„Megértem Lefevere-t, én is ugyanezt tettem volna" - hét év után kénytelen búcsúzni a Quick-Steptől Declercq

Tim Declercq-et hétvégén, az Európa-bajnokság ideje alatt csípte el a Het Nieuwsblad, hogy visszatekintsenek a belga bringás elmúlt hét évére a Quick-Stepnél.

„2016 végén én magam küldtem egy e-mailt Patrick Lefevere-nek. A Topsportnál jó szezonom volt, nyolcadik voltam a Le Samyn-en, hetedik a Dwars door het Hagelandon és a Schaals Selsen. Több csapat is érdeklődött akkor, de én a Quick-Stephez akartam menni.

A levelemben teljesen őszinte voltam: nem én vagyok az a srác, aki sok versenyt fog nyerni a csapatuknak, de úgy gondolom, megvannak a fizikai adottságaim ahhoz, hogy jó segítőjük legyek. Megkaptam az engedélyt egy tesztre, és szerződtettek is."

„Az első versenyem a San Juan-i kör volt, rögtön gyerekkori példaképem, Tom Boonen mellett. Ideges voltam, egyből egy szökést kellett koordinálnom – pedig négy argentin is volt benne – képes vagyok ilyesmire egyáltalán? Szerencsére minden nagyon jól alakult, Tom hihetetlenül természetesen viselkedett, ugyanakkor volt egy egészen sajátos aura körülötte. A mai napig ő az egyik legtermészetesebb vezető, akivel valaha találkoztam.”

Az első versenyemen egy argentin újságíró az El Traktor becenevet adta nekem. Ez jó volt, passzolt. Megbízható és erős. Ferrari Tim vagy Tim, a legyőzhetetlen… na, az talán túlzás lett volna." (nevet.)

„Észrevettem, hogy szkeptikusak voltak velem szemben, amikor aláírtam a Quick-Stephez. Az volt az érzésem, az a kérdés motoszkált bennük, hogy »miért jön ide?«. Ez valahol érthető volt, nem volt mögöttem tíz profi győzelem, nem vertem meg mindenkit az ifik között sem, de kemény munkával sikerült változtatnom a véleményükön.

2018-ban már ott voltam a Flandriára utazó keretben, amit meg is nyertünk Niki Terpstrával. Ez marad az egyik legszebb emlékem, mert akkor hatalmas lendület volt a csapatban. Iljo Keissével mi irányítottuk ketten a versenyt, a második körben a Kwaremonton szépen le is tudtuk szakítani az embereket.

Nikivel nagyon élveztem a közös munkát, de nagyon impulzívak voltunk, ami időnként okozott egy kis konfliktust. Viszont arany szíve volt, rengeteg tippet adott, és hihetetlenül hálás volt a munkámért. A 2018-as Tour volt az első, ahol indulhattam, hatalmas eredmény, gondoltam magamban, »wow, benne vagyok a Quick-Step Tour-keretében«!”

„Pályafutásom során egyszer végeztem az élen egy többnapos valamelyik kategóriájában: az Algarvén 2019-ben megnyertem a hegyi trikót. De lássuk be, ezek semmit sem jelentenek, az utolsó szakaszon egy nagyon erős szökevénycsoporttal tekertünk elöl, én meg benne maradtam az utolsó négyben. Csak az utolsó hegy előtt értek minket utol, így rengeteg pontot tudtam gyűjteni odáig.

2019 végén jutottam el először a világbajnokságra is a válogatottal. Egy újabb mérföldkő. Amikor még a Topsport Vlaanderennél tekertem, mindig azt gondoltam magamban: »elég jó vagyok ahhoz, hogy a World Touron is jó segítő legyek«. Lehet, hogy mások másképp gondolták, de nekem bőven elég önbizalmam volt ehhez, azt viszont sosem gondoltam, hogy eljutok a vb-re.

A harrogate-i világbajnokság aztán csalódást okozott. Az időjárás őrült volt, kicsit olyan, mint most Drenthében. Szerencsére két évvel később Leuvenben is ott voltam, akkor sem nyertünk, de a belga csapattal briliáns versenyt csináltunk.”

„Egyetlen olyan eredményem volt, ami kiemelkedőnek számított abban az évben: a második hely a Brugge-De Panne versenyen, Yves Lampaert mögött. Yves és én már nagyon fiatalon csapattársak voltunk, aztán a Quick-Stepnél már szinte olyanok voltunk, mint egy házaspár. Néha-néha összevesztünk egy kicsit, de aztán mindig kibékültünk.

A jó barátságokat a versenyzésben alábecsülik. Yves és én szobatársakként ugyanabban a ritmusban éltünk, ugyanakkor keltünk és feküdtünk le, és különösen egy nagy versenyen – ahol a stressz is jóval nagyobb – óriási értéke van annak, ha este teljes nyugalomban pihenhetsz a szobádban.

Hogy Yves és én hány órányi Age of Empires-t játszottunk le együtt, azt nagyjából sem tudom megmondani. Az biztos, hogy nagyon sokat, de ez az egyetlen játék, amivel így elvagyunk. Ebből a szempontból ez talán nem olyan vészes, bár a párjaink valószínűleg másképp látják ezt… (nevet). De hát mindenkinek joga van a hobbijához, és nincs is jobb módja kikapcsolni kicsit, mint elveszni az Age of Empires-ben.”

„2020-ban szép eredményeket értem el: második voltam a Brugge-De Panne-on, ötödik az Omloopon. De soha nem voltak olyan céljaim, hogy magamért versenyezzek. Szeretem a szerepemet, bár szerintem gyakran alábecsülik. A háromheteseken sok olyan nap van, amikor az egész mezőnyben nekem lesz a legmagasabb az átlag teljesítményem. És ez nap mint nap így van. Egyszerűen nem lehetnek rossz napjaid."

„A 2020-as szezon végén a Cyclingnews bringás oldalon a mezőny legjobb segítőjének jelöltek, Belgiumban négyszer nyertem meg a Kristallen Zweetdruppelt (a legjobb segítőnek járó díjat a belga Het Laatste Nieuws (HLN) lap szavazásán – szerk.), a Flandrián az év csapattársának választottak. Ez mind olyan elismerés, ami nagyon-nagyon jól esik.”

„Abban az évben utolsó lettem a Touron. Nem véletlenül, a hegyekben minden nap Cavendish mellett maradtunk. Azt viszont elárulhatom, hogy ez az utolsó hely egyáltalán nem hoz szerencsét a Tour utáni versenyeken, egy darab piros Oakley napszemüveggel lettem gazdagabb, semmi többel.

Ami még vicces volt: 2021-ben lett egy saját szurkolói klubom. Ez abból a szempontból biztosan egyedülálló, hogy épp egy olyan versenyzőnek legyen szurkolói klubja, aki nem is nyer versenyeket." (nevet.)

„Az év elején nagyot meccseltem az öcsémmel, Benjaminnel a szaúdi körversenyen. Dicsőségesen megnyertem a csatát: én negyedik lettem, ő a kilencedik. Benjamin már nem versenyez, most a Deloitte-nál dolgozik, és ahogy abban biztos voltam, megtalálta a számítását a versenyzésen kívül is.

Azt viszont igazságtalannak és szégyenletesnek tartom, hogy nem kapott új szerződést, az Arkéánál nem kezelték jól a dolgokat, Benjamin nem dolgozhatott saját magáért, mert nem volt benne abban a tíz versenyzőben, akik UCI-pontokat szerezhettek. Eközben minden tehetsége megvan ahhoz, hogy helye legyen a profik között, 2022 végén a legeslegutolsó profi versenyét meg is nyerte.”

„2022-ben Szaúd-Arábiában kezdődtek nálam a szívproblémák. Pericarditis, a szívburok gyulladása. A szív körüli hártyák egymáshoz dörzsölődnek, ami elég fájdalmas minden egyes ki- és belégzéskor. Azt mindenképp szeretném még egyszer megköszönni a csapat orvosainak, hogy akkoriban ragaszkodtak hozzá, hogy három hétig ne csináljak semmit, így nem okozott károkat a szívemben. Egyébként minden évben megvizsgáltatom magam, és ha a legkisebb gyanú is felmerülne, hogy gond van, azonnal abbahagynám a versenyzést.”

„Valójában soha nem beszéltük át, hogy nem maradhatok a szezon vége után a csapatnál, és lehet, hogy a végén még lett volna esély a hosszabbításra, de igazából megértem Patrick álláspontját… Őszintén szólva úgy gondolom, hogy meg akart tartani, de anyagilag más irányba kell terelnie a csapatot. Ez teljesen érthető, én is ugyanezt tenném a helyében.

Valahol fáj a szívem, hogy el kell jönnöm, de hét csodálatos évet töltöttem el itt, és harag nélkül válunk el – ez szerintem mindkét félre igaz. Amikor majd a következő szezonban eltekerek a Quick-Step busza mellett, ugyanúgy együtt fogok nevetni mindenkivel. Yves-vel, az összes többi versenyzővel és munkatárssal, akik a barátaim lettek az évek alatt.

Az átigazolásomról még nem mondhatok semmit, ehhez meg kell várni a hivatalos bejelentést, de nagyon várom már az új projektet. Motivált vagyok, hogy megmutassam, hogy egy másik csapatnál is értékes versenyző tudok lenni.”

Forrás: Het Nieuwsblad

Már Viberen is megtalálsz minket! Csatlakozz a csatornánkhoz, ha nem szeretnél lemaradni a legjobb tartalmainkról!