Akinél az olimpiai arany a Roubaix-n is túltesz – visszavonult Greg Van Avermaet

Frissítve 30/10/2023 - 09:42 GMT+1

Az olimpiai bajnok és Paris-Roubaix-győztes Greg Van Avermaet is az idén visszavonuló klasszisok táborát erősíti. A belga bringás a GCN-nek adott búcsúinterjújában elárulta, miért döntött a befejezés mellett, és melyik győzelmére a legbüszkébb. Beszélt a Peter Sagannal való rivalizálásáról, valamint arról is, milyen emlékeket ébresztenek benne a rá példaképként tekintő fiatal csapattársai.

Rio 2016 - Greg Van Avermaet pályafutása legnagyobb győzelmét aratja

Greg Van Avermaet a Paris-Tours-on, egy héttel azután köszönt el a profi mezőnytől, hogy nagy riválisa, Peter Sagan is befejezte országúti karrierjét a Tour de Vendée-n, így úgy tűnhet, mint a belga még a visszavonulásakor is csak a szlovák nyomában loholna. Tény, hogy Sagan búcsúja kapott nagyobb figyelmet, pedig Van Avermaet is ugyanarra a magas polcra tartozik, hiába a győzelmeik számában mutatkozó különbség.

Az időzítés hasonló, de a két szupersztár nagyon más módon és szájízzel szállt ki, ami nem is csoda, hiszen személyiségük és pályafutásuk íve is közel ellentétes. Míg Sagan egy szerényebb versenyprogramot választott a búcsúszezonjára, és kihagyta a rangos őszi egynaposokat, addig Van Avermaet egyik utolsó versenyén, a québeci nagydíjon is meghatározó szerepet töltött be, és egészen az utolsó kilométerig ott volt az élbolyban.

A másik nagy különbség, hogy Van Avermaet nem azért fejezi be, mert kihunyt volna benne a tűz.

Tour de Hongrie

Sagan: elég sok mindent elértem már a pályafutásomban, most az a lényeg, hogy élvezzem

29/04/2024 - 17:21

„Még mindig élvezem, még mindig szeretek tekerni, nem is erről van szó, csak azt érzem, hogy már nehezemre esik odaérni a legmagasabb szintre” – fejti ki Van Avermaet. „Ha ilyen sok időt húztál le a legmagasabb szinten, nehéz lejjebb adni, de nem akarom túlhajtani se magam. Lejár a szerződésem az AG2R-rel és már nem is kerestem új csapatot, a tavaszi egynapos-szezon után eldöntöttem – ami nem sikerült valami jól –, hogy ennyi nekem elég volt.”

Boldog lehetek azzal, amit elértem, és elégedett vagyok a döntésemmel.

Noha már egy ideje Van Avermaet sincs abban a világverő formában, mint egykoron, de a belga kicsit közelebb tudott maradni a tűzhöz, és idén még nyert is egy kisebb francia egynapost. Vannak versenyzők, akiknek egy ilyen kis győzelem is elég motivációt ad arra, hogy folytassák a karrierjüket, ám Van Avermaet elért arra a pontra, amikor hiába a sok meghozott áldozat és a fegyelmezetten elvégzett edzésmunka, eredmények szintjén már nem tud megfelelni a saját elvárásainak.

Van Avermaet búcsútekerése Dendermondéban, 2023. október 15-én

Fotó: AFP

A sportág iránti szenvedélye mit sem kopott, ám amikor úgy érezte, hogy kedvenc terepén, a tavaszi klasszikusokon nincs már meg a kellő tempója, tudta, hogy eljött az idő szögre akasztani a bringát.

„Azt vettem észre, hogy hiába készültem sokat a versenyekre, és hiába voltam jó pozícióban egészen az utolsó kilométerekig, amikor a többiek megindultak, én valahogy rögtön teret veszítettem, míg régebben ebből a helyzetből szinte mindig meglett a top10” – magyarázza Van Avermaet.

„Többet szenvedsz, ennyi az egész. Amikor a csúcson voltam, sokkal kevésbé szenvedtem, mint most, és emiatt még nehezebb feldolgozni a rossz eredményeket. De még így is szerettem az edzéseket, az edzőtáborokat, mindent, ami a profisággal jár.”

Viszont feltettem magamnak a kérdést, ’ha ráhúzok még egy évet, az mit adna hozzá a pályafutásomhoz?’ Talán semmit.

Greg Van Avermaet pályafutása utolsó Paris-Roubaix-ján 2023-ban

Fotó: AFP

Őrségváltás

A kanadai egynaposokon a 38 esztendős Van Avermaetot csupa-csupa ifjú tehetség vette körül. A québeci győztes Arnaud de Lie például 17 évvel fiatalabb nála. A 2010-es évek közepén, amikor Van Avermaet pályafutása legnagyobb győzelmeit aratta, De Lie még csak kamasz volt, messze attól az ijesztő fizikumtól és gyorsaságtól, amivel manapság már fél lábon is képes megverni a sprintermezőnyt.

Noha Van Avermaet már egy ideje bizony veteránnak számít, csak mostanában ébredt rá, hogyan is tekintenek rá fiatalabb csapat- és versenytársai.

„Ez vicces helyzet, mert Kanadában beszélgettünk a srácokkal a 2017-es bergeni vb-ről, ahol Cosnefroy aranyat nyert U23-ban. Ez nem is volt annyira régen, de amikor ilyen, hozzád képes szuperfiatal csapattársakkal vagy körülvéve, néha beüt, hogy őket már te inspiráltad.”

„Én nagy Hincapie-rajongó voltam, akinek amerikaiként volt egy nagyon pozitív kisugárzása. És az ember ilyen példakép szeretne lenni a fiatalabb versenyzők számára. Amikor George csapattársa lettem a BMC-nél, eleinte kissé félénk voltam a társáságában, nem is nagyon mertem hozzászólni. Elég menő a hősöddel együtt tekerni, különleges érzés.”

Ma Greg Van Avermaet is épp olyan bálványa az Arnaud De Lie-hez hasonló tehetségeknek, mint amilyen Hincapie volt neki. Bármilyen furcsa, akiket ő inspirált, azok talán már nem is láttak élőben egy csúcson lévő Tom Boonent versenyezni, így a belga klasszikus-menők újabb generációja számára Van Avermaet testesíti meg a modernkori flamand bringást.

Greg Van Avermaet (feketében) csapattársaival a 2023-as Omloop pályabejárásán

Fotó: AFP

És ahogy Hincapie is szívesen adta tovább tudását és taktikai bölcsességeit Van Avermaetnak a pályafutása vége felé, a veterán Van Avermaet is igyekszik hasznos tanácsokkal ellátni a rá felnéző újoncokat, ilyformán nyomot hagyva a mezőnyben.

„Próbáltam őket egy kicsit jobb versenyzővé tenni, tippeket adni” – mondja Van Avermaet. „Megtisztelő, amikor az olyan fiatal srácok, mint Florian Vermeersch, verseny közben odajönnek hozzád tanácsért, hogy mit kellene csinálniuk.”

„Én is így kezdtem, és szerintem nagyon fontos a kölcsönös tisztelet. Ők még mind juniorok vagy újonc profik voltak, amikor én a pályafutásom csúcsán voltam, és ez pont olyan lehet, mint amikor én csodáltam Van Petegemet vagy Museeuw-t a Muurön. Libabőrös voltam tetőtől-talpig, és azt hiszem, ők is hasonlóan érezhetnek, ez pedig annak jele, hogy felnéznek rád, ami elég jó érzés.”

A régi nagy eredmények viszont senkit sem tartanak a felszínen örökké, a mezőny könyörtelenül továbblép, és mindig kitermeli az újabb sztárjait, példaképeit.

„Ez kőkemény versenyzés, és nem lehet csupán érzésből csinálni” – véli Van Avermaet. „A kerékpársport túl nehéz ahhoz. Talán elcsépelten hangzik, de a sportban semmit sem kapsz ingyen. Ha már nem vagy elég erős, leszakadsz.”

Greg Van Avermaet

Fotó: AFP

Bearanyozott pályafutás

Azzal együtt, hogy pályafutása utolsó két szezonjában már nem ért oda az imádott nagy klasszikusok dobogójára, Van Avermaet büszkén tekint vissza profi éveire, és nincs is miért szégyenkeznie. 2007-ben igazolt a ProTourba a Predictor-Lottóval (mai nevén Lotto Dstny), és 17 szezon alatt 42 – igencsak minőségi – győzelmet gyűjtött, a legutolsót hosszú szünet után idén májusban (Boucles de l'Aulne – Châteaulin), de ezek közül kétségkívül a két legfényesebb a Paris-Roubaix (2017) és persze az olimpiai arany Rióból. Nem is lehet vitás, hogy ott a helye Belgium legnagyobb bringásai között.

A PÉK, A PAPA, A PANZIÓS ÉS A PERUI KALANDOR – ELÁRULTÁK 2023 NAGY BÚCSÚZÓI, MI KÖVETKEZIK A VISSZAVONULÁS UTÁN

„Mindenkinek vannak hullámhegyei és völgyei, nem igaz?” – kezd bele Van Avermaet. „Lesznek olyan versenyek, melyek hiányoznak majd, mint például a Flandria, amit sosem tudtam megnyerni, pedig volt néhány olyan évem, amikor sikerülhetett volna. De amikor profinak állsz, a rajtvonalról ugyanolyan eséllyel indulsz, mint bárki más a kortársaid közül, és azt érzed, hogy mindenki nagyon erős, ezért megpróbálsz mindig egyre többet edzeni, hogy feljebb küzdd magad.”

Őszintén szólva, saját magamat is megleptem azzal, hogy milyen messzire jutottam.

Van Avermaet éppen attól lett szerethető figura, hogy a pályafutása tele volt az általa is említett hullámhegyekkel és völgyekkel; sosem a győzelmei számával emelkedett ki, hanem azok minőségével. Az északi klasszikusokon pedig, amikor minden klappolt nála, olyan erőt képviselt, amivel bárkit képes volt megverni.

Van Avermaet a két legnagyobb trófeájával, az olimpiai arannyal és a Roubaix-kockakővel

Fotó: AFP

„Nagyon motivált voltam, és bizonyos versenyeken, különösképp a klasszikusokon, úgy éreztem, erősebb vagyok minden riválisomnál. Ahogy egyre jobban hiszel magadban, egyre komolyabb célokat tűzöl ki magad elé, és azt hiszem, sok mindent sikerült is elérnem abból, amit akartam. Egyszer még a világ legjobbja is voltam, ez pedig olyasmi, amiről sosem álmodtam volna.”

„Nincs bennem hiányérzet, abszolút boldog vagyok az eredményeimmel. Keményen megdolgoztam értük, de mindenki más is keményen dolgozik a mezőnyben, úgyhogy némi szerencsére és tehetségre is szükséged van a győzelmekhez. Viszont ha az ember a legjobbját nyújtja, nincs semmi oka bánkódni, én pedig úgy érzem, hogy ez a legtöbbször sikerült.”

A hiányérzet azért is vetődhet fel, mert Van Avermaet (aki valóban a nagy Greg LeMondról kapta a nevét) minden nagy győzelmére jutott egy-egy nagy csalódás is – kiváltképp igaz ez a 2016-2017 közötti időszakra, arra a két szezonjára, amikor teljesítőképessége csúcsán volt. Igaz, végül mindkét szezonban összejött a nagy feltámadás is.

Sagan és Van Avermaet emlékezetes bukása a 2017-es Flandrián

Fotó: Getty Images

2016-ban a Flandrián bukott hatalmasat és kulcscsonttörése miatt épp a két fő versenye ment a kukába, pedig azon a tavaszon Omloop-győzelemmel kezdett, a Strade Bianchén hatodik, míg a Sanremón 5. helyet szerzett, hogy aztán egyetlen másodperccel nyerje meg a csonka Tirreno összetettjét Sagan előtt. Azt viszont már otthonról kellett végignéznie, ahogy a szlovák rivális simán behúzza a jubileumi 100. Flandriát, mint ahogy az egy héttel későbbi Roubaix-ról is lemaradt.

Nyáron visszatérve Van Avermaet ismét formába lendült, a Tour de France-on épp Saganról vette le a sárga trikót a Le Lioran-i szakaszgyőzelmével, amit aztán három napig viselhetett és csak a későbbi összetett győztes Froome-nak adta tovább. Augusztusban pedig jött a riói olimpia mezőnyversenye, ahol a szintrajz alapján sokan a „telivér” hegyimenőket tartották favoritnak a bajnoki címre, és noha a belga le is szakadt az emelkedőkön, de a síkon még elcsípte Majkát és Fuglsangot, és egy magabiztos sprinttel elhozta az aranyérmet.

Rio 2016 - Greg Van Avermaet pályafutása legnagyobb győzelmét aratja

2017-ben Van Avermaet ismét nagyot bukott a Flandrián, igaz, ezúttal Sagannal együtt kerültek földre a verseny hajrájára fordulva (ez volt az a bizonyos „kabátba beakadós” történet), miközben az ötvenes szólót nyitó Philippe Gilbert-t üldözték a Kwaremonton. Noha Van Avermaet vissza tudott ülni és végül harmadikként zárt aznap, nem lehet nem feltenni a kérdést, mi lett volna, ha…

Mivel a komolyabb sérülést megúszta, „Golden Gregnek” nem kellett nyárig várnia, hogy revansot vegyen: hét nappal később egy ötfős sprintben nyerte meg a Paris-Roubaix-t, mely pályafutása első és egyben utolsó nagy klasszikus-győzelme volt. Azt gondolhatnánk, hogy egy Roubaix-kockakő még az olimpiai aranyat is üti egy vérbeli klasszikus-specialista életében, Van Avermaet azonban mérhetetlenül büszke volt az arany csíkokra.

Paris-Roubaix 2017 - Greg Van Avermaet egyetlen Monumentum-győzelme videón!

„Nagyon sok munkát tettem bele, nagyon sokáig, hiszen ezért az egy nagy, az egész karrieremet meghatározó győzelemért küzdöttem, és ezt nem adták ingyen. Arra az aranyéremre életem legnagyobb eredményeként tekintek, és bajnoki évek minden egyes napját élveztem, csak csendben, magamban” – fogalmaz Van Avermaet.

Egy rivalizálás vége

Peter Sagannál és Greg Van Avermaetnál aligha találni két ellentétesebb habitusú versenyzőt. A kerékpáros szempontból addig ismeretlen Szlovákiából érkező Sagan egy új színt hozott a profi mezőnybe, és ahol csak tudott, szembement a konvenciókkal. És persze rengeteget nyert. Ezzel szemben Van Avermaet a gazdag múltú belga kerékpársport legújabb csillaga lett, akiben megvolt a flamand bringásokra oly’ jellemző szívósság és önbizalom, de inkább kerülte a reflektorfényt, és ritkábban villant meg.

„Sokkal többet nyert, mint én, de a kedvenc terepemen azért sikerült elcsípnem pár alkalommal, ami kárpótol” – mondja örök riválisáról Van Avermaet. „Elvégre a kerékpársport ettől él, az ilyen rivalizálásoktól, ez mindig élvezetesebb, mintha egyvalaki dominálna. Nagyon tisztelem őt, teljesen más személyiség, mint én, de azért menő dolog volt néhányszor legyőzni őt.”

Van Avermaet lesprinteli Peter Sagant a 2015-ös Tour de France-on

Fotó: AFP

„Ezek az egy-egy győzelmek is megszépítik az ember karrierjét. Ha le tudsz győzni egy olyan srácot, mint ő, az komoly fegyvertény. Ezektől a rivalizálásoktól leszel erősebb, ezek által tudod magadból kihozni a legjobbat. Volt néhány olyan sprintünk, amikor tényleg nagyon oda kellett tennem magam, és ha sikerült lenyomnom, az extra löketet adott.”

Van Avermaet a maga szerény természetéből fakadóan talán sosem merné kimondani, hogy ő is egyike ezeknek a klasszis versenyzőknek, de azért annyit elárult, hogy szerinte mi az a két faktor, ami megalapozhat egy, az övéhez hasonló, sikeres profi karriert.

Mindig azt mondom, és szerintem ez mindig igaz is marad, hogy ha megvan a tehetséged és a jó orrod a versenyzéshez, akkor nagy dolgokra lehetsz képes.

Forrás: GCN

Kerékpár