A legjobb dobásban a helyi kosáristen négy mondattal megváltoztatja egy kisváros történetét

Vannak olyan mondatok a filmtörténetben, amelyek első hallásra megragadnak az ember fülében már gyerekkorában, és ott maradnak évtizedekre, pláne, ha zseniális a magyar szinkron.

"Vessenek a mókusok elé!" (Annie Hall)
"A víz nedves, az ég kék, a nők titkolóznak" (Az utolsó cserkész)
"Most mit akar megvitatni velem? Hogy mi a kedvenc színem?" (Egy becsületbeli ügy)
"Jó útra térés? Ez csak egy baromság. Szóval üsd csak rá a bélyegződet, fiam, és ne rabold tovább az időmet! Mert az igazat megvallva, szarok az egészre." (A remény rabjai)
"A hattyúk még megvannak?" (In Bruges)

Ezt az ötöt Kern András, Sörös Sándor, Sinkó László, Papp János és Forgács Péter hangján halljuk, amikor eszünkbe jutnak, vagy olvassuk őket valahol.

A cikk elején citált három mondatot pedig az a Dunai Tamás mondta a Hoosiers (A legjobb dobás) című filmben (rendezte David Anspaugh) a Jimmy Chitwoodot alakító, karizmatikus, ráadásul indianai születésű Maris Valainis magyar hangjaként, aki csütörtökön elhunyt. Ez a Gene Hackman főszereplésével 1986-ban készült és 1990-ben magyarra szinkronizált mozi e sorok írójának kedvenc sportfilmje.

Azt, hogy mit jelent a hoosier, Aaron Sorkin West Wing (Az elnök emberei) c. sorozatából tudtuk csak meg később. A Fehér Ház kommunikációs igazgatója, Toby Ziegler és két kollégája lemarad az Indianában kampányoló elnöki konvojról, egy helyi gimis srác (a fiatal John Gallagher Jr., aki később Sorkin egy másik sorozatában, a The Newsroomban nyújtotta karriercsúcs-alakítását) kíséri őket, és ő mondja, hogy a hoosier szót arra mondják, aki Indianából származik.

A Norman Dale szerepében tündöklő Hackman egy indianai kisváros, Hickory középiskolai kosárlabdacsapatának edzője lett 1951-ben. Ez a csapat a város büszkesége, amelyről mindenki mindent tud (többen azt hiszik magukról, hogy jobban, mint az új edző), sokan nem is nézik jó szemmel az új mester érkezését (még azt is megmondják neki antré gyanánt a helyi erők, hogy a területvédekezést kéne alkalmaznia), aki szigorral és az ottaniak számára unortodox módszerekkel dolgozik a játékosaival.

És amikor egy városi gyűlésen lefolytatott szavazás során éppen megválnának a szabadságával élő Norm edzőtől, akkor kiáll mellette a messze legjobb, pótolhatatlannak tartott játékos, Jimmy, aki a korábbi, elhunyt edzője iránti tiszteletből nem játszott egy percet sem az új tréner irányítása alatt, viszont kívülről figyelve tetszett neki, amit látott, és a fenti három mondatával megmenti a kiutált jövevény állását.

Akivel aztán elképzelhetetlen magasságokig jutnak, immár Jimmy szédületes teljesítményével is. Mondandójának értékét és súlyát növeli, hogy ekkor, az 1 óra 55 perces film felénél, a 60. percben szólal meg először, és később is csak egy mondata lesz még, szintén extra meccsszituációban.

Angolul sokkal egyszerűbben hangzik a két kulcsmondata:

De ezt nem szegény Dunai Tamás mondja, akinek szerény, magával ragadó stílusát, a személyes emberi varázsát, és a csodálatos hangját nagyon szeretjük.

Jó 25 éve ez a kedvenc sportfilmünk, és ebben óriási szerepe van ezeknek a tőle elhangzó mondatoknak, amelyek megmutatták, hogy egy gimnazista kosarasnak is lehetnek olyan elvei (egyáltalán, hogy elvei vannak), amelyekkel megváltoztathatja egy másik ember, egy csapat, egy közösség, egy város történetét.

Ha már fentebb az In Brugest emlegettük, a briliáns Ralph Fiennes-tól (magyar hangja Forgács Péter) hallhatjuk azt is, hogy "az ember tartsa magát az elveihez".

Simán lehet, hogy a szolidaritást, az empátia fontosságát, a nagylelkűséget, a felelősségvállalást, az újrakezdés, a második esély lehetőségét, azt, hogy van fontosabb a győzelemnél, a Hoosiers-ből tanultuk meg gyerekként.

Dale edző négy passzig nem enged kosárra dobást, és simán lecseréli az első meccsen az e felfogás ellen fellépő játékosát, és hagyja, hogy öt helyett négyen játsszanak a csapatában.

"Az öt játékosnak egy csapatként kell működnie. Csapat, csapat, csapat. Mindenki egyformán fontos." – hangsúlyozza Dale edző az első edzésen. Tisztára, mint később Samuel L. Jackson Coach Carterként.

Imádjuk, ahogy Jimmy a gyűlésre annak az alacsony srácnak, Ollie-nak a kezébe nyomja a mindig nála lévő kosárlabdáját, aki Norm érkezéséig csak biodíszletként szerepelt a csapat körül, később viszont hős lesz belőle az alulról dobott büntetődobásaival. Ahogy azt is, hogy az alkoholista kosártudós Dennis Hoppert veszi maga mellé segédnek a vezetőedző, hogy aztán egy alkalommal direkt kiállíttassa magát, hogy a beszélő nevű Shooter elhiggye, van visszaút számára a pokolból, és vele is képes nyerni a csapat. Nyer is.

Vagy amikor a 15 ezres indianapolisi csarnokban az edző egy mérőszalaggal leméreti a gyűrű és a pálya méreteit, hogy megdöbbent tanítványai elhiggyék, ugyanolyanok a főbb feltételek, mint az ő otthoni, 800 fős tornatermükben.

Nem csak nekünk olyan fontos ez a film.

"Van Gene Hackmannek A legjobb dobás c. filmje, a Hoosiers. Nekem is az a kedvencem. És annak Jerry Goldsmith gyönyörű, igazi, dramatikus zenét írt. Arra nagyon jó futni. Ezzel álmodok. Ha egy almacsutkát be kell dobnom egy kukába, akkor azt hiszem, hogy az NBA nagydöntőjében vagyok, simán." – ezt Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője mondta nekünk a Tesis a világ-interjúsorozatban, még 2017-ben.

Azt Valuska László, a Könyves Magazin főszerkesztője, a Margó Fesztivál igazgatója említette ugyanebben az interjúsorozatban, hogy "a Zsákolj, ha tudsz! a kedvencem, de szerettem Gene Hackmannel A legjobb dobást, vagy a sokszor elfelejtett Mennyei játszóteret is, bár már nem merném megnézni".

Az interjúkirály, Köves Gábor, az rtl.hu újságírója pedig ugyanott mesélte, hogy "szeretem az underdog-sztorikat, mint amilyen a te kedvenced is, a Hoosiers (A legjobb dobás) című film. Gene Hackmant is nagyon bírom, egyszer sikerült is elérni őt, igaz, már visszavonult, és az írásnak szentelte az idejét. Maradjunk annyiban, nem a könyveinek köszönheti a halhatatlanságot, hanem Popeye Doyle-nak".

A decemberben tragikusan fiatalon elhunyt kollégánk, Sergő Z. András által alapított Filmtekercsen Gyenes Dániel írja a Minden idők 10 legjobb kosaras filmje között említett választásunkról, hogy "a Hickory fiainak csodájában a történelemírás csak egy extra adalék, hiszen a szereplők számára ez a lehetőség volt A legjobb dobás, hogy egyszer s mindenkorra révbe érjenek, a film végére pedig mintegy mindegy, hogy a gyűrűről kifelé vagy befelé pattan a laszti".

---

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni!