A Giro-győztes Tom Dumoulin mesélt a visszavonulásáról, a kerékpársport jelenlegi állapotáról, Tadej Pogačar dominanciájáról és Egan Bernalról.

Tom Dumoulin az országúton olyan volt, mint egy gép. Amikor ritmust váltott, senki sem tudta őt követni. Aztán 31 évesen, miközben a világ legjobbjaival versenyzett, úgy döntött, befejezi. Nem tudta kezelni és egy idő után képtelen volt elviselni, ahogy az irányítás kicsúszik a kezei közül. Fojtogatta, hogy mások döntenek a karrierjéről az ő feje fölött.

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Tom Dumoulin ezek között a körülmények között úgy érezte, nem is igazi kerékpáros többé.
Mivel ő lett a sportág egyik legnagyobb sztárja, elképesztő nyomás nehezedett rá, ami teljesen elsodorta őt. Próbálta ugyan visszaszerezni az irányítást a pályafutása és a magánélete fölött, de nem igazán tudta.
Üresnek, elhasználtnak, kiszipolyozottnak érezte magát és végül 22 győzelemmel a zsákban visszavonult. Juthatott volna messzebb is, várhattak volna még rá komoly sikerek, de mihelyt megérezte a szabadság ízét, meg sem fordult a fejében, hogy visszatérjen.
A 22 győzelme közül 15-öt World Tour-szinten ért el. Legnagyobb sikerét a 2017-es Giro d’Italia megnyerése jelentette; a rózsaszín trikóért folyó küzdelemben Nairo Quintana volt a legnagyobb ellenfele.
Amikor topformában volt, tempómenésben nem volt ellenfele. A 2017-es világbajnokság egyéni időfutamában például olyan legendás egyenkénti-menőket utasított maga mögé, mint Primož Roglic és Chris Froome.
Dumolin 14 Grand Touron vett részt: három Vueltán, hat Tour de France-on és öt Girón. 2018-ban a Touron és a Girón is másodikként zárt; ezt a duplát pályafutása egyik legnagyobb eredményeként szokta emlegetni.
picture

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Néha az ellenfelek is legyőzték őt, de legnagyobb vereséget a nyomás, a rengeteg elvárás, a kezéből kicsúszó kontroll és a leterheltség mérte rá. Valamint az, hogy nem jutott annyi idő saját magára és a családjára, mint amennyit ő szeretett volna.
Azért döntött a pályafutása befejezése mellett, hogy visszanyerje az irányítást a saját élete fölött. Az El Tiempo című kolumbiai lap a visszavonulásáról, a kerékpársport jelenlegi állapotáról, Egan Bernal formájáról és Tadej Pogačar dominanciájáról beszélgetett vele.
Mi volt a fő oka annak, hogy ennyire korán befejezted a versenyzést?
Pályafutásom utolsó éveiben egyre inkább küszködtem a nyomással, az utazással és azzal, ahogy a sportág működött. Nem volt kontrollom a saját pályafutásom felett. A csapat, a szponzorok, a média, a rajongók mind akartak valamit. Azt viszont senki sem kérdezte meg, hogy "Tom, és te mit szeretnél?" Rengeteg akadályba ütköztem, amikor a dolgok nem úgy mentek, ahogy szerettem volna, úgyhogy úgy döntöttem, kiszállok.
Nem lehetett könnyű meghozni ezt a döntést.
Valóban nem volt az, igaz, addigra már rettenetesen kimerült és teljesen üres voltam. Szerettem a sportot, a kerékpárt, a versenyzést, mégis el kellett távolodnom ezektől. Ez iszonyú nehéz döntés volt.
Ezt mondtad akkoriban: "Ezt nem bírom így tovább. Üres a tank, a lábaim nehezek, nem bírom folytatni." Mire gondoltál itt elsősorban?
Mentálisan totálisan kimerült voltam. De ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szinten legyen képes versenyezni, mentálisan erősnek kell lenni, hogy képes legyél leküzdeni az előtted álló akadályokat. Én azonban úgy éreztem, hogy a kívülről és belülről érkező nyomás rengeteg erőt és energiát kivesz belőlem.
picture

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Akkoriban arról is szóltak a hírek, hogy mentálisan is nehéz időszakon mentél keresztül.
Nem akartam döntést hozni, két éven át halogattam a dolgot. A problémáim fő oka az volt, hogy úgy éreztem, egyre kevésbé van kontrollom bármi felett, és hogy már nem az álmaimat élem.
Olyan érzésem volt, hogy én már nem vagyok felelős a saját pályafutásomért, hogy már nincs semmi ráhatásom az alakulására.
A kerékpársportban annyira nagy a teljesítménykényszer, hogy még egy ekkora sztár is képes meghozni egy ilyen súlyos döntést?
Voltak, akik azt akarták, hogy kövessek egy bizonyos típusú edzésmódszert, voltak táplálkozási szakemberek, akik szintén elvárásokat fogalmaztak meg felém. Végül már azt éreztem, hogy én tulajdonképpen már semmiben sem dönthetek. Ez egy nehéz időszak volt az életemben.
Amikor a legmagasabb szinten tekersz, hatalmas harcot vívsz a világ legjobbjaival a Girón, a Touron és a Vueltán. Nyilván iszonyú nehéz meghozni egy ilyen döntést, de a már említett okok miatt úgy éreztem, nincs más választásom.
Így utólag sem bánod, hogy ennyire fiatalon szálltál ki?
Nem, őszintén mondom, hogy nem bánok semmit. Boldog vagyok. Boldog vagyok azzal, amit elértem a pályafutásom során, nagyon szép emlékeim vannak. Bár nagyon nehéz volt az utolsó két év, megbánás semmiképp sincs bennem.
picture

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Fantasztikus karrierem volt, büszke vagyok rá, és nem cserélném el semmiért. A mai napig élvezem a kerékpározást, elég sokat tekerek.
Boldog vagyok, hogy volt lehetőségem arra, hogy kerékpáros legyek, ugyanakkor hálás vagyok, hogy meghoztam egy nehéz döntést és korán visszavonultam.
Hogy látod, milyen ma a kerékpársport ahhoz képest, amilyennek te megtapasztaltad?
Nagyon sokat változott. Főleg az edzések és a táplálkozás terén bekövetkezett technológiai fejlődésnek köszönhetően. Most minden sokkal komolyabb és strukturáltabb. A csapatok jobban szervezettek, egyértelműbb és profibb célokat tűznek ki maguk elé.
A színvonal folyamatosan emelkedik, már elképesztő magasságokban jár. Sokkal erősebb a mezőny, mint amikor én versenyeztem. Őrület, amilyen gyorsak a srácok. Lenyűgöző látni, ahogy Remco Evenepoel, Jonas Vingegaard és Tadej Pogačar meghódítják a hegyeket.
Hogy látod, milyen kihívások előtt áll ma a sportág?
Úgy gondolom, a modern kerékpársport egyre inkább az olyan versenyzőkről szól, akik követik az utasításokat, miközben a szabadság és az önállóság egyre inkább eltűnőben van.
picture

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Az is komoly kihívást jelent, hogy valahogy figyelembe vegyék minden egyes versenyző egyéni szükségleteit, céljait és karakterét. Meg kell ugyanis érteni, hogy minden ember más, másként értelmez bizonyos dolgokat, és meg kell tudni találni az egyensúlyt az egyéni igények, valamint az új tudományos vívmányok között. Ez nem egyszerű, de ha sikerül, akkor lesz Evenepoel, lesz Pogačar, akik fantasztikus eredményeket érnek el.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Tadej Pogačar legyőzhetetlen?
Most az. Csodálom őt, nagyon nagy kerékpáros, talán minden idők legnagyobbja. Hihetetlen, ahogy bánik a kerékpárral. De ha őszinték vagyunk, bizonyos versenyek unalmassá válnak, mert mondjuk 18 kilométer van hátra, látod, hogy egy versenyző egyedül van elöl, és a végére nem marad semmilyen feszültség. Mármint, hogy nincs igazi harc a győzelemért. Remélem, jön majd egyre több versenyző, akik versenyre késztetik őt.
Olyan, mint amilyen a Forma-1 volt Michael Schumacher dominanciája idején?
Igen. Szemtanúja vagy valami egészen különlegesnek, ugyanakkor unalmas is az egész.
picture

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Tényleg ő minden idők legjobbja?
Nagyon nehéz generációkat összevetni egymással, mindegyik más.
Nem láttam, hogyan versenyzett Eddy Merckx, de amit Pogačar csinál, az elképesztő.
Talán ő minden idők legjobbja, de ezt nem mondanám ki olyan direkten, mert tényleg nehéz az összehasonlítás.
Te legyőzted volna őt a legjobb formádban?
Nem, soha. Ő túl jó.
Mi volt a legnehezebb pillanat a Nairo Quintana elleni 2017-es Girón?
Emlékszem egy szakaszra, amikor rajtam volt a rózsaszín trikó, és ez már valamikor a harmadik héten volt. Nairónak jó napja volt, nekem meg rossz. Végül el is vesztettem akkor az összetett első helyet. Azt hiszem, ez a Piancavallón volt. Át is vette a trikót. Voltak még hátra hegyi szakaszok, meg volt hátra időfutam is, de azon a napon úgy gondoltam, nehéz lesz őt megverni.
Szoktak még emlékeztetni arra az ominózus pillanatra, amikor rögtönöznöd kellett egy wc-t az országút mellett? Milyen érzés, ha ez eszedbe jut?
Igen, sokszor, sokan felhozzák. (nevet) Meg kell mondjam, az egy nagyon kemény nap volt.
Túl sokat ettem reggelire, és az emésztőrendszerem nagyon határozottan a tudtomra adta, hogy meg kell állnom.
picture

Ünnep a Champs-Élysées-n: Újabb fejezet Pogacar és Vingegaard Touros rivalizálásának történetében

Videó forrása: Eurosport

Persze nehéz volt, mert tudtam, hogy ezzel rengeteg időt veszítek. De kitartóan küzdöttem és nem is veszítettem el a rózsaszínt. Szerintem azzal megmutattam, hogy készen állok megszerezni a végső győzelmet.
A kolumbiai kerékpársport egy kicsit gondban van. Szerinted mi ennek az oka és hogy lehetne ebből a válságból kilábalni?
Nem tudom nyilván a pontos okokat, de Európában az utóbbi években nagyon profi lett minden. Valószínűleg Kolumbiában is törekedni kellene a még tudományosabb megközelítésre az edzésmódszerek és a táplálkozás terén.
Mit gondolsz Egan Bernalról? A balesetéről, arról, hogy újra versenyben van a nagy címekért, és hogy a nehéz időszak után szerzett végre egy hetedik helyet a Girón.
Ő egy nagyszerű kerékpáros, amit az is bizonyít, hogy így vissza tudott jönni egy olyan bukásból, ami után az élete is veszélyben forgott. Nagyon erős fizikálisan és fejben is. Nagyon jó látni, hogy így harcol. Sok van még benne, ebben biztos vagyok.
picture

Pár éve még az életéért küzdött, ma drámai szakaszt nyert Egan Bernal

Videó forrása: Eurosport

Milyen üzenetet akarsz közvetíteni a sporton keresztül?
A sport kiskorom óta fontos szerepet játszik az életemben. Sok mindent kipróbáltam még a kerékpározás előtt. Mindig is erős akartam lenni fizikálisan és mentálisan is. A sport tanított meg küzdeni. Ez olyasmi, amire mindenkinek szüksége van az életben.
Vannak más céljaid?
Szükség van célokra, amikért harcolni tudsz. Ott van Egan Bernal, aki elképesztő nehézségek után is visszaküzdötte magát. Megmutatta, hogy nem csak kiváló sportoló, hanem egy nagyszerű ember is.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés