "a márkaneves költő" lenni a Polaroidok után, és a Tetris Company sem válaszolt a megkereséseimre. Írtam vagy 15 e-mailt a cégnek, valamelyik hosszabb volt, kifejtősebb, valamelyik két sor, vagy dühöngős: "I'm waiting for your response". Magasról tettek rám. Mondjuk, azzal kezdtem, hogy "I am Marton Simon, a poet from Hungary". Valószínű azóta sem értik, miért zaklatta őket valami sült bolond Kelet-Európából.Fontos volt, hogy nem akartam irodalmi címet, hogy lágy lankák bánata, vagy nem tudom. A pánikolás közepette felírtam magamnak 20-30 címlehetőséget, és pár napon át csak azzal foglalkoztam, hogy ezeket gyűrögettem. Egyik éjszaka a kanapén ülve ért a megvilágosodás, a feleségem épp Móriczot adaptált, én csöndben ültem, aztán annyit mondtam neki, hogy Hideg pizza lesz a címe, ő erre jót röhögött, és mondta, hogy jó.

"Olyan ez, mintha egyszerre próbálnék rövid- és hosszútávfutó lenni: a lényeg úgyis maga a futás. :)" - válaszoltad a litera.hu-n egyszer a kérdésre, hogy különválasztható-e az életedben a slam és a hagyományos költészet? A Hideg pizzában a lírai én utál futni. Ha nem így lenne, inkább rövid-, vagy hosszútávfutó lennél? Két nagy, magyar író közül Ottlik Géza rövid távon volt jó, Nádas Péter pedig kiváló hosszútávfutó volt fénykorában.Az a baj, hogy nem szeretek igazán futni. Pedig egy időben jártam futni, a feleségem – Tóth Réka Ágnes dramaturg, költő, műfordító – szerint nevetséges távokat, úgyhogy nem mondom meg, mennyit. Ő rendes futó, félmaratont is futott. Egy darabig kimondottan abban voltam, hogy én is futni fogok, de a runner’s high-t nem nagyon éreztem soha. Viszont az előző kötetem nyitó verse, a Leszállóegység, ha nem is írja újra Nádas hosszú monológját a Saját halálból, amikor arról ír, hogyan fut a kerteken, erdőkön és mezőkön keresztül, az mégis jócskán benne van.

A magyar kortárs irodalmi kánonban van egy olyan felfogás, hogy ami vicces, az nem lehet komolyan vehető magas irodalom, csak annak marginális része. Az én legfontosabb ide tartozó, egyébként alulértékelt szerzőm Maros András. A Hideg pizza talán az eddigi legtöbb felszabadultságot, játékosságot, poént, trollkodást tartalmazó köteted, már a címek terén is. Ezt osztod?Mindenféleképpen. Az első kötetem címét (Dalok a magasföldszintről) Roy Andersson zseniális filmjétől (Dalok a második emeletről) loptam. Nagyon szerettem volna olyan verseket írni, mint amilyenek az ő filmjei, és ehhez a szomorúság része tulajdonképpen passzolt is, a bizarr humor része viszont nem. A nyitásom az explicit humor felé lényegében ebből fakad. Ha valaki nem hiszi el, hogyan lehet iszonyú viccesen nagyon megrázó dolgokat csinálni, az nézze meg épp a Roy Andersson-trilógia utolsó részének első tíz percét, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmből. Az első három etűd címe az, hogy Három halál. Nem fogom lelőni a poént, mert meg kell nézni. Most is, hogy eszembe jut, sírhatnékom van tőle. És közben iszonyúan vicces mind. Az irónia kevésbé savanyú verzióit, amiken akár még nevetni is lehet, lehet, hogy kevésbé szeretik az irodalomban. Miközben az én kedvenceimben van egy csomó finomság, ha csak Esterházyt veszed, mennyi humor van benne! Holott mérhetetlenül kemény és súlyos.

Lásd Harmonia caelestis.Pontosan. Ott van a Harmoniában, hogy "anyám kihegyezte az EBERHARD FABER ceruzáját, és kijavította apám idegen asszonyokhoz írt verseiben a helyesírási hibákat". 300 oldallal később meg áll a beszélő gyerekként, és a falu közepén a szeme láttára félig agyonverik az apját. Egyik nincs a másik nélkül. Az benne valahogy a trükk, hogy a tragédiától sokkal viccesebb a vicc, és a vicctől sokkal tragikusabb a tragédia.

A profi sportnak alapvető eleme a versengés. Hogyan élted meg az Országos Slam Poetry Bajnokságokat a műfaj egyik legjobbjaként?Nagyon rossz voltam olyankor mindig. A bajnokságokon kellett volna nekünk egy sportpszichológus meg egy coach. Bár az elsőt nagyon élveztem, ott azt éreztem, hogy tudom, mit csinálok, jó irányba megyek, volt két jó szövegem. A Hagyományos költő volt a második. Úgy gondoltam zöldfülűként, hogy ilyenkor valami nagy megnyilatkozás, nagy poén kell. Évekig tartott, mire rájöttem, hogy nem, önazonosnak kell lenni, és pont. Amúgy vicces sztori, hogy végül is sosem lettem slam bajnok. Több kisebb-nagyobb slam-versenyt nyertem életemben, országos bajnokságot soha. Ez már így marad. De ha sportteljesítményként gondolnék erre, akkor sem érezném, hogy valamiről lemaradtam. Egy darabig nagyon élveztem ezt a versenyzős dolgot, jó volt csinálni, kár lenne letagadni. Hatalmas ajándék, sokat köszönhetek neki.

Idén a költészet napján született meg a lányod, Simon Karolina Róza. Feleséged, Tóth Réka Ágnes is költő, meg dramaturg. 2013. április 11-én a Corvintetőn mutatták be a második kötetedet, a Polaroidokat egy remek, telt házas estén Pion István és Sirokai Mátyás társaságában. Azóta Lina miatt kapott még egy vajszínű árnyalatot ez a nap. Hogyan élted meg ezt a kapcsolódási pontot?Az ott életünk egyik nagy estéje volt, 650-en voltak azon az elképesztő alkalmon 11 éve a Corvintetőn. Ha csak ennyi történt volna velem, már az is átkeretezné azt, hogy mit jelent számomra a költészet napja. De Lina születése föltette az i-re a pontot. Egyrészt soha többé nem fogja azt jelenteni ez a nap, mint eddig, másrészt innentől kizárólag délelőtti fellépéseket vállalhatok aznapra, mert a lányom születésnapja van, és otthon kell lennem. Nagyon vicces. Deklaráltan soha többé nem mehetek felolvasni a magyar költészet napján délután. Föl se merül, hogy nem a lányom a legfontosabb. Hihetetlen boldogság és nagyon nagy öröm. Egyébként Parti Nagy Lajos mesélte, hogy az egyik lánya 2005-ben született április 11-én, tehát József Attila születésének 100. évfordulóján.

"Az élet szép, mert sosem fogom vinni semmire, cserekapufa leszek, amíg élek, önvilágámító, mosómedveszerelő, egy zs-kategóriás b-verzió." - írtad azélet c. slamszövegedben. Cserekapufa, idáig talán még Mándy Iván sem merészkedett. A kapufáról nem csak ki, be is pattanhat a labda a hálóba. Most milyen időszakot élsz, inkább befelé pattannak a ziccerek?Most nekem jó. Egy korábbi életszakasz rengeteg melója most érik be. Plusz iszonyú mennyiségű mázlim van, még mindig vannak olvasóim, nem tűntem el, ez az egész, amit csinálok, nem fulladt ki. Vagy úgy érzem, nem. Pedig ez nem egyértelmű helyet. 2024 van, az egész közösségi média átalakult egy nagy piactérré, árad a tartalom, és közben percek alatt el lehet tűnni örökre, mert iszonyú a háttérzaj, amiben létezünk.

Annyira, hogy tőlünk nem messze baromi hangosan felbőg egy motor illusztrációként.Igen. Szóval 2024-ben reklámozni magadat az egy statement, hogy hiszel abban, hogy értéket képviselsz.

A Hagyományos költő című slamszövegedben írtad, hogy "mert én az akarok lenni, aki felkavar, a szavakat/nem gyengén pengén csapató egyfős szabadcsapat/Superman néhanap, nem kartotékadat/vadakat terelő, farkasokkal Snoop Doggra táncoló - akkora versekkel, hogy külön kelljen rájuk áfa és súlyadó."Mit szóltál hozzá, hogy Snoop Dogg az olimpiai fáklyát is vitte a párizsi olimpián, és az NBC riportereként dolgozott a tornán?(nagyot röhögünk mindketten – T.M.) Félve dicsérem, mert aztán róla is kiderülhet, mennyire csúnyán viselkedett itt meg ott 20 évvel ezelőtt. Nagyon bírom Snoop Doggot, csodálatos, hogy ennyire nem érdekli semmi, ez már-már egyfajta zen. Másrészt vicces, hogy lett valahogy egy közmegegyezés, ami szerint neki valamiért egy nagyon szelíd értelemben mindent szabad. Ez már nem teljesítménnyel alátámasztott helyzet, nem politikai, nem vagyoni kérdés. Egyszerűen ő az, aki mindannyiunk közül a legszabadabb. És az emberek ezt szeretik nézni.Visszatérő mondás az interneten, hogy "this is the worst timeline", Trump és Putyin miatt. Lehet benne valami, de erre azért Snoop Dogg egy elég jó ellenérv. Nem láttuk jönni, hogy az olimpián is ott lesz, szép, hogy vállalta, és végül milyen kurvajó volt!