Mindig a nehezebb utat járta az orosz származású és olasz születésű francia bringás, aki a Tour de France-on Tadej Pogačart segíti

Kevés olyan versenyző van, aki jobban megtestesíti a modern kerékpársport nemzetközi jellegét, mint Pavel Sivakov, aki orosz szülők gyermekeként Olaszországban született, Franciaországban nőtt fel és egy brit csapatnál állt profinak, most pedig az UAE Team Emirates XRG-nél teker, ahol még 17 különböző nemzet képviselteti magát.

Ugyanakkor az nem is lehet kérdés, mit nevez otthonának: Sivakov a Pireneusok lábánál fekvő, 500 lelkes Soueich településen nevelkedett 8 éves kora óta, édesanyja a mai napig itt lakik. A Tour de France előtt azonban nemcsak látogatóba jött haza, hiszen idén is fontos hegyi szakaszokat rendeznek a környéken – Sivakov persze jól ismeri ezeket az emelkedőket. A pireneusi trilógia a 12. szakasszal és az hautacami hegyi befutóval kezdődik, a 13. etap egy hegyi időfutam lesz Loudenvielle-ből fel a Peyragudes-re, másnap pedig jön a Tourmalet, az Aspin és a Peyresourde, majd a Superbagnères tetején lesz a cél.

"Ugyan nem itt születtem, de minden emlékem, ahogy felnőttem, ide, a Pireneusokhoz kötődik" – mondja Sivakov, aki felnőttként sem hagyta el a hegységet, bár egy kicsit arrébb, Andorra ritkás levegőjében él. "Minden alkalommal, amikor eljövök ide, az utak, a házak, a természet… ez az otthonom, és nagyon szép, nyugodt volt itt a gyerekkorom."

Továbbra is imád a Pireneusokban tekerni: "Kemények itt a telek. A Pireneusok ezen oldalán elég nedves és hideg az idő, de Andorrában szárazabb és több a napsütés is. És különösen ott, ahol éltem, szuper volt bringázni, mivel a sík utak mellett nagy emelkedők is voltak a közelben. Ez az egyik legjobb kerékpáros hely Franciaországban."

Sivakovnak nem csupán a gyerekkorából vannak erről a vidékről boldog emlékei, hanem versenyzőként is: 2017-ben, utolsó U23-as szezonjában, 20 évesen ő volt az egyik legsikeresebb többnapos-menő a korosztályában. Megnyerte a Baby Girót és a Giro della Valle d’Aostát, mindkettő a legrangosabb utánpótlás-versenyek közé tartozik, azonban a Tour de l’Avenir összetettjéről lemaradt, egy szakaszgyőzelemmel és a hegyi trikóval kellett beérnie.

Az első igazán nagy sikerét még mindezek előtt, egy másik nagy presztízsű, francia U23-as többnaposon, a Ronde de l’Isarde-on aratta, melyet Sivakov számára abszolút hazai utakon rendeztek: noha egy szakaszt törölni kellett áradások miatt, de a fennmaradó három kemény, hegyi etapból kettőt behúzott, egyszer pedig második lett, ezzel övé lett az összetett is, két és fél perccel a néhai Björg Lambrecht előtt. Az áttörést hozó nyitószakasz befutója, a l’Hospice de France épp a Tour által érintett Superbagnères emelkedő egyik leágazása.

"Ez egy remek szezon kezdete volt számomra" – mondja. "Miután ott nyertem, megnőtt az önbizalmam és csak folytattam tovább. Azon a napon elmentünk közvetlenül Soueich mellett is, úgyhogy az tényleg a hazai szakaszom volt."

Újoncként, 2018-ban már Vueltán indulhatott a Sky-jal, majd második profi évében, 21 évesen Sivakov Tour of the Alpsot és lengyel kört (ez az eddigi egyetlen WT-győzelme) nyert, a Girón pedig kilencedikként zárt összetettben, ami persze 2025-ös szemmel nem számít igazán extrémnek, pláne, ha kortársaival, Tadej Pogačarral, Egan Bernallal vagy Remco Evenepoellal vetjük össze, akik ugyanebben a szezonban nála is nagyobbat villantottak. Sivakov nem is teszi egy polcra magát velük, saját karrierívét az ígéretes kezdetek ellenére tipikusnak tartja.

Az orosz származású bringás még a Sky-korszak utolsó évében lett profi, 2018 és 2023 között hat szezont húzott le a már Ineos Grenadiers néven futó sorban. 2019-es szuper szezonja után három évet kellett várnia az újabb profi győzelemre, de azóta minden szezonban nyert legalább egyszer: sorrendben a burgosi körversenyt (2022), az egynapos Giro della Toscanát (2023), szakaszt a Giro d’Abbruzzón (2024), és idén az andalúz kör összetettjét. Most éppen szerződése közepén jár az UAE-nél, ahol a luxussegítők egyik legjobbjaként számítanak rá, rendre kulcsszerepet kap Pogačar sorában.

Nem újdonság, hogy a GT-esélyes csapatok a korábbi Sky mintájára bivalyerős hegyi vonatokat építenek fel; Sivakov mellett is ott van például Adam Yates, João Almeida, Juan Ayuso és a friss Giro-második Isaac del Toro is az UAE-ben – mind-mind háromhetes-specialisták, akiknek megvan az ereje és képessége ahhoz, hogy dobogóra álljanak összetettben, egy másik csapatnál akár kapitányok lehetnének. A vismánál ezen a Touron Sepp Kuss, Matteo Jorgenson és Simon Yates (két Grand Tour- és egy Párizs-Nizza-győztes) vigyáz Jonas Vingegaard-ra, míg a Red Bull - Bora-hansgrohénál Jai Hindley, Aleksandr Vlasov és Dani Martinez kísérik testőrként Primož Rogličot a többnaposokon.

Az övék egy őszinte, jól fizető munka, és azoknak a bringásoknak, akik ugyan tehetségesek és erősek, de kevésbé viselik jól a nyomást, vagy nincs meg bennük az a megfogalmazhatatlan plusz, ami Pogačart, Vingegaard-t, Evenepoelt és Rogličot igazi vezérré teszi, ez lehet a tökéletes feladatkör.

"Beszéltem Matxinnal [Joxean Matxin Fernandez, az UAE főnöke], amikor idejöttem, és elsősorban azért vagyok a csapatnál, hogy Tadejt segítsem az olyan versenyeken, mint a Tour vagy az ardenneki klasszikusok, de más versenyeken, ha olyan formában vagyok, mehetek a saját céljaimért. Ez egy elég jó pozíció, boldog is vagyok vele" – mondja Sivakov.

Sivakovnak az egyéni ambícióit sem kell végleg eltemetnie 27 évesen – ez a csapatdinamika fenntartása miatt is fontos. Álmai természetesen neki is vannak, de reális célokat tűz ki maga elé.

"Ezek a legjobb éveim" – jelenti ki. "A tavalyi Vueltán és a Lombardián produkáltam a legjobb számaimat valaha. A hosszú, nehéz, hegyes egynaposokon vagyok elememben. Amikor már mindenkin elhatalmasodik a fáradtság, én akkor nyújtom a legjobbamat. Imádom az olyan versenyeket, mint a Liège és a Lombardia, ezek fekszenek nekem a leginkább. Tavaly megvoltak a lábaim, hogy dobogós legyek a Lombardián, de egy kicsit benéztem a végét. Pályafutásom során szeretnék dobogóra állni egy nagy klasszikuson, és szerintem meg is vannak ehhez az adottságaim."

Pavel Sivakov szülei mindketten profi kerékpárosok voltak; édesapja, Alexei a Roslotto-ZG Mibili és a BigMat-Auber 93 csapatoknál tekert az ezredforduló környékén, három Tour de France-t, két Girót és egy Vueltát fejezett be, 2005-ben vonult vissza. Édesanyja, Aleksandra Koliaseva 1996-ban megnyerte az egyik legfontosabb francia többnapost, a Tour de l’Aude-ot, volt második a női Girón, és két aranyérme van csapatidőfutam-világbajnokságokról.

Természetesen hatalmas előnyt tud jelenteni az – genetikailag és kulturálisan is –, ha valaki két profi bringás gyermekeként kezdi el ezt a sportot. Sivakov örökölte szülei fizikai adottságait, jóformán kerékpározásra született, és kettejük felhalmozott tudása is kéznél volt, ha kérdése merült volna fel.

"Sokat tanultam erről a létformáról, arról, hogy mikor kell pihenni, hogyan kell felkészülni a versenyekre, és minden ilyesmi" – mondja. "Ugyanakkor a Pireneusok nem a legnagyobb kerékpáros központ Franciaországban, nincsenek sokan, akik itt kezdenek el versenyezni. Kisebb mezőnyök vannak, én pedig kilógtam közülük. Támadtam és egyedül maradtam, majd amikor eljutottam nagyobb versenyekre, nem voltak meg azok a skilljeim és rutinom, ami a mezőnyben való mozgáshoz kell."

Kapcsolódó:

Sivakovval kapcsolatban ki kell hangsúlyozni, mennyire nem mindegy, hogy az ember pusztán egy fiatal francia bringás, akinek a szülei is profi kerékpárosok voltak, vagy egy olyan fiatal francia bringás, aki két orosz profi kerékpáros gyermeke. 18 évesen ugyan megszerezte a francia állampolgárságot, így két útlevele is van, de egy ideig még orosz licenc alatt versenyzett.

"Nem kaptam meg egyből a francia állampolgárságot" – magyarázza. "Orosz voltam, és ahogy egyre jobb bringás lettem, elkerültem előbb tartományi, majd regionális csapatokhoz. Jól mentem, sokat nyertem. De egy ponton valaki elkezdte átnyálazni a szabályzatot, vagy talán valaki panaszkodott, és azt mondták, hogy nem versenyezhetek regionális szinten, mert nem vagyok francia. És innentől vált egyre bonyolultabbá a helyzet, ezért kezdtem el az orosz válogatott színeiben versenyezni."

Sivakov végül 2022-ben váltott francia licencre, így már nemzetközi szinten is Franciaországot képviseli. Mindezen nehézségek ellenére úgy látja, családi háttere és öröksége több előnnyel jár, mint hátránnyal.

Sivakovnak ugyanakkor gyerekkora óta ambivalens viszonya van a nyomással, ami szorosan összefügg a neveltetésével és a kulturális örökségével, és nagyban köszönhető annak is, hogy második generációs bevándorlóként nőtt fel: paradox dolog, hogy az a nyomás, ami eljuttatta őt odáig, ahol most tart, sokszor meg is bénította.

A gimnáziumban is a legnehezebb érettségit választotta, ami a tudományos tárgyakra fókuszál, pedig a gazdasági és társadalmi kurzus közelebb állt volna hozzá. "Mivel a szüleim oroszok, megtanultam, hogy mindig a nehezebb utat kell járni" – mondja. "Nem vagyok 100%-ig francia, és szerintem bevándorlóként nagyon is benne van az, amit a szüleim mondogattak, hogy ’neked kell lenni a legjobbnak, mert ha nem francia vagy, talán a másik embert választják. Sivakov vagy. Orosz vagy. Muszáj a legjobbnak lenned.’"

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

És pont amikor az iskolában elkezdtek jönni a nehézségek, Sivakov szülei elváltak. Egy gyerek szemszögéből persze nincs ideális időpont a válásra, de ha ez korai tinédzserkorban történik, annak hosszú távú, akár életre szóló hatásai is lehetnek.

"Mondjuk úgy, anyagilag is nehezen érintett minket, mert a fejemben mindig azt ment, hogy sikeresnek kell lennem. A kerékpársport útján próbáltam ezt elérni, és emiatt mindig nagy nyomást helyeztem saját magamra" – fejti ki. "Ez még nem sokkal ezelőtt is így volt. Támogatnom kellett a családomat, és támogatom most is – hirtelen át kellett vennem ezt a szerepet, és ez egy nehéz időszak volt. Anyukám sosem éreztette ezt velem – ő a legfontosabb ember a karrieremben, fontosabb, mint apukám –, de legbelül mégis úgy éreztem, hogy én vagyok a legfőbb reménye. A húgomnak is nehéz volt, mert hétvégenként versenyekre mentünk, és minden rólam szólt. Szóval éreztem ezt a nyomást, hogy felelős vagyok a családomért. De az élet néha ilyen. Nincs választásod."

Sivakov profi pályafutása is sokáig egy ördögi körben telt, állandó belső nyomás alatt tekert. Időközben viszont rájött, hogy talán enélkül a nyomás nélkül nem lett volna képes elérni mindazt, amit eddig elért.

"Az igazán nagy dolog az volt, amikor megtanultam, hogy ezt magamért csinálom, jobban, mint bárki másért" – folytatja Sivakov. "Talán kezdetben még inkább a nyomás miatt csináltam, mert felelősnek éreztem magam a családért. De most már eljutottam arra a pontra, hogy megcsináltam magamnak a profi karriert. Ez a folyamat még most is tart, de dolgozom az önbizalmamon, és azon, hogy jobban bízzak a döntéseimben."

Forrás: Rouleur