Pogačar: „Jó, hogy nem mentem Vueltát, a Tour után tényleg nagyon kivoltam”

Harminchét éve senki nem volt képes arra, hogy egy szezon alatt Girót, Tour de France-t és világbajnoki aranyat nyerjen. Ez utoljára Stephen Roche-nak sikerült még 1987-ben, de előtte is csak egyvalakinek, az 1974-es Eddy Merckx-nek.

Tadej Pogačar lehetne a sportág történetének harmadik versenyzője, aki rózsaszín és a sárga trikó után egy idényen belül a világbajnoki címet is begyűjti. Még mielőtt elutazna Zürichbe, a szlovén versenyző Kanadába repült, bár nem alakult a legsimábban az útja, mert vízumproblémák miatt egy rövid időre Párizsban ragadt.

Pogačar némi késéssel azért megérkezett Québecbe, elindul a két kanadai egynaposon, de előtte még mesélt egy kicsit a jövő évi terveiről.

Abszolút, méltó egy vb-hez, van benne minden. Hegyimenős, bár szerintem főleg a robbanékony versenyzőknek fog kedvezni. Sokak szerint rég volt ilyen nehéz a pálya, de úgyis a mezőny dönt arról, hogy milyen tempót megyünk. A tippeket hagyjuk, tavaly mindenki egy kis csoportos mezőnyhajrában bízott, aztán elég messze voltunk tőle.

Ha Mathieu-nek szuper napja van, akkor felétlenül, de szerintem Van Aert is jó lehetett volna. Remco meg hozzám hasonlóan szinte minden terepen képes jól menni, ő talán az egynaposokon most még előrébb is jár nálam.

Egyáltalán nem.

A tripla lehetősége jól hangzik, akár indulhattam volna, de meghoztunk egy döntést, és a Tour után azért éreztem magamon, hogy csak két háromhetest mentem. A nizzai időfutam másnapján eléggé kivoltam, két hétig nem éreztem túl jól magam, kellett a pihenés, végre volt egy szabadidővel teli nyaram. Biztosíthatok mindenkit, hogy három Grand Tour kegyetlen terhelést jelentene, ez akár teljesen ki tudna csinálni.

Ez igaz, de az sem lesz katasztrófa, ha esetleg nem jön össze. Nem szeretek arról beszélni, hogy mi lehet még a jövőben és milyen rekordokat tudnék megdönteni. Most három Tour de France-győzelemnél járok, ha minden rendben megy, talán 10 év lehet hátra a pályafutásomból, szóval van esély arra, hogy ötször megnyerem, de nem ez a célom.

A Sanremón már mentem párszor, nem is voltam annyira messze a győzelemtől, a Roubaix-t viszont nem ismerem. Oda az erő mellett rengeteg szerencse is kell, de ettől függetlenül szeretném kipróbálni.

Nem zárom ki, de még nem terveztük meg a 2025-ös szezont. A csapatvezetés majd eldönti, hogy mi lenne a legjobb. Ugyanaz igaz a Giróra is, én egyik ajtót sem szeretném teljesen bezárni.

A Girón talán két szakasz is volt, a Monte Grappa meg a livignói, ezeken végig kiválóan éreztem magam. A Touron a meleg miatt nem volt igazán szuper napom. Illetve a Liége még közel volt a tökéleteshez.

Főleg a kerékpár nélküli dolgokon változtattam, apróságokon, ami abban segít, hogy maga a tekerés már tökéletesen menjen és ott ne kelljen már másra figyelnem.

Persze, fejlődni mindig lehet, és szerintem tudok is. A táplálkozást illetően még lehetne előrelépni, de garancia semmire nincs. Az is lehet, hogy nem fog menni.

Valahol útközben, de én ezzel a témával nem foglalkozom nap mint nap. Szeretnék jobb lenni, mint a többiek, sokat versenyezni és jól érezni magam a kerékpáron. Nekem ennyi bőven elég.

Nem vagyok kannibál, nem eszem embert. Nekem becenévként a Pogi bőven megfelel. Nem szeretnék egy új verziója lenni valamelyik korábbi versenyzőnek, inkább saját magam legjobbját szeretném adni.