„Világbajnokok akarunk lenni” – apjuk nyomdokain debütáltak a Vinokourov ikrek

Az Astana Qazaqstan utánpótláscsapatának tagjaként ugyanis Alexandre 19 éves ikerfiai, Alexandre Jr. és Nicolas indulhattak. Nicolas az 5. szakaszon a szökésben is ott volt, végül összetettben a 62. helyén zárt, Alexandre Jr. pedig a 74. lett – a helyezéseknél azonban sokkal fontosabb, hogy életükben először mutathatták meg magukat ilyen erős mezőnyben, és megízlelhették, milyen a WorldTour-szint.

A félig-meddig franciának számító, Monacóban élő srácokat a Cyclingnews csípte el Ománban.

Nicolas: Lehetett volna jobb is, de a szint nagyon magasan van, legalábbis én így éreztem. Ez volt az első alkalom, hogy profi többnaposon indulok, szóval nyomás nélkül versenyezhettem, a lényeg a tapasztalatszerzés.

Alexandre: Azért tegyük hozzá, hogy így is éreztük a nyomást. Nagyon erősek a srácok, és hiába nem WorldTour-verseny az ománi kör, mégis megcsap, amikor egy emelkedőn vagy egy sík részen nő a tempó és nő a feszültség. Quick Step, UAE, DSM, kicsit furcsa, de nagyon jó, hogy ilyen csapatok között tekerhettünk. Olyan, mintha egy nagy lépcsőfokkal feljebb léptünk volna a ranglétrán.

Nicolas: Nizzában születtünk, aztán négyéves korunkban Monacóba költöztünk. Egyértelmű a nyelvtudás.

Alexandre: Ráadásul a Monacói Nemzetközi Egyetemen tanulunk. Mindketten üzleti menedzsment szakon vagyunk, másfél év telt el, még másfél van hátra.

Nicolas: Még mindig próbálom megfejteni, hogy miben vagyok jó, de egyelőre nem igazán tudom. A fő célom a pályafutásomban az lenne, hogy a Tour de France-on szakaszokat nyerjek, és mindketten világbajnokok akarunk lenni.

Alexandre: Inkább hegyimenőnek lehet nevezni minket, de nagyon fiatalok vagyunk, úgyhogy idén nem véletlen nem nyertünk itt Ománban. (nevet) Reméljük, hogy a formánk egyre jobb lesz, és kíváncsian várjuk, mit tartogat a szezon.

Nicolas: Indultunk az Aveniren és a Baby Girón is, a terv pedig az, hogy idén mindkettőn újra versenyezni fogunk. Nagy élmény volt a világbajnokság, ráadásul először tekerhettem a flamand kockaköveken, ami önmagában is nehéz, hát még az emelkedőkkel és a széllel együtt.

Alexandre: Az, hogy itt lehettünk Ománban, nem azért van, mert x vagy y az apánk. Nem egyértelmű, hogy az utódok követik az elődöket, keményen meg kell küzdenünk a helyünkért. Persze amikor épp jól megy nekünk, akkor nem rossz, hogy Alexandre Vinokourov fiai vagyunk, de ha nem, akkor… akkor azért nem könnyű az élet.

Nicolas: Talán csak a vicc kedvéért. Próbáljuk legyőzni a másikat, de most nem ez a fő célunk. Például lehet, hogy a szezon elején jobb leszek én, aztán jobb lesz ő. Más a versenyprogramunk, így a formánk is.

Alexandre: Persze, ráadásul nagyon sok példaképem volt, például Mark Cavendish. Sokszor láttam őt a tévében, aztán tessék, most vele lehettem egy mezőnyben. Aztán ott van Primož Roglič, aki nagyon szuper srác. Mivel ő is Monacóban él, találkoztunk néhányszor, aztán tavaly májusban, egy Sierra Nevada-i edzőtáborban elég sok időt együtt töltöttünk. Manapság Monacóban nem sokat tekerünk együtt a profikkal, de ha épp összefutunk valakivel, akkor kicsit beállunk hozzá, vagy csak szimplán köszönünk. Mindenki jó arc, úgyhogy általában vissza is köszönnek.

Forrás: Cyclingnews