A gruppettóban is stresszes az élet - Tim Declercq arról, hogyan lett utolsó a Touron

Versenyzők, akik közelmúltban utolsók lettek a Touron. Sok jelentősége nyilván nincs a dolognak, inkább érdekes, hogy ki, milyen okból zár ekkora hátránnyal.

Idén a Quick-Step versenyzője, Tim Declercq egy bukás miatt gyűjtött be kifejezetten sokat, majd sérülten is azért dolgozott a hegyeken, hogy Mark Cavendish simán megjöjjön a limitidőn belül.

"Szerintem teljesen mindegy, hogy a hatvanadik vagy százötvenedik helyen zársz. Gyakran nevettem magamban, amikor a gruppettóban valaki a nap utolsó emelkedőjén támadásba lendült, és elindult pár másdoperc miatt. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni. Mi lehet a célja? Nekem okosabbnak tűnik, ha teljesen visszafogom magam, és akkor teszek bele mindent, amikor tényleg veszélyben vagyunk. Egyébként a kérdésre válaszolva, teljesen jól aludtam az utolsó helyem ellenére."

"Nem hiszem. Talán ha előre tudom ezt az eredményt, beletesszük bónuszként a szerződésembe. Sőt, régebben a piros lámpásnak több rajtpénzt adtak a kritériumokon. Ezzel meg az a baj, hogy a roeselarei versenyre én már korábban elígérkeztem, és a szervezőkkel előre lebeszéltük az anyagi részét. Szóval az utolsó helyem sajnos semmin nem változtatott." :)

"Egyértelműen a 13. szakaszon, amikor egy bukás miatt fél órát kaptam. Ha az nincs, biztos nem itt zárok. Még az esés után is kényelmes, tízperces előnyöm volt Grondahl Jansen előtt, de ő a második pihenőnapon kiszállt. Nem lehetett mit tenni, onnantól biztos volt a „győzelem”."

"Azt, hogy ez egy kemény Tour volt, és 43-an adták fel a versenyt. A színvonal érezhetően komolyabb volt a tavalyinál. Ha nem így lett volna, valószínűleg megint kb. harmincan jönnek mögöttem. A nagy hegyek végén gyakran ránéztem a wattmérőmre, és az volt az érzésem, hogy komolyan haladunk, pedig a grupettóban voltunk, és nem volt más mögöttünk. Bár ez nem mindig látszik, de tényleg stresszes volt az életünk ott hátul, Cav miatt mindig számolgatni kellett. A Luz Ardidenen csak az utolsó kilométeren tudtuk meg, hogy biztonságban vagyunk. Emlékszem, a záró hét kilométeren 12 km/órás sebességgel kellett volna másznunk. Ha ezek után ránézel az órádra, és csak 10,9-et látsz, akkor azért elkezdesz stresszelni. A hegyi szakaszokon az időlimit betartása volt a legfőbb szempont a reggeli megbeszéléseken."

"Még nem, ők elsősorban Jonas Rickaert top 100-as helyezésével foglalkoztak, aki tényleg ezt tűzte ki célul, és egy szuper erős időfutam után sikerült is neki. De gyanítom, hogy a szivatás még csak most fog elkezdődni. Egy rakás mémre számítok tőlük."

Forrás: Het Nieuwsblad