Matekozós kulisszatitok: így kategorizálják az emelkedőket a Tour de France-on

Nagy Benjámin

Publikálva 30/06/2022 - 17:15 GMT+2

Kiemelt, 1., 2. 3. és 4. kategória – aki legalább kicsit is szereti az országúti kerékpárt, tudhatja, hogy ez az ötfajta „emelkedőtípus” létezik, és mindegyikhez különböző pontozás társul. Nagyjából azt is tudni, hogy a nehézségnek és a hosszúságnak is fontos szerepe van, hiszen egy Alpe d’Huez és egy párszázméteres kaptató nem ugyanaz. De hogyan döntik el, melyik emelkedőt hova sorolják?

Fotó: AFP

„Valószínűleg be voltak rúgva!"

Ezzel a mondattal kezdte Thierry Gouvenou, a Tour de France versenyigazgatója a Rouleurnek adott interjúját. Az a legenda járja ugyanis, hogy anno egy Citroën 2CV autóból hoztak döntést az emelkedők kategorizálásáról, méghozzá az alapján, hogy az autóval hányadik sebességfokozatban tudtak felérni a csúcsig.

„Tényleg sanszos, hogy az újságírók egy átmúlatott éjszaka után találták ki ezt a történetet. Persze lehet, hogy valahol van benne igazság, de a kerékpársportban sok ilyen történet van, amelyeket az idő megszépített.”

Liège - Bastogne - Liège

Liège-Bastogne-Liège 2024: Van der Poel, Pogačar vagy valaki más?

19/04/2024 - 20:09

De ha nem a sebességváltó dönt, akkor mi?

„Egy egyszerű matematikai képlet: megszorozzuk az emelkedő a hosszát az átlagmeredekségének négyzetével. Ebből kapunk egy számot, ami egyenlő a pontszámmal."

Vegyük például az Alpe d'Huezt: 13,8 km hosszú, átlagmeredeksége 8,1%. A kapott szám tehát 13,8*(8,1*8,1), ami 905-tel, tehát 905 ponttal egyenlő.

Gouvenou és az ASO az alábbi, jól bevált formátumot használja a kategorizálásnál:

600+ pont – kiemelt kategória
300-600 pont – 1. kategória
150-300 pont – 2. kategória
75-150 pont – 3. kategória
75 pontig – 4. kategória

"Nagyjából 15 évvel ezelőtt végigmentem a Tour összes emelkedőjén, és megállapítottam, hogy ez a rendszer így a legigazságosabb. Néhány apróbb kivételtől eltekintve a mai napig tartom az álláspontomat, általában nem szokott ebből baj lenni.”

Az apróbb kivétel és az általában leginkább a 2020-es Tour miatt igaz.

„2019-ben az Alpokba utaztunk, hogy megnézzük a frissen aszfaltozott Col de la Loze-t, hiszen a 2020-as útvonal 17. szakaszának vége ez az emelkedő volt. Amikor befejeztük a számolgatást, rájöttünk, hogy valami kivételes dologgal állunk szemben: az 1300 pontos érték a kiemelt kategória alsó határának kétszeresénél is több. Így a Col de la Loze a Col du Portet, a Mont Ventoux, a Col de la Madeleine és a Plateau de Beille mellett az egyik legnehezebb hegynek számít a Tour történetében.”

Benoit Cosnefroy

Fotó: AFP

A matematikai adatokon túl azért lehetnek olyan helyzetek, amikor egy emelkedő az egyik kategóriából átcsusszan egy másikba, így a rendszer nem a legszigorúbb.

„Minél közelebb van az emelkedő a célhoz, annál nagyobb az esélye, hogy egy kategóriával feljebb kerül. Ez a nagyobb emelkedők esetében nem szokott előfordulni, csak leginkább a kevésbé ismerteknél. Ebből adódik, hogy a történelmi háttér is meghatározó: azok az emelkedők, ahol ikonikus csaták, legendás pillanatok zajlottak, pici szubjektív döntéssel máshogy rangsorolhatók. Az 1911 óta a Tour programjában szereplő Galibier kétféle emelkedője közül például idén mindkettővel találkozik a mezőny, a 11. szakaszon a versenyzők a Valloire-ból dél felé vezető, nehezebb úton mennek, majd a 12. szakaszon Briançon felől a könnyebben. Előbbi 843, utóbbi 598 pontot ér, de figyelembe véve a múltat és a 2642 méteres magasságot, mindkettő megkapta tőlünk a kiemelt kategóriát.”

A dolog másik oldala, amikor kis túlzással a vasúti felüljárókhoz hasonlító, rövid kaptatókat kell besorolni.

„Néha olyan emelkedőket is 4. kategóriásnak sorolunk, amelyek nem igazán érdemlik meg. Így történt ez az idei rajt kapcsán Dániában. A 2. és a 3. szakaszon összesen hat 4. kategóriás emelkedő lesz, amik a legalsó küszöböt sem nagyon érik el, de muszáj, hogy már az első napokban elinduljon a harc a pöttyös trikóért.”

Forrás: Rouleur

Brabantse Pijl