Akkor leszel igazi profi, ha lenyomtad a Flandriát

Hol kezdjem? Ez volt az első Sanremóm. Életemben eddig csak egyszer mentem 250 kilométernél hosszabb versenyen. És most, ellenőrizve a Garminomat, 301 kilire jött ki az egész. Hadd mondjam el gyorsan, ez azért nagyon sok. Túl sok. És még csak nem is voltam a legjobb formában. Az elmúlt egy hónapban koronám és influenzám is volt.

Igen, mint segítő. Kragh volt a csk, egész nap neki dolgoztam. Védtem a széltől, és visszahoztam a mezőnyre, miután megállt pisilni. Tudom, ez nem hangzik túl hősiesen, de az ilyen versenyzőkre is szükség van. Amint elértük Capo Bertát, teljesen kész voltam. Onnantól volt még harminc kilométer a célig.

Ááá, ez eszembe sem jutott. Több mint hat órán át szenvedtem, és azt gondoltam, hogy elvégeztem a melót, szóval innen már betekerek. Miután leszakadtam, tényleg minden egyes métert élveztem, és teljesen nyugodtan tekertem fel a Cipressára meg a Poggióra. Évekig néztem ezt a versenyt a tévében, az volt a minimum, hogy eljutok a célig.

..igen, akár egy belga zászló is, mivel kettős állampolgár vagyok. Ez különösen hasznos az európai utazások során. Még akkor is, ha egy percig sem éltem Belgiumban. De az édesapám flamand származású.

A nagyapám Zottegemben nőtt fel, de 21 éves korában Dél-Afrikába költözött, hogy új életet kezdjen. Nyitott ott egy pékséget, ami elég nagy sikerrel futott. Apám Dél-Afrikában született, és ott ismerkedett meg az anyukámmal, aki amerikai volt és tanítani ment az országba. Összetalálkoztak, aztán lett két gyerekük. Mi is Dél-Afrikában születtünk, de nagyon fiatalon Amerikába költöztünk. Én már Kaliforniában nőttem fel.

Pontosan. Egész Los Angelesben ez a legjobb hely az edzésre. Még Froome és Geraint Thomas is odajött, amikor kint voltak. Időnként egy-egy híresség is szembejön tekerés közben, nagyon király hely.

Léteznek még erről újságcikkek? Az komoly. Ha tényleg nagy tehetségként írtak róla, akkor biztosan jól is ment. Azt tudom, hogy jó időfutamos volt és juniorban még belga bajnoki címet is szerzett.

A kerékpározás akkoriban elég más volt. Amikor idősebb lett, felnyílt a szeme és látott dolgokat. Ha az ember a közeg része akart maradni, akkor szinte muszáj volt részt vennie bizonyos „programokban”. Ha érted, mire gondolok… Ezt pedig ő nem akarta. És időközben megismerkedett anyuval, más dolgok kezdték érdekelni, de szerencsére átadta nekem a sportág szeretetét.

Természetesen. Unokatesók, akik anno aput is „befogadtak” amikor ide jött versenyezni. Velük én is jóban vagyok, csomót segítenek. Írd csak le, hamarosan meglátogatom őket, mert indulok pár belga egynaposon. Szóval Dirk és Brenda ott Zottegemben, készüljetek, érkezem!

Próbálkozom, de nem vagyok a legjobb (itt a HN újságírója megjegyzi, hogy Kevin nagyon szépen beszél). Még 2019-ben elvégeztem online egy holland nyelvtanfolyamot, de ettől még tartom: nem könnyű jól beszélni. Azért szerencsére még manapság is ragad rám egy-két új szó.

Ne is mond, egy családi álom válik valóra. El sem hiszed, mennyire izgatott már mindenki. Mostanában állandóan azt hallom, hogy akkor leszek igazi profi, ha lenyomtam a Flandriát. Remélem, hogy a Milánó-Sanremónál jobban fogok menni, bár az nem lesz túl nehéz. 🙂

(Forrás: nieuwsblad.be)