"Légy alázatos!" - tíz éve hunyt el ifj. Ocskay Gábor, a magyar jégkorong egyik legnagyobb alakja

“Gábor fiam meghalt éjfélkor szívinfarktusban!” - írta 2009. március 25-én éjjel a Jégkorongblog szerkesztőinek idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán ügyvezetője. Aznap reggel a fél ország arra a hírre ébredt, hogy alig egy hónappal a svájci A-csoportos jégkorong-világbajnokság kezdete előtt elhunyt minden idők egyik legjobb, legkedveltebb magyar hokisa.

Ifjabb Ocskay Gábor volt e sorok írójának az egyik kedvenc sportolója, a legkedvesebb jégkorongozója. Az 1990-es évek középétől kezdve kísértük figyelemmel a Dunaferr SE-Alba Volán párharcot, az 1997/98-as szezontól 2011-ig tíz alkalommal ez a két csapat játszotta a magyar bajnoki döntőt, róluk szólt a magyar jégkorong. Ifjabb Ocskay Gábor egész életében, pályafutása során kizárólag az Alba Volánban szerepelt, annak legjobb játékosa volt még csapattársai szerint is. Mi is ott szerettük meg a mindent elsöprő lendületű játéka, gólérzékenysége, győzni akarása, a fültől fülig tartó mosolya, karizmatikus személye miatt. 

És persze védjegye, a “fakanálcsel” miatt. Amikor egyedül vezette kapura a korongot, gyakran alkalmazta ezt a mozdulatot. Ahogy a Magyar Hokilegendák című könyvben olvashatjuk, az ellenfél kapujának közelébe érve lövőmozdulat vagy egyéb lövőcsel helyett ő inkább egy kört írt le ütőjével a korong körül. A vele szemben álló kapus általában elfeküdt a cselre, így könnyebb volt fölötte, mellette a hálóba lőni a pakkot. Talán a legemlékezetesebb gólját is így szerezte, a feljutással végződő szapporói világbajnokság Japán elleni fantasztikus győzelmekor 2008. április 16-án, emberhátrányban. Ez volt Kiscsicsó utolsó világbajnoki találata. A mi korosztályunk számára az a magyar feljutással végződő hoki-vb volt az egyik legemlékezetesebb sportsiker, aminek szemtanúja lehettünk. Az ötödik, ukránok elleni győztes meccsről valószínűleg mindenki el tudja mondani, hogy hol látta, mi az RTL Klubnál dolgoztunk akkoriban, és Vas Márton utolsó percben lőtt gólja után fel-alá rohangáltunk őrjöngve az irodában.

Ifjabb Ocskay Gábor 1993-tól a haláláig, 15 éven át egyetlen világbajnokságról sem hiányzott, 16 felnőtt vb-n szerepelt. A nemzeti csapatban a ‘98-as hazai rendezésű C-csoportos vb-n figyeltünk fel rá igazán. Pazarul játszott végig a magyar válogatott a BS-ben rendezett tornán, Ocskay volt az egyik hőse a vb-t megnyerő együttesnek. Ő lett a pontkirály, öt mérkőzésen 12 pontot szerzett, három gólja mellett kilenc (!) assziszt fűződött a nevéhez. 

“Légy alázatos!” - ez volt ifjabb Ocskay Gábor hitvallása. “Sokszor az volt az ember érzése, hogy ő többet tesz, többet mutat, mint akár az edzők. A legapróbb részletre is oda kellett figyelni, mert ő a maga módján még többet tudott kihozni az edzői stábból. Természetesen ezt saját magától is elvárta. Minden edző Gábor véleményére volt kíváncsi, mert ez volt a legmeghatározóbb a csapatban. Ő pedig mindig őszintén és egyenesen el is mondta a véleményét. Kangyal Balázs csapatkapitánytól általában csak akkor kaptak véleményt az edzők, ha kértek, Gábor viszont mondta az észrevételeit a meccsek után és állandóan elemzett és kereste a hibákat. Ezért is gondolom, hogy jó edző lehetett volna.” - mesélte róla Énekes Lajos, a válogatott és a Volán segédedzője a Magyar Hokilegendák c. kötetben. 

Egykori volános és válogatottbeli csapattársa, Kangyal Balázs remek sztorikat mesélt róla a SportKlub TV Ocskayra emlékező sorozatában: “Amit csinált, azt ő teljes szívvel-lélekkel csinálta. Egy út volt csak, semmi más. Néha ez kicsit nehéz volt vele, és talán könnyebben is lehetett volna haladni, ha egy picit rugalmasabb, de ott nem volt pardon. Hasonlít is ebben az édesapjára… Láttam sírni, azt, hogy milyen ember volt valójában…. Loptunk együtt biciklit Olaszországban… Egyszer kaptunk a labortól egy űrlapot, kérték, hogy vezessük az edzőtábor alatt, hogy mikor mit eszünk, iszunk. Gondolhatod, hogy hajnali 4-kor mi lett felírva a papírra. Jéghideg sólet-konzerv vörösboros kólával vagy whiskey-kólával. De az be volt vezetve. Mondom, dehogy írom, hagyjál már, így dobtam el. De ő írta végig, az ő listája megvolt írva. Pont ilyen volt.”

Egyszer szembejött velünk, oldalán a menyasszonyával az egyik budai bevásárlóközpontban, akkor is az a fülig érő vigyor volt ott az arcán. Élőben nem volt szerencsénk látni játszani, a néhai SportKlubnál töltött évek alatt viszont gyakran volt alkalmunk a már az ő nevét viselő székesfehérvári jégcsarnokba meccsre járni a stábbal, ahol többek között az elárvult, 19-es számú volános és válogatott meze is látható. Az édesanyja által készített és árult, legendás lilahagymás zsíros kenyérből és hot dogból is ettünk többször a hideg csarnokban.

A halála után még évekig működött az étterem a Duna-parton, amelyet az unokatestvérével nyitott - éppen a halála előtt egy nappal -, 2010 februárjában sajtótájékoztatót tartott ott a Volán. Az esemény végén idősebb Ocskay Gábor (Mártha Bence kollégánk interjút készített vele az évfordulón) kifelé menet, fia mellszobránál minden újságírónak ajándékcsomaggal kedveskedett, benne egy üveg Csicso 19 feliratú roséval, a címkén a fia fotójával, amin szintén mosolyog, egy fehérvári mezben szerzett aranyéremmel a nyakában. Még mindig megvan az a palack borunk. Bontatlanul.