A telefonon megrendelt győzelem - mi történt valójában az 1996-os Paris-Roubaix végén?
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Publikálva 10/04/2026 - 11:23 GMT+2
Pont Patrick Lefevere ült a Mapei csapatának kísérőkocsijában az 1996-os, emlékezetes Paris-Roubaix végén, amikor Johan Museeuw, Gianluca Bortolami és Andrea Tafi együtt ért célba. A csapattársak közti sprint "természetesen" elmaradt, de vajon mindenki elégedett volt a megbeszélt végeredménnyel?
A Strade és a Sanremo után újabb győzelem, Pogačar továbbra is verhetetlen az idei szezonban
Videó forrása: Eurosport
Ha létezik legendás, örökké emlékezetes befutó, akkor ez pont ilyen volt.
Johan Museeuw, Gianluca Bortolami és Andrea Tafi. Három csapattárs, teljes egyetértésben, mosolygósan, a világ legnagyobb egynaposának végén.
De tényleg mindenki őszintén tudott örülni a végeredménynek? Igaz a pletyka, miszerint a csapat tulajdonosa menet közben, telefonon rendelte meg a végeredményt? Ráadásul pont Patrick Lefevere-től?
Mivel az 1996-os Roubaix-n a Mapei csapat kísérőkocsijában tényleg Lefevere ült, pontos emlékei vannak arról a versenyről.
"A tulajdonosunk Giorgio Squinzi, egy kifejezetten intelligens és maximalista ember volt. A világ legjobb csapatát akarta felépíteni, és mindent megtett azért, hogy azok is legyünk. Ezért is hozta létre a MAPEI központot, hogy tudományos oldalról közelítse meg a sportágat. Rengeteg pénzt tett bele, hisz az első években közel sem volt önellátó. De így mi voltunk az elsők, akik nem a megszokott módon közelítettünk a sportághoz."
Squinzi csapata halmozta a rangosabbnál rangosabb győzelmeket, tényleg a világ legjobb versenyzői tekertek nála, aztán 2002-ben az olasz üzletember váratlanul kiszállt. Ennek pedig nem volt más oka, mint a dopping.
"A csapatunk egy része – neveket nem mondanék, de fogalmazzunk úgy, hogy a spanyolos szekció – elkezdett Dr. Ferrarihoz járni. Squinzinek ez nagyon nem tetszett, és közölte, elképzelhetetlennek tartja azt, hogy egy orvos döntse el a versenyek végeredményét. Emlékszem rá, hogy a svájci kör előtt hívott össze minket, és közölte a döntését. De ragaszkodott hozzá, hogy én folytassam a belgákkal."
Az olasz üzletember a sikerek ellenére 10 év után kivonult a sportágból, és a másik nagy szerelme, a labdarúgás felé fordult. Megvásárolta a negyedosztályú Sassuolót, amelyből pár év alatt stabil Serie A-s csapatot csinált. Érdekes, de a csapat feljutása pont a 70. születésnapjára esett.
A Mapei az 1996-os Roubaix-n.
Fotó: Getty Images
Squinzi a kerékpártól sem távolodott el, a volt olasz miniszterelnök Romano Prodi társaságában rendszeresen tekert, 1996 óta finanszírozta a sportorvosi vizsgálatokra szakosodott MAPEI központot, de a profi kerékpársportba többet már nem tért vissza.
De mi történt azon a bizonyos 1996-os Roubaix-n? Hisz sokan ott ismerhették meg először Squinzi nevét. Miután elterjedt a pletyka, hogy a verseny végéhez közeledve – amikor már biztos volt a hármas Mapei-győzelem – felhívta a kísérőkocsiban ülő Lefevere-t.
"Museeuw lesz az első, Bortolami a második, Tafi a harmadik."
Állítólag így szólt az üzenet.
A két olasz versenyző közül Tafi fogadta a legnehezebben a döntést, ő sprintelni akart. Élő adásban hallatszott, ahogy odaszólt neki Bortolami: "Andrea, ne csinálj baromságot!"
A végeredmény? Nem volt sprint, Museeuw nyert. Három Mapei-versenyző zárt a dobogón, mindez a Roubaix 100. évfordulóján.
"Az igaz, hogy a hajrában Squinzi felhívott" – mesélte az esetről Lefevere. "Közölte, hogy fantasztikus ajándék lenne, ha hárman lennénk ott a dobogón, hisz pont ma van a 20. házassági évfordulója. De nem mondta tollba a versenyt. Nem mondta meg nekem, hogy kinek kell nyernie. A döntés kizárólag az enyém volt."
Lefevere már a verseny előtti taktikai értekezleten messziről indított támadásról beszélt, és tényleg korán, 86 kilométerrel a cél előtt szétszakadt a sor.
"Azt mondtam, hogy innen megcsináljuk, és együtt érünk be a velodrome-ba, de akkor Museeuw hirtelen defektet kapott, és a zsűri nem engedte, hogy segítsek neki. Végül a Mavic-os neutrál autóból kapott kereket. A másik két srác, Bortolami és Tafi továbbra is tempót mentek. Odagurultam melléjük, és rájuk kiabáltam, hogy ’Mégis hova siettek ennyire?’ Nem válaszoltak semmit, de azt akarták mondani, hogy ’Roubaix-ba’. Mondtam nekik, hogy várjanak."
A Mapei az 1996-os Roubaix-n.
Fotó: Getty Images
"Egy ponton már hárman vitatkozni kezdtünk a befutóról"- emlékszik Tafi. "Egymással voltunk elfoglalva, az előnyünk meg elkezdett csökkenni. Lefevere érzékelte ezt a zavarodottságot, és szólt, hogy együtt kell maradni.
"Egy ideig folytatódott az alkudozás. Mondtam Tafiéknak, hogy Johan nyer, mert ő a legjobb versenyzőnk. Ha azt mondom nekik, ’játsszátok le’, mindenki azzal jött volna, hogy ’Ez nem valami okos húzás, miért hagyod, hogy a három versenyződ egymással harcoljon?’
És nem azért döntöttem így, mert flamand vagyok, hanem azért, mert Museeuw volt akkor a csapat első számú embere" – mondta Lefevere, aki elárulta, hogy egyszer Tafi elkezdett ordibálni vele.
"Mire én: fogd be, Andrea, mindannyian megkapjátok a bónuszt. Bortolami lesz a második, te pedig a harmadik. És ide figyelj: megtanítalak, hogyan kell nyerni. De ha nem hallgatsz rám, holnap már kereshetsz is magadnak másik csapatot."
Természetesen az 1996-os befutóról pár év múlva Squinzit is megkérdezték.
"Lefevere-é volt a döntés. Ez nincs összefüggésben az én kívánságommal, hogy együtt érkezzenek meg Roubaix-ba, és sprintben döntsék el a győzelem sorsát."
"Abban a pillanatban csalódott voltam, több mint csalódott. A világ legfontosabb egynaposán tekertem, azon a versenyen, amit a példaképem, Moser is megnyert, a versenyen, amiről mindig is álmodtam" – mesélte Tafi.
Az 1996-os befutó.
Fotó: Getty Images
"Az emberek azt gondolják, hogy a győzelmem megegyezésen alapult. De nem, én voltam a kapitány" – mondta Museeuw. "A probléma a második-harmadik hely miatt volt. Azért nyertem, mert aznap én voltam a legerősebb. Bárhol, bármelyik kockaköves szektorban le tudtam volna őket szakítani, de úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk."
Tafi nem felejti el azokat a szavakat, amiket Museeuw mondott neki a célba érkezés után.
"Emlékszem, mit mondott, amikor Roubaix-ban leszálltunk a bringáról: ’Köszönöm, és ne aggódj. Ezt nem fogom elfelejteni.’ Öt hónappal később a Párizs–Brüsszelen, 30 kilométerre a befutótól odaszólt: ’Andrea, ma te nyersz, rajtad a sor.’ Hatástalanította a riválisok támadásait, miután egyedül elléptem. És pontosan ez volt a Mapei erőssége, a csapatunk lényege. Tudtuk, hogy ha ma Museeuw nyer, akkor holnap valaki más kapja meg az esélyt. És élni is fog vele."
(Sporza, Gazzetta, L'Équipe)
EZEK A CIKKEK IS ÉRDEKELHETNEK:
- ”Pogačar a kerékpársport Messije vagy Ronaldója”
- David van der Poel: ”Az a cellában töltött éjszaka a legjobb, ami történhetett Mathieu-vel”
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés