Máris minden eldőlt? Pogačar beszáll a játékba a Strade Bianchén

Amikor Tadej Pogačar rajthoz áll valahol, a kérdés többnyire annyi, hogy mennyire korán és hogyan dönti el a versenyt.

Csak bízhatunk benne, hogy szombaton 14.15 körül – amikor elkezdődik az élő közvetítés a Strade Bianche-ról – még ott lesz a mezőnyben.

Már az első részvétele alkalmával is emlékezetesen nagyot ment, 2022-ben 50 kilométeres szóló után nyert. Amikor két év után visszatért a Strade Bianchéra, már a rajtnál jelezte, hogy melyik szektorban fog támadni. És pont ott, a Sante Marie emelkedőjén indult el, 81 kilométerrel a cél előtt. Tavaly pedig egy látványosan nagy bukás ellenére is nyerni tudott.

Pogačar az elmúlt két évben 44 győzelmet szerzett, köztük három nagy körversenyt (2 Tour+1 Giro), két világbajnoki címet és öt nagy egynapost húzott be. A számok azonban csak részben mesélik el a történetét, a győzelmeit főleg a messziről indított támadásai teszik emlékezetessé. Ki emlékszik kapásból olyan nagy egynaposra, amikor Pogačarnak sprintelnie kellett a győzelemért? Az eddigi három Stradét például úgy nyerte, hogy átlagosan 49.6 kilométert szólózott.

Neki "köszönhetően" az elmúlt években a kerékpárrajongókat két táborra oszthattuk: vannak, akik továbbra is lelkesednek a csodáért, és vannak azok, akik a szólói miatt unalomról beszélnek és hiányolják a valódi izgalmakat.

Pogačar erre a szezonra megint vitt egy kis változatosságot a programjába. Sem januárban, sem februárban nem versenyzett, a Romandiáig nem áll rajthoz többnaposon, és ismét megpróbálkozik a Roubaix-val.

Ez a döntés azt jelentette, hogy az első két hónap során nem versenyzett, így előbb Remco Evenepoel, majd az UAE Tour-t megnyerő Isaac del Toro, végül Mathieu van der Poel villoghatott. A holland versenyző mondjuk részben Pogačar megjelenése miatt mondott le a Stradéról, meg azért, mert a 4000 méternyi szintkülönbség már sok lenne neki.

"Szeretnék a lehető legjobb formába kerülni a két nagy tavaszi egynaposra és megpróbálom legyőzni egy olyan terepen, ahol láthatóan nagyon otthon érzi magát" – mondta Van der Poel, aki gyakorlatilag az egyetlen versenyző az elmúlt két évben, aki legalább néhány hétig egy szinten volt Pogačarral.

Ha ő lemondta a Stradét és ilyen visszafogottan beszél – mondjuk a Flandriát illető esélyeiről – akkor vajon mit érezhet a mezőny többi része?