Gianetti: "Pogačar mindig a legjobbak ellen akar nyerni, őt ez motiválja"

"Pogačar nem simán, ellenfelek nélkül, hanem mindig a legjobbak ellen akar nyerni, őt ez motiválja igazán". Ezt mondja Mauro Gianetti, az UAE Emirates menedzsere, aki 2018 óta ismeri a szlovén versenyzőt.

Gianetti arról is mesélt, hogy milyen szerepet játszott Jonas Vingegaard és a 2023-as Tour de France-on elszenvedett vereség Pogačar fejlődésében.

Az UAE menedzsere eddigi pályafutása során egyetlen olyan sportolóval találkozott, aki Pogačarhoz hasonló kisugárzással rendelkezett, ő pedig nem volt más, mint Roger Federer.

A sportigazgatónk, Matxin már hosszú ideje figyelte. Miután 2018-ban szinte csapat nélkül lenyűgöző módon megnyerte a Tour de l’Avenirt, a milánói szervizközpontunkban találkoztam vele, ott írtuk alá az első szerződését. Azonnal feltűnt az extra kisugárzása. Nyitott volt, és hihetetlenül éhes arra, hogy mindent megtanuljon. Tizenkilenc évesen is pontosan tudta, hogy mit akar.

Abban az évben olyan srácokkal is beszéltünk, mint Brandon McNulty, Mikkel Bjerg, João Almeida és Marc Hirschi, akik szintén 1998-ban születtek. De Tadej sokkal érettebb volt. Jóval nyugodtabb, keveset beszélt, viszont figyelmesen hallgatott, és azonnal átlátta az összképet. Mindig kérdezte, mit kellene tennie a további fejlődéshez. Volt benne egyfajta energia, valami különleges, amit nehéz pontosan leírni. Talán ő is érezte, hogy messzire juthat, de ettől még egyáltalán nem volt arrogáns.

Abban az időben még egy kicsit túlsúlyos volt. Legalább négy kilóval többet nyomott, mint most, de a hosszú emelkedőkön ettől még legyőzte a korosztálya legjobb hegymászóit. Voltak elvárásaink vele szemben, de nem is álmodtam arról, hogy Tadej ilyen versenyzővé válik. Senki sem számított erre.

Mindketten a svájci csapatban voltunk, Roger még csak 18 éves volt, és talán a világranglista 34. helyén állt. Amikor beszéltem vele, érezni lehetett, hogy egy különleges ember. Már akkor meg voltam győződve arról, hogy világelső lehet. Ugyanezt éreztem Tadejjel kapcsolatban is.

Amikor a 2019-es Vuelta utolsó előtti napján megszerezte harmadik győzelmét. Egy hegyi szakaszon majdnem 40 kilométeren keresztül támadásban volt, miközben az összes nagy név üldözte, de nem tudtak közelebb kerülni hozzá. Csak azért nem nyerte meg azt a Vueltát Primož Roglič helyett, mert a Movistar egy ponton meglepte a mezőnyt, és ott nem voltunk jó helyen. De hát ilyen a kerékpársport. Az első évében a Tour Down Underen kezdett, ahol tizenharmadik lett. Ez az egyetlen többnaposa, ahol nem végzett a top tízben, mivel a sportigazgatónk taktikai hibát követett el. Aztán megnyerte az Algarvét, a Kaliforniai körversenyt, de az a Vuelta volt az igazi csúcs. Bár volt rossz napja, a harmadik hétre sem fáradt el, hanem egyre erősebb lett.

Elhitte, hogy megnyerheti azt a Tourt, de ott lett biztos. Nem volt nyomás, bár valahogy mégis láttuk az esélyt. Manapság is így állunk hozzá minden versenyhez. A nyomás negatív stresszt hoz, a lehetőségekbe vetett hit pozitív energiát ad. Így közelítette meg Tadej azt az időfutamot, sokkal többet nyerhetett, mint amit veszíthetett. A La Planche des Belles Filles után szerintem az egész világ számára világossá vált, hogy egy nagyon különleges kerékpárossal van dolgunk. Három szakaszt nyert azon a Touron, menet közben okosan spórolt az energiával, és a végsőkig hitt az esélyeiben. És már akkor is ott volt a mosoly az arcán.

Huszonegy évesen megnyerni a Tourt nem könnyű. Kivéve akkor, ha te vagy Tadej mert őt ez nem változtatta meg.

Nem fontos, és nem is érzi magát sztárnak. Őt egyáltalán nem érdekli a népszerűség. Az foglalkoztatja, hogy nagy versenyeket nyerjen. Minden komoly győzelem után fejben azonnal újraindítja magát. Akár nyer, akár veszít, nem pörög sokat rajta, hanem már a következő célra koncentrál. Federernek sem kellett sztárt játszani, mert ő már önmagában egy zseni, igazi vezér típus. Az ilyen embereknek nincs szükségük figyelemre, nagy házakra, autókra vagy drága órákra, egyszerűen teszik a dolgukat.

Ebben száz százalékig biztos vagyok. A második Tour, amit 2021-ben nyert, túl könnyű volt neki. Nem kényszerült rá arra, hogy még keményebben dolgozzon, hogy tovább fejlődjön. Vingegaard győzelmei viszont rákényszerítették arra, hogy tegyen extra lépést, és még jobb legyen. Sokkal komolyabbá vált a hozzáállása, és ennek igazán mostanság látjuk az eredményét.

Igen, és nemcsak Tadejnek, hanem az egész csapatnak. Jól tudjuk, hogy a vereségekből tanulod a legtöbbet. Jonas Vingegaard azon a napon lenyűgözően erős volt, Tadejjel kapcsolatban pedig a Col de la Lozén egy nappal később kiderült, hogy valami nem stimmel. Rájöttünk, hogy többet kell foglalkoznunk az időfutam-kerékpárunkkal, többet kell fejleszteni, mert akkoriban nem volt elég könnyű a mászásokhoz. Javítottunk Tadej pozícióján is, ahogy a sisakon és a ruházaton. Mindent egyesével megvizsgáltunk, hol nyerhetünk néhány másodpercet, és hogyan kerülhetünk közelebb a Vismához.

Őszintén? Számomra az volt a pályafutása egyik legjobb napja.

Tisztelte a Tourt, tisztelte Vingegaard-t és a csapattársait. Csak előre tekintett, a hazaút nem volt opció. Azon a napon megmutatta nekem, hogy nemcsak a legjobb versenyző, hanem emberként is különleges. Elfogadta a vereséget, de még akart küzdeni egy szakaszgyőzelemért. Volt bátorsága kitartani, és nem a könnyebb utat választotta. Három nappal később szakaszt nyert, és megszerezte az összetett második helyét. Szerintem ez hatalmas dolog volt.

Ez valóban különleges. Tadej valószínűleg az egyetlen versenyző, aki az összes klasszikust képes letekerni és megnyerni. Az a baj, hogy ha majd újra girózni szeretne, akkor választási helyzetbe kerül, és sok egynaposról le kellene mondania. Az ő stílusát figyelembe véve nagyon figyelünk arra, hogy ne vállalja túl magát, és évente nagyjából 60 versenynapja legyen. Olyan programot szeretnénk adni neki, ahol valóban a nagy versenyekre tud koncentrálni.

Ezt imádja igazán. Kifejezetten tiszteli a többieket, Mathieu ráadásul a barátja, de ettől még a klasszikusokon teljes erőből versenyeznek egymás ellen. De ugyanez igaz Vingegaard-ra és Rogličra is. Megvan a tisztelet, de ettől még kellenek az erős ellenfelek, hogy kihozza magából a legtöbbet, számára ez teszi izgalmassá a kerékpársportot. Ő mindig úgy akar nyerni, hogy a legjobbak ott vannak mellette a mezőnyben.

(Wielerflits)