Valverde: „Gondolkoztam a visszatérésen, de Unzué végül lebeszélt”

Nem sikerült erősre a Movistar első, Valverde nélküli szezonja, de nem ezért gondolkozott el már év közben a visszatérésen.

Több mint húsz év profizmus után egyszerűen furcsa volt számára két edzés nélküli nap, és egyébként sem úgy vonult vissza, mint aki nagyon messze lett volna az élmezőnytől.

Mivel az utolsó szezonjában még 3 győzelmet szerzett, nyugodtan mondhatjuk, hogy tényleg úgy vonult vissza, ahogy szeretett volna.

Alejandro Valverde elmesélte, hogy miért gondolkozott el már a tavasz során a visszatérésen, mit szól Quintana leigazolásához, és mennyire érdekli a jövőben egy sportigazgatói állás.

Április környékén tényleg felmerült bennem. Folyamatosan edzésben voltam, jól mentek a murvás versenyek, de év végén már éreztem, hogy messze nem vagyok olyan motivált, mint régebben. Azért megkérdeztem Eusébiót, hogy mi legyen, ő pedig annyit válaszolt: „Alejandro, most komolyan, te megőrültél, minek kellene ez neked?”

Már nem foglalkoztat a kérdés, és nem fogok visszatérni. Átgondoltam magamban az egészet, és rájöttem, hogy Unzuénak teljesen igaza van.

Szerződés köt a Movistarhoz, és ez is része a feladatkörömnek. Szinte együtt élek a srácokkal, beszélek velük, tartom a kapcsolatot a sportigazgatókkal és mindenkivel, aki a csapathoz tartozik. Elvileg az is munkám része, hogy jelen legyek a felkészülés során.

Igen, olyasmi. Nézd, mi versenyzők szeretünk bízni valakiben, és amennyiben a srácok tőlem hallják azt, hogy mit miért csináltam, talán valamennyit segíthetek nekik.

Pontosan, de mindig is úgy akartam visszavonulni, hogy nem lógok ki a mezőnyből, még tudok nyerni és versenyképes vagyok. Ha pont egy ilyen év után hagyod abba, akkor egyszerűen nem tudsz teljesen leállni, edzésben maradsz, majd gyorsan jön az új szezon és felteszed magadban a kérdést: „Basszus, nem volt ez egy kicsit korai?” Esetemben ez negyvenkét évesen nyilván nem lehetett korai, de attól még úgy éreztem, hogy nem vagyok messze az élmezőnytől. Szóval voltak kétségeim.

Látod, pont ez a lényeg, a szenvedély. Hogy szeretsz versenyezni, edzeni, készülni. Nekem ez hiányzott év közben. A srácok lenyomták a szakaszt, én meg ott vártam őket a buszon. Az első gondolatom az volt: „A francba már, ott kellett volna lennem velük a mezőnyben.” Ezt az érzést nem egyszerű elnyomni, nehéz is volt, de ettől még nem bántam meg a döntésemet.

Azért valamennyire odafigyelek, de már messze nem vagyok olyan szigorú magamhoz, mint versenyzőként. A kilókat illetően majdnem ott vagyok, mint az utolsó profi évem alatt. De mondom, nem álltam le. Ha a srácok tíz sorozatot csináltak valamiből, én is tízet nyomtam velük az edzőtáborban.

Régebben is csak minden második nap néztem a súlyomat, manapság már elég a tükör. Szerintem másfél hónapja nem mértem magam.

Tudtam, hogy nem lesz gond az átállással, de valamennyire azért szerettem volna megtartani a napi rutinomat. Nem könnyű elfogadni azt a tényt, hogy ma, sőt holnap sem kell edzeni, mivel már ez a normális. De mit csináljak, még mindig jól esik kimenni tekerni. És jól is megy.

Az ikrek ugye Valenciában laknak, de persze a másik hárommal is nagyon sokat kell foglalkozni. A két fiú focizni jár, a kislányom táncolni, nem könnyű őket naponta ide-oda vinni. Van olyan délutánunk, hogy ötkor indulunk itthonról, és kilenc előtt nem érünk haza.

Ők választották a focit, nem én erőltettem, és jelenleg szeretik csinálni. Nekem pedig csak ez számít.

Szeretik a kerékpársportot, szokták is nézni, nagyjából képben vannak, de náluk most a foci az első.

Szerencsére volt már lehetőségünk kettesben leülni, de azért ő most még elég elfoglalt. Az első edzőtáborban mindig sok a munka, kerékpár-beállítások, mezpróbák, fotózások, programösszeállítás, ilyenek. A magam részéről nagyon örülök neki, de úgy veszem észre, mindenki így van ezzel a Movistarnál. Kicsit azt érzem rajta, hogy olyan, mintha el sem ment volna.

Nem hiszem. Hosszú az év, tele vagyunk versenyekkel, Enric helye pedig megkérdőjelezhetetlen. Ő ennek a csapatnak az első számú embere, simán elférnek egymás mellett.

Szerintem többször, mint idén, de csak tanácsadóként. Papírom még nincs, nem vagyok sportigazgató, és most azt mondom, ez nem is baj. De ki tudja, lehet egy év múlva már teljesen mást fogok mondani. Most még figyelek, tanulok, mert a sportágat erről az oldaláról én sem ismerem annyira.

Pontosan, és ez így normális. Főleg a táplálkozást illetően mentünk előre, teljesen más a rendszer, mint amikor én kezdtem. Akkoriban csinált nekünk valamilyen édes sütit a szakács, és azt nyomtuk menet közben. Szó nem volt olyan zselékről meg italokról, amiket manapság nyomnak a srácok. Arról nem is beszélve, hogy órára pontosan le van bontva, mikor, miből és mennyit kell enned. Főleg ebben fejlődtünk sokat.

Így van, de szerintem ez most egy szuper időszaka a kerékpársportnak.

Igen, de messze nem pörgök majd rá annyira, mint idén. A szponzorok miatt pár nagyobb versenyre elmegyek, szórakozásból montizgatok és az a tervem, hogy részt veszek a Cape Epic-en.

Nagyon jó lenne mellette montizni. Valószínűleg azt csinálna velem, amit csak akarna, de attól még tudnám élvezni.

Forrás: El Pais

Már Viberen is megtaláltok minket! Csatlakozzatok a csatornánkhoz, ha nem szeretnétek lemaradni a legjobb tartalmainkról!