You'll Never Walk Alone, Andris! - az egyik legalázatosabb kollégánkat siratjuk

Elhunyt a legelkötelezettebb sportújságíró, akivel együtt dolgozhattunk, Sergő Z. András.

Az első idézet a kiváló jégkorongozó, ifjabb Ocskay Gábor jelmondata volt. A második Benedek Tibortól származik, akinek a neve szerepel az akarat és a szorgalom szócikkek mellett a szótárakban. Az egyikük 2009, a másikuk 2020 óta halott.

Az Eurosportnál dolgozott egy olyan kollégánk, Sergő Z. András, aki ezeket a tulajdonságokat egy személyben testesítette meg. Itt járt köztünk, miközben szó szerint nem, mert kerekesszékben élte le az életét. Andris szerda éjjel elhunyt.

E sorok írója 22 éve, 2000 szeptembere óta ismerte őt, évfolyamtársak voltunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A magyar volt a közös szakunk, a film és a sport meg a közös nyelvünk és témánk.

Úgy emlékszünk, ez utóbbiak miatt gyorsan jóban lettünk. Sokszor egymás mellé keveredtünk az előadások, szemináriumok között, és akkor az aktuális filmélményeinkről, fociról, vízilabdáról beszélgettünk.

A betegségéről soha az életben nem beszéltünk egy szót se. Ő egyszer sem panaszkodott, nem sajnáltatta magát, sőt, humorral közelített meg mindent.

Felejthetetlen, ahogy naponta láthatta mindenki a Pázmány piliscsabai campusán, ahogy Andrist édesapja szállítja egy kisbusszal az órái előtt, kisegíti őt az autóból, majd a nap végén vissza.

Azért is maradt meg ez bennünk annyira, mert idén októberben, amikor az Eurosport óbudai szerkesztőségében egy nagyobb értekezletünk volt, ugyanezek a képsorok ismétlődtek meg a parkolóban. Andrissal és a papájával. Ilyen lehetett minden napjuk.

Nem tudjuk, milyen lehetett leélni így egy életet, hogy milyen volt mindig másokra utalva lenni, létezni, de az a hihetetlen, hogy Andris soha nem adta semmi jelét annak, hogy ő más lenne, mint mi.

Mindig is egy volt és egy lesz közülünk.

A 2001-es vízilabda Európa-bajnokságon is találkoztunk a lelátón a magyar-spanyol meccsen. Kásás Tamás szerzett egy zseniális csavargólt, amelyet Csapó Gábor úgy minősített a közszolgálati televízió közvetítésében, hogy "orgazmikus" találat volt. Ma már ilyen szó nem hangozhatna el ugyanott (illetve egészen más kontextusban simán), az élet (a halál) meg úgy rendezte, hogy azóta Csapó Dudi sincs köztünk.

A Duna Arénában is voltunk Andrissal ugyanazon a vízilabdameccsen, filmbemutatókon is többször találkoztunk különböző budapesti mozikban. Filmkritikusként is zsákszámra gyártotta a cikkeket, az Eurosportnál sportújságíróként is így tett.

Diktálva alkotott. Ez is elképzelhetetlen alázatot és fegyelmet jelentett részéről. Néhány napja kórházba került, még akkor is az volt a legnagyobb gondja, hogy másnap nem tud dolgozni. Még onnan is üzent nekünk, a kollégáinak, hogy várja, hogy újra írhasson, és hogy köszöni a jókívánságokat (rengeteg sírós emoji).

"6 évesen apám leültetett a TV elé: ’Ez itt az olimpia Szöulból, minden sportág ott van.’ Azóta ott ülök. Beleszerettem mindbe. Az Eurosportnál 2019 óta vagyok újságíró, 15 év filmkritikusi múlt után jöttem. Leginkább a tenisz, klasszikus labdajátékok, olimpiai sikersportágaink és a baseball köt le." – olvashatjuk az Eurosport honlapján a bemutatkozó szövegében.

Szabó Gábor írja közös kollégánkról szóló nekrológjában, hogy "Andris kerekesszékhez volt kötve, szemén kívül talán, ha két ujját tudta mozgatni, mégis teljes életet élt. Jött-ment a városban, cikkeket írt, interjúkat készített, podcastokat szervezett, moderált, és úgy általában: ott volt mindenütt. Nem volt értekezlet, amiről hiányzott volna, nem volt film, amit ne látott volna, nem volt sportesemény, ahol ne lett volna ott."

Júniusban Andris megkérte a cikk szerzőjét, hogy ha tud, érdeklődjön a margitszigeti Hajós uszoda lelátóján lévő lehetőségekről, mert szeretett volna legalább egy nap ellátogatni a vízilabda világbajnokságra. Ahogy írta, "öt éve, az előző vb-n voltam utoljára a Hajósban, de az azon a lelátón lévő korlátlift inkább hasonlított lélekvesztő hajóra".

Megkérdeztük a biztonsági emberek főnökeinek látszó embereket, azt mondták, hogy a Hajós Duna felőli oldalán nincs már korlátlift, a szemközti hosszanti oldallelátón viszont igen. Az, amelyiktől a hideg kirázta Andrist a korábbi tapasztalatai alapján. Csak, hogy a gigamega, csilivili vb-rendezésről is mondjunk valamit, 2022 Magyarországán.

A rendezésért felelősök közben tovább zabálhatták a boros csirkét meg a szarvashúsos pizzát, ahogy Az utolsó cserkészben mondja Bruce Willis és Damon Wayans.

Talán Andris is örülne az egyik legkedveltebb és sokat használt filmes idézetünknek, betéve tudta a filmtörténetet. Csak éppen most nem tudunk örülni semminek.

Menthetetlen Liverpool-drukker volt, mi magunk az Arsenalért vagyunk oda régóta, de a Poolt is eléggé kedveljük. Miatta most majd ezentúl még jobban fogjuk.

Jó sok hónappal ezelőtt egy köremailben kérdezte meg a kollégáktól, ki az, aki annyiszor idéz a Gilmore girls-ből a névtelenül megjelenő hírlevelekben. Utólag is bocs, Andris, hogy nem válaszoltam, én voltam az. Sokkal többet kellett volna beszélgetnünk.

You'll Never Walk Alone, Andris!