Luis León Sánchez: „Ha újra dönthetnék, megint azt választanám, hogy profi kerékpáros leszek”

Frissítve 24/01/2024 - 12:52 GMT+1

Két évtized után idén először Luis León Sánchez nélkül kezdődik egy profi kerékpáros szezon. A spanyol bringás tavaly váratlanul hagyta abba, amiben szerepet játszott a Tour de France-on elszenvedett bukása. A versenyről a négy szerzett szakaszgyőzelemével így is jó emlékeket őriz, ahogy az Astanáról és a 2011-12-es Rabobankról is, amin szerinte már akkor is érződött, hogy a csúcsra jutnak majd.

A Jumbo-Visma központja, ahogy még nem láttad

Húsz év nagyon hosszú idő.

Ennyi éven át tagja lenni a profi kerékpáros mezőnynek önmagában óriási eredmény, pláne az, ha mellé még 47 győzelem is társul, négy ráadásul a sportág csúcsán, a Tour de France-on szerzett szakaszsiker.

Márpedig Luis León Sánchez ezt elmondhatja magáról. Ahogy azt is, hogy tagja volt egy olyan spanyol generációnak, ami meghatározó volt a maga idejében, a kiemelkedő sztárok közül pedig többekkel együtt is tekert.

Kerékpár

Hiába a pénzes főszponzor, a Boránál a jövő tehetségeit keresik

12/04/2024 - 22:04

Ez viszont már múlt idő. Két évtized után először 2024-ben úgy kezdődik az idény, hogy Luisle nincs a mezőnyben. Érezte, hogy eljött az ideje, továbbhúzni pedig nem akarta.

Mesélni viszont még nagyon is sokat tud. Múltról (kezdetekről, emlékekről, győzelmekről, Contadorról…) épp úgy, mint a jelen átalakult és felgyorsult kerékpársportjáról, a Visma sikerének gyökereiről és a jövőről, ami szerinte épp olyan fényes lehet a spanyol bringa számára, mint volt az ő idejében.

Hogyan tekintesz vissza a karrieredre?

Húsz éven át voltam profi, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tart majd a pályafutásom. A célom az volt, hogy egyáltalán elinduljak pár versenyen. Hogy az összkép pozitív vagy sem, azt az embereknek kell eldönteniük. Én beleadtam mindent, többet vesztettem, mint nyertem, de közben jól éreztem magam és beteljesítettem az álmomat, hogy ebből élhettem. Játéknak indult, majd hobbi lett, aztán az a munka vált belőle, amit egész eddigi életemben űzhettem.

Mikor döntötted el, hogy abbahagyod? A Touron történt bukásod mennyiben befolyásolt?

Tisztában voltam vele, hogy idősödöm és ez a pillanat eljön előbb vagy utóbb. Az viszont igaz, hogy 2023 elején nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó profi évem. 1+1 éves szerződést írtam alá, de a körülmények, a touros bukásom és az utána jövő műtét miatt előrehoztam ezt a lépést.

Amikor visszatértem, bizonytalannak éreztem magam. Úgy éreztem, valami nem stimmel, olyan helyeken is veszélyt észleltem, ahol nem volt, és többet fékeztem, mint szoktam, emiatt pedig nem tudtam jó pozíciót tartani a mezőnyben. Megvoltak a jelek, hogy ez már nem működik.

Luis León Sánchez

Fotó: AFP

A Vuelta első felében ezek a dolgok erősödtek, én pedig elkezdtem gondolkodni. Amit nem akartam, hogy még egy évet csak céltalanul tekerjek, mert a kerékpározás ennél jóval többet adott nekem. Amint erre rájöttem, elmondtam a feleségemnek és a bátyámnak, Pedrónak.

A család mennyiben befolyásolta a döntésedet?

Ez a sport a mindenem. Ha újra dönthetnék, megint azt választanám, hogy bringás leszek, akár százból százszor is. A kerékpározás rengeteget adott nekem, de egyúttal a munkám is volt, ami sokszor elszólított otthonról. Vannak, akik szerint ez a sport sok áldozatot követel tőlünk, de szerintem inkább a környezetünktől. Előbb a szüleimtől, aztán a feleségemtől és a gyerekeimtől. Ők hoztak áldozatokat.

Mennyi minden változott azalatt a két évtized alatt, amíg profi voltál?

A kerékpársport fejlődött, ahogy az élet minden területe. Korábban az első profi évek nyugodtabbak voltak. Hagytak időt, hogy megtanulj mindent, mára viszont ez a folyamat olyan szinten lerövidült, hogy a csapatmenedzserek a juniorok közül hoznak föl versenyzőket.

Ezek a srácok mégis úgy lesznek profik, hogy szinte többet tudnak nálad olyan fontos dolgokról, mint a táplálkozás, a guminyomás, az edzések, stb. A fiatalok jobban képben vannak, mint a profi versenyzők hosszú évek tapasztalatával.

EDZÉSEN EGYEDÜL TUDJA KÖVETNI POGAČART, MÉGIS ÖNBIZALOM-HIÁNYOS "ZORRO", AZ UAE ÚJ SZUPERTEHETSÉGE

A fejlődés mindenben látszik: a bringáktól kezdve a ruházatokig. Még a sportigazgatói munka is megváltozott. Nemrég talán egy nappal a verseny előtt beszéltük át a taktikát, most már egy héttel előre elküldik és naponta csekkolnak. A versenyzők pedig töltik az edzés-applikációkat, egy csomó időt töltenek magaslaton… minden megváltozott, neked pedig

alkalmazkodnod kell, mert ha megmaradsz a régi dolgoknál, lemaradsz.

A spanyol kerékpársportban lezárult egy korszak az utóbbi évek visszavonulási hullámával?

Ideje átadni a terepet a fiataloknak. Az a generáció, akivel én együtt tekertem fiatal korom óta, lassan befejezi. Kihoztuk egymásból a legtöbbet. Voltam olyan szerencsés, hogy olyanok ellen versenyezhettem, akik meghatározták a kerékpársport egy korszakát, sokuknak pedig csapattársa is voltam. Most viszont eljött a fiatalok ideje.

Azt gondolom, hogy nem csak a jövő, de a jelen is biztosítva van két kiemelkedő versenyzővel: ők Carlos Rodríguez és Juan Ayuso. Remélem, hogy mindenük meglesz ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

JUAN AYUSO: NEM A LEGJOBB SPANYOL SZERETNÉK LENNI, HANEM A VILÁG LEGJOBBJA

Fiatalon te együtt tekertél Alberto Contadoral, akivel hosszú távon is megmaradt a kapcsolatotok.

Ő több volt számomra, mint rivális vagy csapattárs. Ő a barátom, a mai napig annak tartom. Jó kapcsolatban vagyunk, Madridban járva mindig összefutunk, de telefonon is sokat beszélünk. Ő az a fajta bringás volt, aki már fiatalon kitűnt a maga módján. Ez a stílus tette különlegessé. Az impulzív, agresszív, önmagán felülemelkedő versenyzése tette bajnokká.

Sánchez, Valverde és Contador

Fotó: AFP

A saját 47 profi győzelmed közül melyiket emelnéd ki?

Mind fontosak számomra, a legkülönlegesebb viszont talán az első Touron szerzett sikerem, mert azt nagyon hirtelen jött akkoriban.

Otthon anno követtük Induraint. A bringa része volt az életünknek, de nem voltunk kerékpáros család. Nem volt a családban sportoló példaképnek. Az egész úgy indult, hogy apámnak rehabilitáció gyanánt javasolták a bringázást. Szóval innen eljutni oda, hogy elindulhatok a Touron és nyerni tudok egy szakaszt, óriási dolog volt.

Ráadásul a testvérem, Leó akkoriban halt meg, így neki tudtam ajánlani a győzelmet. A Tourt csak nagyon kevesek tudják megnyerni, de kellő munkával elérhetsz olyan dolgokat, mint egy szakaszgyőzelem.

20 ÉV A PROFIK KÖZÖTT, ÉS EGY BUKÁS, AMI AZ UTOLSÓ CSEPP VOLT A POHÁRBAN - LUIS LEÓN SÁNCHEZ VISSZAVONUL

Mikor jöttél rá, hogy inkább szakaszgyőzelmekre lehet esélyed? Te lettél a mezőny egyik szökéskirálya.

Nem tudom, mennyire csináltam jól vagy rosszul. Az biztos, hogy manapság ez sokkal nehezebb, mert versenyzők, akik korábban összetettre mentek, most inkább szakaszokra vadásznak. A Touron sose volt egyszerű szakaszt nyerni, én pedig szerencsés vagyok, hogy négyszer is sikerült. Manapság már az is érdem, ha egyáltalán szökésbe kerülsz, mert rengeteg jó versenyző adja fel az összetettet a szakaszokért cserébe.

Mi az, amit legjobban hiányolsz az eredményeid közül?

Talán egy Vuelta- vagy Giro-szakaszgyőzelmet. A Girón mondjuk nem is indultam sokszor, szóval leginkább azt sajnálom, hogy a hazai háromhetesemen nem jött össze a dolog, ahova mindig próbáltam jó formában érkezni.

Három évet töltöttél a Rabobanknál, ami jelenleg a Visma. Akkoriban látszott, hogy a világ legjobb sora lehet belőlük?

Amikor a Rabobankhoz kerültem, gyorsan rájöttem, hogy mentalitásban jóval a korábbi csapataim előtt járnak. Akkoriban a csapat központja már eléggé hasonlított ahhoz, amit most látni az ismert (drónos) videóban.

Két szakácsuk volt, a nagy versenyeken minden nap cserélték a matracot és párnákat. Sokat edzettek magaslaton. Ügyeltek az aerodinamikára, teszteltek szélcsatornában és próbáltak különböző ruházatokat. Ezek már mind megvoltak a 2011-12-es Rabobanknál. Fejlődni akartak, a világ legjobbjává válni és megcsinálni azokat a dolgokat, amiket ma az egész mezőny másolni szeretne.

Jó csapat lettek. Az, hogy Van Aert egy háromhetesen segítő, hihetetlen számomra. Korszakos sorrá váltak azzal, hogy három háromhetest nyertek egy évben és behúzták a teljes dobogót a Vueltán.

VALTER ATTILA ELMESÉLTE, HOGYAN ZAJLIK AZ EDZŐTÁBOR A VILÁG EGYIK LEGJOBB CSAPATÁNÁL

Te viszont az Astanánál találtál otthonra.

Az elejétől kezdve otthon éreztem magam. Voltak a versenyzők közt és a stábban is olyanok, akiket ismertem korábban. Akkoriban az Astana egy nagy csapat volt olyanokkal, mint Nibali, Aru, Scarponi, Fuglsang, Landa... egy csapat, ami már megnyerte a Tour de France-t. Szinte évente nyertek egy háromhetest, ami manapság már nagyon nem egyszerű.

Luis León Sánchez

Fotó: AFP

Gyorsan megtanultam olaszul is, ami a fő nyelv a csapaton belül. Nem kevés évet töltöttem ott, sokkal máig rendszeresen beszélek. Vinokourovval is közvetlen és jó kapcsolatom van.

Sőt, egy év Bahrain után vissza is tértél a csapathoz.

A Bahrain sem volt rossz, sőt. A csapattársak kitűnőek voltak. Jól éreztem magam olyan bringások mellett, mint Jack Haig, Caruso vagy Mohorič. Az egyetlen gond az volt, hogy nem értettem egyet pár dologban a csapatvezetéssel, szóval egy év után megbeszéltük, hogy felbontjuk a szerződésem. Amikor ez megtörtént, felhívtam Vinokourovot és minden könnyen ment.

A sors azt akarta, hogy Astanából vonuljak vissza.

Tizenkét hónapon belül te, Alejandro Valverde, és José Joaquín Rojas is befejezte. Ezzel véget ért a murciai kerékpározás aranykora?

Sosem tudhatod. A régió most is szép időket él. Sorra jönnek a fiatal sportolók, olyanok, mint Alcaraz vagy Katir. Szerintem lesznek majd olyanok, akik megérdemlik a támogatást. Amikor belőlem profi lett, még több csapat volt. A fontos az lenne, hogy a fiatalokat támogassuk és legyünk velük türelmesek. Nem kell az új Valverdét, Luis Leónt vagy Rojast keresni valakiben. Csak ki kell várni, és amikor előkerül, fel kell karolni már azelőtt, mielőtt nyerni kezdene.

Forrás: Ciclismo a fondo magazin

Kerékpár