Savio: „Mindenki az új Bernalt keresi, de húszévente csak egy hasonló születik”

A mindig jól öltözött és kifogástalanul elegáns, örök optimista, veterán olasz csapatfőnök immár négy évtizede állandó és kikerülhetetlen szereplője a kerékpáros életnek. Kicsit olyan, mintha a kerékpársport dicsőséges múltjából maradt volna itt, ám Savio a 21. században is ugyanolyan jól feltalálja magát.

Karrierje az 1980-as évekig nyúlik vissza, így nincs még egy hozzá fogható figura az olasz porondon: szívóssága páratlan, a sportághoz fűződő szeretete pedig kiapadhatatlan. „A kerékpársport az a szenvedély, ami végigkíséri az életemet. Talán ez egy átok is egyben. Szinte teljesen felemészti az életemet, de a kerékpársport iránti szenvedélyem tart életben” – fogalmaz Savio.

Savio a 74. születésnapját ünnepelte áprilisban, de izgatottabb a jövővel kapcsolatban, mint valaha. Vannak dolgok, amik sosem változnak, nemde? Mint ahogy az sem, hogy mindenkori csapata számára a Giro d’Italia messze a legfontosabb verseny a szezonban.

Az olasz mester 2022-ben már a 34. olasz körét teljesítette, ami a háromheteseket tekintve minden bizonnyal rekord a csapatfőnökök körében. Indulásuk február 28-án vált hivatalossá, a Drone Hopper – Androni Giocattoli névre átkeresztelt sor ugyanis ekkor kapta meg a négy szabadkártya egyikét a Giro-szervezőktől.

Savio egy igazi old-school vezető, aki a becsületességet mindig a büszkeség elé helyezi, főleg, amikor imádott Girójáról van szól. Sokan csak nevetnek azokon a teljesen reménytelennek tűnő (tévés) szökéseken, amivel versenyzői napi szinten próbálkoznak a három hét alatt, ám az vitathatatlan tény, hogy így rengeteg adásidő jut hűséges szponzorainak – legyen az egy játékkészítő cég, bádogfeldolgozó üzem, ásványvíz márka vagy épp borospince –, akiket még felsorolni is nehéz.

Savio számára az a fontos, hogy a szenvedély hajtsa a pedálokat, és ezzel a küzdőszellemmel azonosítsák a csapatát. A próbálkozásokból pedig az idei Girón sem volt hiány – elég visszagondolni a magyarországi mezőnyszakaszokra, és a Tagliani-Bais kettős portyázásaira.

„Mindig olyan elhivatott fiatal versenyzőket keresek, akik tele vannak ambícióval és tisztelik a versenyeket” – magyarázza.

Noha idén nem jött az újabb bravúrgyőzelem, Savio büszke apukaként figyeli, ahogy legjobb tanítványait egymás után kapkodják el a topcsapatok. Az Androni igazi sztárkeltető, hiszen az imént említett Fausto Masnada azóta már a Quick-Stepnél teker, a 2018-ban felbukkanó Iván Sosára – aki jelenleg movistaros – azonnal lecsapott az Ineos, 2022-ben a svájci Simon Pellaud-t is elvitte a Trek, Egan Bernal karriertörténetét pedig már mindenki kívülről fújja. Ők azon hét saját nevelésű versenyző közé tartoznak, akik a „Savio Légióból” rögtön WorldTour-szintre ugrottak.

Savio torinói illetőségű, az északnyugat-olaszországi iparvárost, mely a futballóriás Juventus otthona, mély szenvedély fűzi a sportokhoz. 2006-ban téli olimpiát is rendeztek itt, az 1876 óta kiírt Milánó-Torinót pedig a legrégebbi klasszikus egynapos kerékpárversenyként tartják számon.

„Nincs még egy olyan sport, amiben annyi a szenvedély, mint a kerékpársportban” – mondja Savio. „Korábban a fociban is érdekelt voltam, de amióta az eszemet tudom, óriási kerékpárrajongó voltam. Coppin és Bartalin nőttem fel. Onnantól, hogy elindítottam az első csapatomat, a kerékpársport lett az életem. Megpróbálom ugyanezt a szenvedélyt megosztani a versenyzőimmel is, és rendkívül büszke vagyok rájuk, amikor felkerülnek egy WorldTour-csapatba.”

Savio négy évtizede sikeresen tartja életben kerékpárcsapatát, ami a sajátos üzleti modelljüket tekintve nagy bravúr: ahelyett, hogy egy-két fajsúlyos névadó szponzorral működne együtt, Savio kisebb, ám az ő szenvedélyét osztó támogatókat gyűjti össze – mecénásai többségében kerékpárőrült olasz családi vállalkozások. Innen a kultikussá váló, már-már nevetségesen zsúfoltnak tűnő csapatmez, mely leginkább egy két keréken guruló hirdetőtáblára hasonlít.

„Nekem még sosem volt WorldTour-csapatom” – szögezi le büszkén Savio. „Mindig is kifejezetten lelkes szponzoraink voltak, akiknek azonban nem volt lehetőségük arra, hogy annyit fektessenek be a sportba, amennyi a WorldTour-szinthez kell. És számomra az a legnagyobb győzelem, hogy ennek ellenére minden évben volt csapatom, hogy minden versenyen odatesszük magunkat, és hogy dobogós helyeket szerzünk, sőt nyerni is tudunk olyan nagy versenyeken, mint a Giro d’Italia.”

A gyémántok után kutató csapatfőnök mindig kapható egy kis pletykára, pláne, ha az úgy kezdődik, „Találtam egy srácot, aki még Egan Bernalnál is jobb lehet!” Savio neve az évek során összefonódott a latin-amerikai szupertehetségek, az „escarabajók” felkutatásával, elvégre ő volt az, aki az akkor abszolút ismeretlen Bernalt megkínálta első profi szerződésével. De például az ő felfedezettje volt a 2005-ös Girón hegyi trikót nyerő venezuelai José Rujano is, aki a legtöbbeknek onnan lehet ismerős, hogy 2011-ben Alberto Contadorral is nagyokat meccselt a hegyeken. A lista pedig évről-évre egyre hosszabb.

Savio már akkor a dél-amerikai versenyek eredménylistáit bújta, mielőtt még menő lett volna: a WorldTour-csapatok „játékosfigyelői” csak egy évtizeddel később bukkantak fel a kontinensen. A Nairó Quintanák, Richard Carapazok, Rigoberto Uránok és Bernalok feltűnése óta az összes topcsapat Kolumbiában vadászik az újabb nagy sztárra, és amint valakiben meglátják a potenciális bajnokot, azonnal elétolnak egy szerződést, nehogy a riválisok lecsapják a kezükről.

„Változnak az idők!” – vágja rá Savio. „Volt, amikor még személyesen én vezettem végig a keskeny hegyi utakon, hogy találkozhassak ezekkel a fiatal kolumbiai és venezuelai versenyzőkkel Isten háti mögötti falvakban. Ez még az internet előtti időkben volt. Ma viszont már minden nagy csapat figyeli az ottani eredményeket. Sokkal nehezebb lett így megtalálnunk ezeket a csiszolatlan gyémántokat.”

Dacára az egyre népesebb konkurenciának, Saviónak hamarosan nem kell majd Dávidként harcolnia a Góliátokkal: a 2022-es szezonra ugyanis sikerült igazolnia egy nagy halat névadó szponzornak, ami új perspektívát teremt második ligás csapata számára. A Drone Hopper egy spanyol bejegyzésű cég, mely ipari felhasználású és nagy teherbírású drónokat gyárt, céljuk pedig nem meglepő módon a logisztikai, biztonsági és mezőgazdasági járműveik népszerűsítése a sporton keresztül.

A ravasz stratéga Savio gyorsan le is csapott a lehetőségre, megelőzve Alberto Contadorékat, akik Bassóval szintén a WorldTourról álmodnak az Eolo-Kométával. Ironikus, hogy Contador is épp egy pénzes szponzor után kutat, és a Drone Hopper madridi székhelye mindössze néhány kilométerre van a lakhelyétől. Savio mégis hamarabb ültette őket tárgyalóasztalhoz, és miután télen hivatalos lett az együttműködésük, a WorldTour-licensz megszerzése is reális céllá vált.

„Ez egy új fejezet egy hosszú történetben” – fejti ki. „A Drone Hopper forradalmian új típusú drónokat gyárt, és azt szeretnék, hogy a világon mindenki megismerje őket. És a kerékpársportot szeretnék felhasználni arra, hogy ezt a célt elérjék.”

Ez a házasság a WorldTour-mennyországban kötettett Savio számára, aki hosszú pályafutása alatt mindig a másodhegedűs szerepét volt kénytelen betölteni az olyan olasz topcsapatok mellett, mint a Saeco, a Fassa Bortolo vagy a Liquigas. Nos, most úgy tűnik, hogy Savio nevethet a végén, hiszen a felsorolt csapatok már mind-mind megszűntek.

Ez lehetne a hab a tortán Savio számára, aki egyike a legkarizmatikusabb figuráknak egy olyan sportágban, mely tele van erős karakterekkel. Alakra szabott öltöny, vasalt ing, jól fésült, hófehér haj, szabályosan nyírt bajusz és a letörölhetetlen mosoly – az úriember Savio nélkül lenne nehéz elképzelni a Girót, de ha a Drone Hopper-projekt a tervek szerint halad, egy darabig még nem is kell.

via Peloton