Pogačar úgy gyűjti a győzelmeket, mint más a Pokémonokat.
Pályafutása során megnyerte már a (nagy levegő) Strade Bianchét (x2), a Párizs-Nizzát, a Tirreno-Adriaticót (x2), a katalán körversenyt, a Flandriát, az Amstelt, a Flèche Wallonne-t, a Liège-Bastogne-Liège-t (x2), a Lombardiát (x4), a szlovén bajnokságot (x4), a vb-t, a Girót, és a Tourt (x3), de a listát kiegészíthetjük még a montréali GP-vel (x2), az UAE Tourral (x2), a már megszűnt kaliforniai körrel és hazája körversenyével (x2) is. 26 évesen összesen 88 győzelem van már a neve mellett, ami e l k é p e s z t ő szám.
Ha valakinél még nem ő mindenidőklegjobbja, akkor is jó úton halad afelé, hogy az legyen. Maga Eddy Merckx is elismerte nemrég, hogy Pogačar „felette áll”, igaz, utólag azért finomított ezen a Kannibál, mondván csak a vb-n látott teljesítményére célzott, és a srácnak még sokat kell nyernie ahhoz, hogy összességében is jobb legyen nála. Azt azért hozzá kell tenni, hogy noha Merckx úgy vonult vissza, hogy megnyert 11 Grand Tourt, 3 vb-aranyat és – többször – behúzta az összes nagy egynapost, 26 évesen még ő sem tartott ott, ahol most Pogi.
Így, hogy a történelmi triplát is kipipálta idén a szlovén, arról már nem lehet vita, hogy ő a 21. század legjobb kerékpárosa. A GOAT-státusz viszont még nincs lejátszva, ugyanis maradt még néhány fontos verseny, amit Pogačar nem nyert meg, meg néhány olyan rekord is, ami megdöntésre vár. Nézzük tehát, milyen győzelmek hiányoznak még az amúgy is impozáns gyűjteményéből, és milyen rekordokat „kellene” túlszárnyalnia ahhoz, hogy vitathatatlanul a történelem legjobbjának nevezhessük őt!
Milánó-Sanremo
Kezdjük egy olyan statisztikával, miszerint Merckxnek 19 nagy egynapos-győzelme volt pályafutása során, ráadásul mind az öt klasszikust egynél többször nyerte meg. Ebben a tekintetben Pogačarnak még bőven van behoznivalója, hiszen jelenleg 6-nál tart, és kettőt eddig nem tudott bevenni.
Az egyik a Sanremo, amit már szezonok óta üldöz. Nem véletlenül mondják azt sokan a versenyzők közül, hogy hiába ez a legkönnyebb klasszikus, taktikai szempontból ezt a legnehezebb megnyerni. Pogačar az utóbbi három évben mindig megpróbálkozott egy poggiós támadással, de nem tudott számottevő különbséget kialakítani a többi favorittal szemben.
Egyre többször merül fel, hogy érdemes-e már eggyel előbb, a Cipressán támadást indítani a meglepetés erejével – ez az UAE-sek és Mathieu van der Poel fejében is megfordult már –, de az emelkedő túl kevésnek tűnik ahhoz, hogy működhessen ez a taktika – legalábbis már nagyon régóta (1996, Gabriele Colombo) nem volt rá példa.
Ahhoz, hogy Pogačar behúzhassa a Sanremót, kelleni fog az is, hogy a riválisok kicsit elbambuljanak, pláne ha Van der Poel is ott van a mezőnyben. Pogi bizonyította már, hogy képes akár kiscsoportos sprintben is nyerni, így az is kedvező forgatókönyv lehetne számára, ha néhány robbanékony, de kevésbé jó hajrával rendelkező versenyzővel tudna elszakadni a Poggión. Vagy talán az is elég, ha kivárja, hogy Van Aert és Van der Poel veszítsen valamennyit a végsebességéből.
Az idegek harca a végjátékban, hidegrázós sprintbefutó döntött a Sanremón
Videó forrása: Eurosport
Paris-Roubaix
Ez lehet a legnagyobb kihívás, elvégre a Roubaix a specialisták versenye, és Pogačar eddig – ha nem is messziről –, de elkerülte. Arra azért ritkán volt példa, hogy valaki rögtön első nekifutásra nyerjen, de lehetséges. Nem is kell sokáig visszamenni az időben: a 2021-es, örökké emlékezetes őszi, valóban pokoli Roubaix-n nemcsak a győztes, de a komplett dobogó újoncokból állt: Colbrelli, Vermeersch és Van der Poel is akkor indult először.
A Roubaix persze nagyon sok kockázatot rejt, nem véletlen, hogy a Grand Tour-esélyesek testületileg kerülik a kockaköves klasszikust, mint a pestist. A súlyos bukások és karriert befolyásoló sérülések mindig benne lesznek a pakliban, és nagyrészt a szerencsén múlik, megússzák-e.
Viszont Pogačar nem egy átlagos háromhetes-menő: a Flandriát már sikerült megnyernie, és kifejezetten jól ment a 2022-es Tour 5. szakaszán is (7. lett, az összetett-menők között pedig első), ahol érintették a Roubaix-ról is ismert kockaköves szektorokat.
Félelmetesen jól kezeli a kerékpárt, és a helyezkedéssel sincs gondja, ezeknek a képességeknek pedig nagy hasznát vehetné Roubaix-n is. Persze még így is előfordulhat, hogy olyan sérülést szenved, ami veszélybe sodorja a háromhetesekkel kapcsolatos céljait, ekkora kockázatot pedig nem szívesen vállalna a csapat.
Ufóság ide vagy oda, reálisan nézve Pogačarnak több szezonon keresztül kellene megcéloznia a Roubaix-t, mire kijön neki a lépés, az első indulására azonban várni kell – de talán csak 2026-ig. Az persze itt is a kezére játszhat, ha a kétszeres győztes Van der Poel meg Van Aert ereje idővel megkopik, megnyitva előtte a lehetőséget egy hagyományos, „pogačaros” szólóra.
Van Aert maradt sárgában, Clarke nyerte a kockaköves káoszt - összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Vuelta
A Vuelta minden bizonnyal különleges helyet foglal el a Pogačar szívében, hiszen 2019-ben ezen a háromhetesen robbant be úgy igazán (mintha tegnap lett volna), amikor 3 szakaszgyőzelmet gyűjtött és dobogóra is állhatott Madridban – csupán 19 évesen.
Mivel három Tour-győzelem mellett már a Girót is megnyerte, elkerülhetetlennek tűnik, hogy előbb-utóbb rámenjen a Vueltára is. Ugyan a 1998 óta nem látott dupla után sokan arra bíztatták, induljon el a szezon utolsó háromhetesén egy még történelmibb tripláért, de Pogačar a vb-t részesítette előnyben. 2025-ben viszont jó esély van rá, hogy láthatjuk majd a Vueltán, erre ő maga is utalt már, persze sok függ attól, hogyan alakul a Tourja, és mennyire lesz csábító a spanyol kör útvonala.
A piros trikó az, amire a legkevesebben mennek rá előzetesen és tudatosan, nem szokványos, hogy valakinek már a szezon elején a Vuelta a fő célja. Ez pedig kevesebb nyomást jelentene Pogačar vállain, ami kapóra jöhetne egy nehéz Tour de France után.
Mindenesetre a Vuelta tűnik a legkönnyebben elérhetőnek számára azok közül a nagy versenyek közül, melyeket eddig nem nyert meg. Talán már jövőre, a világbajnoki évében kipipálhatja.
A 20 éves Pogačar harmadik szakaszgyőzelmét ünnepli a 2019-es Vueltán - Fotó: AFP/Oscar del Pozo
Fotó: AFP
Még több Tour
Térjünk vissza kicsit Merckx-hez, aki 5 Tourt nyert pályafutása során, amivel Anquetil, Hinault és Induráin társaságában tartja a hivatalos rekordot. Ennek a rekordnak a megdöntése viszont épp olyan kihívásnak tűnik, amit kinézünk a mostani Tadejből. Az sem elképzelhetetlen, hogy már 30 éves kora előtt eléri, amit 2028-ban tölt csak be.
Az idei Touron Pogačar más dimenzióban versenyzett, mint a riválisok – igaz, a legnagyobb rivális Jonas Vingegaard súlyos sérülésből tért vissza, és egyértelműen nem volt 100%-os, de a szlovén olyan számokat produkált, amilyeneket soha korábban. Közben az UAE is felnőtt a feladathoz, megerősített keretükben egyre több olyan versenyző van, aki saját jogon is top 5-esélyes lehetne - lásd Adam Yates, Almeida vagy Ayuso –, és az idén látottak alapján a Vismának kell kapaszkodnia, hogy pariban legyenek velük.
Pogačar a Giro-Tour duplát gyakorlatilag komoly probléma nélkül teljesítette, amiben nyilván van némi szerencse is, viszont úgy tűnt, tanult a 2022-es és 2023-as Tourokból. Az idő neki dolgozik, és egyelőre a nála fiatalabb riválisok – mint mondjuk Remco Evenepoel – sem veszélyesek rá, ami változhat, de a cikk írásakor nehéz elképzelni, ki veri meg Pogit a Touron a következő néhány évben. Így pedig a mostani három sárga trikója mellé hamar begyűjtheti azt a legalább kettőt, ami a rekordbeállításhoz kell, sőt. Ha Vingegaard el is kapja egyszer-egyszer, nem túl merész dolog azt állítani, Pogačar még 2030 előtt rekordernek mondhatja magát.
Ötperces előny és négy hegyi befutó, Pogačar elintézte a Tourt
Videó forrása: Eurosport
Olimpia
Meglehet, 2024 volt Pogačar pályafutásának legtisztább esélye arra, hogy megszerezze az
olimpiai aranyérmet. Erről ő
tüntetőleg lemondott a menyasszonyát,
Urška Žigartot ért igazságtalanság miatt, pedig a párizsi útvonal tökéletesnek tűnt számára. Evenepoel zseniális húzással, teljesen megérdemelten nyert, de felmerül a
„mi lett volna, ha…”.
Pogi még két olimpián reális aranyesélyekkel indulhatna: 2028-ban, Los Angelesben rendezik a következőt, és éppen ezen a környéken, a 2019-es kaliforniai körversenyen (béke poraira) szerezte meg első WorldTour-győzelmét, az itteni tapasztalat pedig előny lehet, hiszen az amerikai versenyek és utak nagyban különböznek az európaiaktól. Az útvonalakat (hiszen az időfutamban is favoritnak számítana) persze még nem ismerhetjük, de a Los Angeles terepviszonyait elnézve bizonyára lesznek benne rövid emelkedők – amit Pogačar köszönne szépen.
Hasonló a helyzet 2032-vel és Brisbane-nel. Pogačar akkor ugyan már 33 éves lesz, és ha véletlenül ekkorra még nem sikerült volna neki begyűjteni az aranyat, hegyek éppen Queenslandben is vannak, így ismét jó esélyekkel állhatna rajthoz.
Pogačarra elfogytak a jelzők, egy elképesztő szólóval megnyerte a világbajnokságot is
Videó forrása: Eurosport
Tour-szakaszok
Sir Mark Cavendish hosszú évekig üldözte a Merckx-féle szakaszgyőzelmi rekordot, és csakis emiatt hosszabbította meg a pályafutását, amit idén, 39 évesen sikerült is megdöntenie, azonban Pogi hatalmas léptekkel halad afelé, hogy ezt eltörölje. Cav is tudja, a veszély valós, még viccesen meg is fenyegette Pogačart Saint Vulbas-ban, hogy „nehogy megdöntsd”, miután behúzta azt a bizonyos történelmi 35.-et.
Rossz hír a brit sprinterlegenda számára, hogy Pogačar eddigi karrierje során átlagosan 3.7 szakaszgyőzelmet tud felmutatni Grand Touronként, csak az idei Touron szerzett 6-ot, és hogyha ebben az ütemben halad tovább, 2030-ra ő lesz az egyedüli csúcstartó – tegyük hozzá, összetett-menőként. Ekkor a szlovén mindössze 31 éves lesz.
Cavnek egyébként 15 Tour-indulás kellett, hogy eljusson 35 győzelemig, míg Tadej 5 francia körön van túl és 17-nél jár – igaz, a britnek ekkor már megvolt a 20 is.
Ettől még valószínűleg csak idő kérdése, hogy Pogačar-rekordról beszéljünk.
Pogačar az időfutamot is megnyerte, hat győzelemmel zárta a Tourt
Videó forrása: Eurosport
…és a maradék
Ne feledkezzünk meg az idézőjelben kisebb versenyekről sem, amelyek még hiányoznak a Pogačar-gyűjteményből. Nem ezek lesznek azok, amelyek halhatatlanná teszik, de azért jól mutatnának a CV-jében.
Kissé meglepő, de a
Dauphiné például ilyen. Korábban rossz ómennek tartották az itteni győzelmet a Tour-esélyekre nézve, de Froome és Vingegaard is nyert úgy francia kört, hogy előtte a Dauphinét is behúzta. Manapság sokan inkább a magaslati edzőtáborokra esküsznek a Tour de France felvezetéseként, így kissé át kellene alakítani Pogačar programját, ha rá szeretne menni a Dauphinéra, ahol eddig csak egyszer indult. Viszont ha
szeretne egyszer minden többnapos WorldTour-versenyt megnyerni – ami egy jól hangzó részcél lehet –, minden bizonnyal ezzel kezdené. De menedzsere szerint a
baszk kör és a
Tour Down Under is ott van a kívánságlistáján.
Ezen túl, ha már a Roubaix-t kinézte magának, olyan kockaköves egynaposok megnyerésével hangolhatna az Észak Poklára, mint az E3 vagy az Omloop – más pedig nem is nagyon marad a háromheteseken és a nagy klasszikusokon kívül.
Noha a legnagyobbság kapcsán először az eredményeket emlegetjük, a visszavonulás után hagyott örökség is szempont lehet, Pogačar pedig ebben is elég jól áll, hiszen már van saját utánpótláscsapata, a PogiTeam, valamint több jótékonysági szervezetet támogat. Merckx példáját követve talán hamarosan érkeznek a Pogi-márkás kerékpárok is, és így tovább... Ha Tadej Pogačarról van szó, bármi elképzelhetőnek tűnik.
Verhetetlen: Tadej Pogačar 48 kilométeres szólóval nyerte a Lombardiát
Videó forrása: Eurosport