A Bahrain mentheti meg Lenny Martinezt attól, hogy agyonnyomja a teher, amit Franciaország helyezett a vállaira?

Francia hegymenőnek lenni hírhedten hálátlan szerep. Egy ország, amely évtizedek óta éhezik a hazai háromhetes-sikerre, elvárja, követeli és szinte már-már könyörög azokért a versenyzőkért, akik képesek lehetnek megszelídíteni a hegyeket, és végre elűzhetik a Tour de France-győzelem több mint 40 éve tartó démonait.

Bernard Hinault 1985-ös sárga trikója óta rengetegen ígértek sokat, és sokan a maguk módján sikeresek is voltak, de senkinek sem sikerült megismételnie Hinault – és az összesen húsz francia Tour-győztes – bravúrját a sportág legnagyobb versenyén.

Lenny Martinez, a legújabb generáció egyik olyan tagja, aki magára vette ezt a terhet. Ő viszont inkább úgy döntött: egészen más utat járna be.

Már a spanyol vezetéknevével is kilóg a sorból, amelyet a Spanyolországban született nagyapjától, Marianótól örökölt. Tavaly pedig elhagyta a francia csapatát, a Groupama-FDJ-t, és a Bahrain-Victorioushoz szerződött.

Ráadásul új csapatánál a 22 éves versenyző tudatosan elvetette az összetett menői karrier gondolatát: számára inkább a szakaszgyőzelmek és a hegyi pontversenyek lettek a prioritások. Nem vágyik arra az extra nyomásra, hogy egy egész ország összetettbeli reményeit cipelje a vállán – erre ott lehet Paul Seixas, a Decathlon–CMA CGM 19 éves csodagyereke.

"Egy évvel az FDJ-től való távozásom előtt már mondtam, hogy egyszer váltani szeretnék, és nem akarok Franciaországban maradni, mert mindent fel akarok fedezni" – mondta Martinez a Rouleur-nek a 2026-os szezon előestéjén, immár második évére készülve a Bahrain-Victorious színeiben.

Apró termetű, mindössze 168 centi magas, 52 kilós versenyző, mégis az életkora és fiatal arca ellenére feltűnő érettséget sugároz.

"Mindig próbálom a legjobbat nyújtani, de ha nem megy, akkor nem megy, ha meg megy, akkor megy – ez ilyen egyszerű" – mondja.

Martinez korántsem az első a családban, aki két keréken képviseli hazáját – sőt, igazi dinasztiából érkezik. Nagyapja, Mariano 1978-ban megnyerte a Tour de France hegyi pontversenyét; édesapja, Miguel, generációja egyik legjobb mountain bike-osa volt, a 2000-es sydney-i olimpia aranyérmese és tízszeres világkupa-győztes; emellett egy nagybátyja és egy unokatestvére is profi versenyzőként rótta az utakat. Lenny – a két testvér közül az idősebb – kipróbálta a futást, a golfot, a lovaglást és a túrázást is, de alapvetően kerékpárok és kerékpárversenyek között nőtt fel, szóval nem nagyon kellett sokat gondolkodnia, milyen irányba indul el végül.

"Gyerekként minden nap a kerékpározásról beszéltünk" – emlékszik vissza.

Néhány évvel később Yannick nagybátyja – aki a 2010-es években volt profi – szintén felismerte, hogy Martineznek megvan az adottsága a kerékpársporthoz.

"Apám testvére imádta az edzést és az adatelemzést, és megkért, hogy csináljak egy öt- és egy húszperces tesztet" – meséli.

Martinez 2023-ban, 19 évesen lett profi a Groupama-FDJ-nél, és azonnal megmutatta, mekkora tehetség – a hazai közönség egyre növekvő figyelme mellett. Júniusban megnyerte a Mont Ventoux-n rendezett egynapos versenyt, ami minden francia kerékpáros bakancslistás álma, majd két napig vezette a Vueltát.

A spanyol körversenyt végül a 24. helyen zárta, de arra a néhány napra a mindössze 20 éves versenyző Franciaország kedvence lett: egy ország, amely kétségbeesetten vágyott az új Hinault-ra, már-már elhitte, hogy megszületett az új összetett reménység.

"A Vuelta előtt nem ment jól az edzés, és azt mondtam anyukámnak: 'Ne várj tőlem semmit ezen a Vueltán'" – mondja Martinez. "Ő erre azt válaszolta, hogy amikor ezt mondom, soha nem úgy alakul, ahogy jósolom. Most sem úgy lett: majdnem nyertem egy szakaszt, és megszereztem a piros trikót. Elképesztő volt."

Ennek ellenére az öt 2024-es győzelem után Martinez környezetváltásra vágyott. Nem akart francia versenyzőként egy teljesen francia világban ragadni. A Bahrain-Victorious bejelentkezett érte – sajtóhírek szerint évi 2,5 millió eurós fizetéssel.

Az első szezonjában új csapatánál szakaszt nyert a Párizs-Nizzán, a Critérium du Dauphinén és a Tour de Romandie-n, miközben a Tour de France hegyi pontversenyében is harcban volt: négy napig vezette a versenyt, végül harmadik lett. A Dauphinén saját magát is meglepte.

"A szakasz reggelén beteg voltam, iszonyúan szarul éreztem magam, és azt hittem, be sem fejezem" – idézi fel. "Aztán elrajtoltunk, egyre jobban lettem, és megnyertem a szakaszt. Reggelhez képest elképesztő volt, hogy mire képes a test. Lehet, hogy mostantól jobb, ha nem hallgatok magamra!"

Talán nem a saját sikereinek legjobb előrejelzője, de egy fiatal versenyző, aki kézbe veszi a saját jövőjét – egy jövőt, amely újabb vagány hegyi támadásokat ígér, a Martinez-féle módon.

"A tavalyi év után rájöttem, hogy négy perctől akár egyórás emelkedőkig is tudok nyerni" – mondja. Ez óriási tartomány, egy sokoldalú és komplett hegymenő ismérve.

Úgy tűnik, akkor működik a legjobban, ha a Martinez-dinasztia legújabb profija a saját útját járja – nem azt, amit Franciaország kijelölt volna számára.

Forrás: Rouleur