Jonas Vingegaard a Nagy Rajt előtt: "Inkább ez a rivalizálás, mintsem négy Tour-győzelem tízperces előnnyel"

Az elmúlt öt Tour de France-ból hármat Tadej Pogačar, kettőt Jonas Vingegaard nyert, a párharcuk szombattól tovább folytatódik. A Visma dán versenyzője azt mondja, nem szívesen nyert volna négyszer sárga trikót hatalmas előnnyel, épp ezért neki semmi baja a rivalizálásukkal.

Kezdődhet a harc a legendás sárga trikóért! Kövesd élőben a 2025-ös Tour de France-t az Eurosporton

Videó forrása: Eurosport

Ha valaki, ő pontosan tudja, hogyan lehet legyőzni Tadej Pogačart.
Tavaly csodával határos módon felkészült a Tourra, simán második lett összetettben, és még egy emlékezetes sprintet is nyert Pogačar ellen.
Egy márciusi agyrázkódást leszámítva most rendben ment a felkészülése, így Jonas Vingegaard joggal optimista a Tour de France rajtját megelőzően.
Ismét itt egy Tour, ahol a legnagyobb riválisod megint Tadej Pogačar lesz. Gyakran gondolsz erre a párharcra?
Nem igazán. Őszintén szólva a mindennapokban sokkal inkább magamra koncentrálok: arra, hogyan edzhetek jól, és hogyan hozhatom ki magamból a legtöbbet. Én szeretek felkészülni egy nagy versenyre, szeretek tekerni és edzeni. Nincs szükségem külön motivációra egy ellenféltől, már így is bőven elég hajtóerő van bennem.
Gyakran elhangzik részedről, hogy ez a rivalizálás inkább pozitív. De ha Pogačar nem lenne, talán már négy Tour-győzelemnél tartanál. Ez nem ellentmondás?
Talán. De úgy gondolom – és valószínűleg ő is így van vele –, hogy a kerékpársport unalmasabb lenne, ha valaki minden hegyi szakaszt két perc előnnyel nyerne meg. Nem szórakoztató, ha minden előre kiszámítható.
Persze, jó lenne, ha már három-négy sárga trikóm lenne, de őszintén: inkább választom ezt a rivalizálást, minthogy minden alkalommal tíz perc előnnyel nyerjek.
2023-ban Pogačar egy sérülésből tért vissza, és te győztél. Tavaly te voltál sérült, és ő nyert. Idén mindketten ideális formában érkeztek a rajtra, most dől el véglegesen, hogy ki a jobb?
Most talán az derül ki, melyikünk a jobb ebben a pillanatban, de ez nem mond semmit a jövőről. Ha ő nyer, attól még én is lehetek sárga trikós a következő években. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, lehet, hogy nagyot lépek előre, és újra én győzök.
Ha most te nyernél, az elégtételt jelentene a tavalyi nagy bukásod után?
Nem elégtétel lenne, inkább egyfajta megkönnyebbülés. Jó lenne bizonyítani, hogy… nos, azt hiszem, mindenki látta, mennyire balszerencsés voltam tavaly. Szeretném megmutatni, hogy még mindig itt vagyok és van esélyem a sárga trikóra. Azt elmondhatom, hogy erősebb vagyok, mint valaha. A súlyt illetően nem most leszek a legvékonyabb, mert tudatosan van rajtam némi izom, ami segíteni fog. Életem legmagasabb szintjén vagyok, majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
picture

Jonas Vingeggard 2024-ben 2. lett a Touron.

Fotó: Getty Images

Miért versenyezel? A győzelemért? A hírnévért? A pénzért?
Azért, mert szeretek kerékpározni. Imádok minden nap bringára ülni, versenyezni, harcolni a győzelemért. Ez motivál a napi edzések során.
Rafael Nadal egyszer arról beszélt, hogy őt a felelősségérzet hajtja, hogy mindent a lehető legjobban csináljon.
Igen, ezt én is így gondolom. Ha az ember úgy érzi, hogy valamilyen adottsággal született – már ha lehet ezt így nevezni –, akkor kötelessége ezt kihasználni. Különben elveszik. Engem ez a gondolat motivál.
Tavaly egy súlyos bukás után végül elindultál a Touron. Miért döntöttél úgy, hogy mindenképp ott leszel a rajtnál?
Több oka is volt.
A Tour messze a világ legnagyobb versenye, és ott lenni az 1-es rajtszámmal, az tényleg különleges. Ráadásul a feleségem akkor volt terhes, a szülés időpontja pedig a Vuelta idejére esett, így az szóba sem jöhetett. Választanom kellett: vagy a Tour, vagy semmi.
Úgy voltam vele, megpróbálom, és meglátjuk, meddig jutok.
A firenzei rajtnál az érzelmekről beszéltél, mire gondoltál pontosan?
Emlékszem egy pillanatra, közvetlenül az első szakasz előtt. Ott állt a feleségem és a kislányom, és egyszerre visszatértek a nehéz pillanatok, amiket együtt átéltünk. Mindketten elsírtuk magunkat, de ez teljesen természetes. Nagyon sokat jelentett nekünk az a pillanat.
Te nem vagy az a típus, aki megpróbálja elrejteni az érzelmeit.
Nem, egyáltalán nem.
Szerintem elég elavult szemlélet az, hogy egy férfinak nem szabad sírnia. Az érzelmek felvállalása sokszor nagyobb erőt mutat, mint az elrejtésük.
Az Isola 2000-en teljesen ki voltam merülve, nem is tudtam, végig tudom-e csinálni a versenyt. Ez ugyanaz volt, mint amikor 2022-ben először viseltem a sárga trikót: elöntöttek az érzések.
Mentálisan erősnek tartod magad?
Igen, azt hiszem, ez az egyik legnagyobb erősségem. Akkor is képes vagyok talpon maradni, ha rosszul mennek a dolgok.
Mint például a tavalyi a Le Lioran-i szakaszon, amikor Pogačar leszakított, de mégis visszajöttél.
Pontosan. És 2022 nyarán is volt olyan, hogy többször leszakított, de mindig visszajöttem. Ez nem egy automatikus folyamat, ezt tanulni kellett. Nem születtem vezérnek. Mindenki ismeri a lengyel körversenyes történetet, amikor még messze nem voltam ilyen erős, és elizgultam a dolgokat. De akkor sem adtam fel. Azóta sokat tanultam a csapattársaimtól. Primožtól, Wouttól, és rengeteget köszönhetek a feleségemnek is.
picture

Vingegaard a csapatbemutatón.

Fotó: Getty Images

Sokszor elmondtad már, hogy nagyon családcentrikus vagy.
Így van, nekem ők a legfontosabbak. Sokat segítenek abban, hogy kiegyensúlyozott legyek. Amikor otthon vagyok, nem a versenyzésen gondolkodom, hanem a feleségem és a gyerekek vannak a középpontban.
Sokan úgy gondolják, hogy a profi sport egy idő után magányossá tesz. Ez igaz?
Igen, van benne magány, de a családom segít. Sokszor nehéz az edzések, meg a versenyek miatt távol lenni, de megéri, mert egyébként az egész életem róluk szól.
Már gondolkodtál azon, hogy mikor fejezed be a profi pályafutásodat?
Igen, bár nem szeretnék erről sokat beszélni. De tény, hogy
már most elképzeltem a versenyzés utáni életet. Nem akarok egyik pillanatról a másikra eltűnni. Fontos, hogy legyen egy terv a fejemben.
Ha véget ér a karriered, mi lenne az első dolgod?
Leginkább szeretnék otthon lenni a családommal. Utána pedig talán több időt tölthetnék saját magammal, és azokkal a dolgokkal, amik igazán érdekelnek.
Lenne valami, amit üzennél a szurkolóidnak?
Talán annyi, hogy én mindent megteszek. Most négy év van még hátra szerződésemből, és ki tudja, meddig élvezem még ezt az életet. Lehet, hogy holnap elveszítem a motivációm, bár erre kicsi az esély. De addig harcolni fogok, mert ez a dolgom, ezért vagyok itt a Touron.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés