20 év a profik között, és egy bukás, ami az utolsó csepp volt a pohárban - Luis León Sánchez visszavonul

Luis León Sánchez egy, a közösségi oldalaira feltöltött videóban jelentette be a visszavonulását a Vuelta utolsó hete előtt, a Marca pedig meg is kereste, hogy beszélgessenek vele egy kicsit a búcsú előtt.

A Tour de France-os bukás felgyorsította a folyamatot. Novemberben betöltöm a negyvenet, előbb vagy utóbb döntenem kellett. Tavaly aláírtunk egy 1+1 éves szerződést, és én szerettem volna még egy évig folytatni, de megváltoztak a körülmények.

Elestem, nem volt nagyon komoly, de másodszor is kés alá kellett feküdnöm. A családom már egyébként is kérte, hogy gondolkodjak el a visszavonuláson. Aztán Burgosban vettem észre, hogy valami bennem is megváltozott. Láttam magam a mezőnyben, ahogy a szokásosnál korábban nyúltam a fékhez. Egyre nehezebben tudtam tartani a pozíciómat az élen, mert nem akartam elesni. Ostobaság lett volna még egy évig folytatni, úgyhogy végül a családdal hoztuk meg ezt a döntést.

Még arra sem volt időm, hogy mindet elolvassam. Szeretném megköszönni mindenkinek a szeretetet, amit kaptam ebben a húsz évemben a profik között.

Minden, amit a mai napig átéltem. Amikor 5 évesen elkezdtem, az volt az álmom, hogy profi kerékpáros leszek. És már 20 éve ezt csinálom. Nem is gondoltam, hogy mindezt megélhetem.

A kezdeteket élénken őrzöm az emlékezetemben, megismertettem a családomat egy sportággal, amit mifelénk nem sokat űztek. Édesapám volt az, akitől megkaptam az első bringámat, tényleg nagyon szerettem ezeket az első éveket.

Nagyon szerencsés voltam, hogy nagyon sok emberrel találkoztam, a csapataimnál és a támogatóim között is sokaknak mondhatnék köszönetet. Ott van például Manolo Saiz, neki azt köszönöm, hogy lehetőséget adott nekem, hogy a profik közé kerüljek, de tényleg az összes csapatot meg kellene említenem, ahol valaha megfordultam.

A kerékpározás világa egy csodaszép világ: még akkor is, ha nagyon sokan vagyunk, végül is mindannyian ismerjük egymást valamennyire. Nagyon jól éreztem magam a csapattársaimmal és a riválisokkal is. Tényleg mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm.

A második hét keddjén vagy szerdáján. A fordulópont az a nap volt, amikor a Vuelta áthaladt Murcián. Az út vizes és veszélyes volt. Még otthon, az általam jól ismert utakon sem éreztem magam versenyképesnek, és azt mondtam, hogy itt az ideje meghozni ezt a döntést. Mert végül is elég szerencsés voltam, az elmúlt években még versenyképesnek mondhattam magam – néha nyertem, néha nem, de mindig küzdöttem, igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Ami viszont a Touron történt, az olyan volt, mint egy utolsó figyelmeztetés.

Ők már eléggé ismerik ezt a világot, 8, 10 és 12 évesek. Már tudják, hogy ez egy kockázatos sport, hogy bármikor el lehet esni. Én meg ráadásul már elértem egy bizonyos kort, amikor minden bukás… szóval 40 évesen már nem úgy megy a felépülés, mint 20 évesen. Az én felépülésem jól sikerült, de a legutóbbi baleset tényleg sokkolta őket, az, hogy ráadásul élőben látták a tévében, és két órán keresztül semmit sem tudtak rólam. Sokkoló volt. Úgyhogy ezt a döntést valóban közösen hoztuk meg.

Még nem volt időm gondolkodni. Szeretném megköszönni Vinokourovnak, mert azt mondta, hogy van helyem a csapat stábjában, ha maradni akarok. Most pedig szeretném kiélvezni ezt a Vueltát az emberekkel együtt. Remélem, hogy megérkezem Madridba, és a családommal együtt ünnepelhetek.

Hetek múlva majd meglátom, hogy mihez kezdek, szeretnék továbbra sem eltávolodni a kerékpározás világától, bár igaz, hogy szeretnék több időt otthon tölteni a gyerekeimmel. Olyan korban vannak, amikor ott kell lennie velük egy apafigurának. Eddig a feleségem mindent tökéletesen megoldott, de most már nekem is otthon van a helyem. A jövőben nem szeretnék több mint fél évet távol lenni, az biztos.

Már a rajtnál látszott, hogy van egy kiemelkedően erős csapat, minden összeállt nekik, úgy irányítják a versenyt, ahogy akarják, pokoli erősek. Nem hiszem, hogy Kuss be volt tervezve a Jumbónál, de onnantól kezdve, hogy az élre állt, jót tett nekik, hogy egy ilyen versenyző, mint ő, ott lehet az élmezőnyben. Leveszi a nyomást a kapitányaikról, Roglicról és Vingegaardról. Szerintem nekik is jó, hogy Kuss ott van velük. Persze ez nem von le semmit abból a tényből, hogy Sepp tényleg erős, és akár meg is nyerheti a versenyt. Valószínűleg ott lesznek a top 3-ban, de még sok minden történhet a hátralévő időben.

Ezek különböző dolgok voltak, egy olyan csapatot, mint a Jumbo, nem nagyon lehet megakasztani. De egy versenyen bármi megtörténhet, egy defekt, egy bukás, bármi. Mindig vannak előre nem látható események. A mai versenyzők nagyon erős akaratúak, a kerékpározás sokkal látványosabb lett Remco és a többiek révén, akik annyira szeretnek és tudnak is támadni. Ayusónak, az UAE-nek, a Bahreinnek és még a Movistarnak is küzdenie kell, ha oda akar érni a dobogó közelébe, biztos, hogy lesznek még próbálkozások.

Tudtam, hogy nem vagyok a lehető legjobb formában. A kulcscsontom jól felépült, de a csigolyámnál nem mentek olyan gyorsan a dolgok, úgyhogy nem voltam a legjobb formámban. Erőm még úgy, ahogy volt, de most már csak élvezni akarom a versenyt, és napról napra haladni a végéig.

Viszont szeretném megköszönni még egyszer mindenkinek a sok támogatást, amit kapok. Szeretném élvezni és örömmel számolni a hátralévő napokat. Ez egy igazán látványos verseny volt.

Forrás: Marca