"Nem hittem volna, hogy eljutunk a velodromig"- Ilyen volt belülről a 2002-es, esős Paris-Roubaix
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Frissítve 12/04/2025 - 13:02 GMT+2
A 2021-es kiírás azért is felejtethetetlen, mivel előtte 19 évet vártunk az esős és saras Roubaix-ra. Akik ott voltak a 2002-es versenyen, egy életre szóló élménnyel gazdagodtak. Még akkor is, ha időlimiten túl értek célba, vagy esetleg többször elestek.
Belülről még brutálisabbnak tűnik a saras Pokol - Ezen mentek keresztül a Roubaix hősei
Videó forrása: Eurosport
Négy évvel ezelőtt a koronavírus járvány miatt csak októberben tudták megrendezni a Roubaix-t. Az a verseny több szempontból is emlékezetesre sikerült. Azt, ahogy Sonny Colbrelli sáros arccal a földön fekve ünnepelte a győzelmét, talán soha nem fogjuk elfelejteni.
De a 2021-es kiírás azért is felejtethetetlen, mivel előtte 19 évet vártunk egy igazán esős és saras Roubaix-ra. Akik azon a versenyen ott voltak, egy életre szóló élménnyel gazdagodtak. Még akkor is, ha időlimiten túl értek célba, vagy esetleg többször elestek.
A főszereplők most elmesélik, milyen volt belülről a 2002-es Paris-Roubaix, amikor a 191 indulóból mindössze 41 jutott el a célig, és a sárnak köszönhetően szinte senkit nem lehetett arcról vagy a mezéről felismerni.
"Április 27-én, bő egy héttel a verseny után volt az esküvőm" – mesélte a Team Coast versenyzője Lars Michaelsen, aki 2002-ben hatodik lett a Roubaix-n.
"A barátaim tudták, hogy előtte nagyon elfoglalt vagyok, így végig azt kérdezgették, hogy mégis mi lesz a legénybúcsúval? Valaki bedobta az ötletet: csináljunk valamit a Roubaix-n. Szóval intéztem nekik egy kísérőkocsit, és benne hat helyet. Akkor még nem tudtam, hogy életük egyik legkomolyabb élményét hoztam össze."
Kétszázhatvanegy kilométer, Arenberg, Carrefour de l’Arbre, legendás szektorok, kockakövek, szakadó eső, és sár mindenhol. Már a rajt előtt tudni lehetett, hogy ez bizony egy történelmi verseny lesz. Mint az 1994-es kiadás, amikor menet közben (!) havazott.
Csak az első órában 33-an szálltak ki. Egyszerűen nem bírták a tempót és a körülményeket. Meg a sok bukást, mivel szinte percenként elesett valaki.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/09/image-e55968d1-e25b-48b9-852a-dcab362722d6-85-2560-1440.jpeg)
Hincapie a 2002-es Roubaix-n.
Fotó: Getty Images
A Mapeiben tekerő Bodrogi Laci szökésben töltötte a napot, a nagy nevek egymást figyelték a főmezőnyben, és túlélésre játszottak.
"Esőben olyan a kockakő, mintha szappannal lenne bekenve. Teljesen más, mint szárazon" – mondta Tom Boonen, aki 2002-ben a US Postal színeiben állt rajthoz.
"Akkor a belga szurkolók még nem ismertek. Láttak egy fiatal és magas srácot Museeuw mögött, ránéztek a mezemre, és amerikainak hittek. Volt olyan néző, aki menet közben megdobott egy pohár sörrel."
"A Michelintől új gumikat kaptunk hét közben" – veszi át a szót Robbie Hunter.
"Ezzel nem is lett volna baj, csak hát kizárólag száraz úton teszteltük, mert a Roubaix előtti napokban még szép volt az idő. Az első kockaköves szektor után nem nagyon hittem abban, hogy el lehet jutni a velodromig."
"Ott voltam az első csoportban, láttam a támadást, de a lábaim nem tudtak válaszolni" – mesélte George Hincapie. "Pedig kezdetben csak 10 méter volt a differencia. De egyszerűen nem ment. Nem tudtam felérni, nagyon idegesített az egész. Aztán elestem, és úgy voltam vele, hogy itt vége, kész, én kiszállok.
De egyszer csak felnéztem az égre és azt láttam, hogy ott van a közelemben egy helikopter. Na, mondom magamban, ezek biztosan engem vesznek. Pont mutatnak a tv-ben, szóval nem adhatom fel, menni kell tovább.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/09/image-bd3bb558-4dae-43f7-8a23-88511d6ce479-85-2560-1440.jpeg)
Boonen a 2002-es Roubaix-n.
Fotó: Getty Images
Tényleg kegyetlen nap volt. Vizes kockakövek, sártenger, hatalmas tempó, és egy nagyon erős Museeuw. Meg persze a kísérőkocsik, illetve a motorok, amik biztos, ami biztos, még fröcsköltek némi sarat a versenyzőkre.
Johan Museeuw három (!) perc előnnyel érkezett meg a velodromba. Nagyon ritkán nyer valaki Roubaix-t ennyire simán. Amikor átgurult a célvonalon, megcsókolta a jegygyűrűjét.
"Mikor beérsz, nincs időd átgondolni, hogy mit is csináltál valójában. A győztes mindent visz, ez az érzés van benned.
Furcsa, de azóta néha én is azért szurkolok, hogy legyen egy esős versenyünk. Úgy vagyok vele, mint a nézők, sárban még nagyobb a show. Az emberek abszurd módon ilyenkor szinte várják a bukásokat.
Egy dologra viszont tisztán emlékszem: a dobogón állva beszélgettem Boonennel. Gratuláltam neki, és jeleztem, hogy készüljön, mert ő lesz a tavaszi egynaposok új királya. Ott és akkor valahogy ezt éreztem."
"Szerintem soha életemben nem szenvedtem annyit, mint azon a versenyen" – mondta George Hincapie, aki pályafutása során 17 Roubaix-n vett részt.
"A befutó után leültem a földre, és néztem ki a fejemből. Beálltam a zuhanyzóba, de 20 percig el sem tudtam kezdeni vetkőzni. Fáztam és szinte nem voltam magamnál. Olyan szintű fáradtságot éreztem, mint még soha. Mikor bent vagy a mezőnyben és tekersz, észre sem veszed a körülményeket. Csak mész. Utólag láttam részleteket a tv-ben. Akkor egyből azt mondtam: öregem, ez életveszélyes volt."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/09/image-baa30205-3e41-4ae7-87bc-25bcecc3f6c1-85-2560-1440.jpeg)
A 2002-es Roubaix dobogója.
Fotó: Getty Images
"Nem tudok annál durvább napot elképzelni, mégis azt mondom, hogy óriási élmény volt" – mesélte Matthew Hayman, aki 2002-ben időlimiten túl ért célba, aztán 2016-ban teljesen váratlanul Boonent lesprintelve tudott győzni.
A Roubaix egy legendás verseny. És ha esik az eső, még legendásabbá válik. megkérdezték tőlem, hogy Nem lett-e volna jobb tv-n keresztül nézni az egészet. Dehogy is! A részese akartam lenni, nagyon jó, hogy megélhettem.
Eső, sár, tuti bukások. Ez profiként nem zavar, ha esik, akkor is menni kell. Ez a munkánk része. Országúti kerékpárosok vagyunk."
Forrás: Rouleur
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés