Sanremo, Roubaix: a csillagokat célozza meg a Boránál az új-zélandi tehetség

Talán nagy vállalásnak tűnhet, de éppen ez a hozzáállás jutotta el Laurence Pithie-t oda, ahol most tart. Eltökéltnek és merésznek kellett lennie ahhoz is, hogy christchurchi klubcsapatából eljusson a profi kerékpározás élmezőnyébe, és ez még csak a nulladik lépés volt.

"Mindig is profi sportoló szerettem volna lenni. Mindig sportoltam is, de a kerékpározásra csak 2016 végén, 2017 elején feküdtem rá, amikor abbahagytam a futást és elkezdtem egy kerékpáredzővel dolgozni" – mondja Pithie. "Onnantól kezdve csak az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer profi lehessek és a WorldTourban versenyezhessek."

Pithie útja – csakúgy, mint azoké a versenyzőké, akik hozzá hasonlóan a déli féltekéről érkeznek Európába a profi karrier reményében – nem volt akadályoktól és nehézségektől mentes. Az ő tehetsége a velodromban mutatkozott meg először: juniorként két világbajnoki címet is szerzett, ezzel pedig felkeltette az FDJ kontinentális csapatának érdeklődését. Azonban a kihívásoknak nem lett vége azzal, hogy aláírta velük a szerződést.

"A csapat lecsapott rám a pályás eredményeim alapján, de az Európába való átköltözés tényleg nagyon megviselt" – meséli. "Új-Zélandon maximum 50 sráccal tekertem együtt jó, széles utakon, és nehezemre esett hozzászokni az európai viszonyokhoz. Az első versenyem a Samyn volt, ahol indult Van der Poel is, ami azért elég ijesztő volt elsőre. Azt hiszem, el sem mozdultam a mezőny végéről, amíg ki nem szálltam. Utána fel is tettem magamnak a kérdést, hogy tényleg jó helyen vagyok-e. Hol jobban, hol egyre rosszabbul éreztem magam. Sokat buktam, ami nehézzé tette a dolgokat, de a csapat nagyon támogató volt, ami viszont könnyebbé."

Ez is érdekelhet:

Pithie-t nem csupán a saját, nagy győzelmekről szövögetett álmai motiválták, hogy minél előbb megvesse a lábát a profik között: kötelességének érezte, hogy azokért érjen el mihamarabb jó eredményeket, akik hozzásegítették ehhez a lehetőséghez.

"A fejemben nem is igazán volt választásom. A feladás szóba sem jöhetett. Rengeteg áldozatot hozott a családom, hogy egyáltalán eljuthassak Európába.

– jelenti ki.

Pithie meg tudja nevezni azt a versenyt és azt a konkrét pillanatot, amikor először érezte úgy, hogy ő igenis jó helyen van. A 2021-es Circuit de Wallonie-n egy kiscsoportos sprintben lett harmadik Christophe Laporte és Marc Sarreau mögött, ez az eredmény pedig rávilágított arra, hogy Pithie lubickol az egynapos versenyeket jellemző káoszban és drámában.

"Az egy hatalmas eredmény volt számomra. Akkor tudatosult bennem, hogy versenyben lehetek a legjobbakkal – felnyílt a szemem. Ebből tudtam tovább építkezni és önbizalmat meríteni" – mondja Pithie. "Amint megtanultam kerékpáron maradni ezeken a versenyeken, minden sokkal könnyebbé és természetesebbé vált. A helyezkedés mindennek az alapja a sorsdöntő szektorokban, és az alkatom segít abban, hogy jól teljesítsek az ilyen típusú klasszikusokon – jobban, mint mondjuk a dimbes-dombos versenyeken."

Figyelemreméltó eredményeivel Pithie hamar meg is győzte a Groupama-FDJ-t arról, hogy gyorsan tanul, így két, a kontinentális sorban eltöltött év után lehetőséget kapott arra, hogy a WorldTour-csapatban versenyezzen. A "járt utat járatlanért el ne hagyd" elvet követve pedig örömmel élt is ezzel a lehetőséggel.

"Ők voltak az a csapat, akik lehetőséget adtak nekem akkor, amikor még egy senki voltam, úgyhogy vissza akartam nekik adni valamit, és lojalitást mutatni" – teszi hozzá Pithie. "Akkor ez volt a helyes döntés, hogy náluk maradtam és folytattuk a közös kalandot."

Tavaly, az 1.1.-es Cholet-Pays de la Loire megnyerésével pedig már meg is hálálta az FDJ belé vetett bizalmát, így 2024 tavaszán az összes fontos egynaposon kerettag lehetett. Nem túlzás állítani, hogy számára az idei volt az áttörés éve, hiszen rögtön januárban megszerezte pályafutása első WorldTour-győzelmét a Cadel Evans Great Ocean Road Race-en, majd a Párizs-Nizzán is nagyot alkotott, hiszen az első két szakaszon a top 3-ban zárt, ennek köszönhetően pedig a sárga trikót is felvehette.

"Szintet tudtam lépni, mert rendkívül keményen edzettem odahaza, Új-Zélandon. Elég hasznos tud lenni, ha dupla nyarad van, mert megszakítások nélkül, normálisan tudtam edzeni, és csodaszép volt az idő" – magyarázza. "Nem változtattam semmit a felkészülésemen, csupán kicsit idősebb és tapasztaltabb lettem. A Cadel Evans megnyerése egyértelműen megalapozta a szezonomat. Nem számítottam győzelemre, de ezzel magasra tettem a lécet a szezon további részére."

Az év végéhez közeledve Pithie már büszkén tekint vissza a szezon első hónapjaiban elért sikereire, de bevallja, hogy akkor nehezen dolgozott fel egyes eredményeket – amint Ausztráliában ráérzett a győzelem ízére, a Franciaországban szerzett dobogókat nem érezte elég jónak.

"Akkor nem értékeltem annyira, amennyire kellett volna. Viseltem a sárga trikót, de egy szakasz-második helynek köszönhetően" – mondja. "Ezt csalódásként éltem meg, mert nem sikerült felállnom a dobogó tetejére. Most már jobban tudom értékelni, mint rögtön utána, még ha kicsit elégedetlennek is tűntem akkor, mert valójában nagyon menő dolog volt a szezon elején átélni ezeket a pillanatokat."

Pithie kritikus, sőt, már-már túl szigorú is a saját eredményeivel kapcsolatban, pedig a Sanremón 15., Roubaix-n pedig egy kiváló 7. helyet hozott össze, és élete első háromhetesén, a Girón is szállította a top 10-eket. Ennek ellenére ritkán elégedett a teljesítményével: alighogy célba ér, máris azon gondolkodik, min kellene dolgoznia azért, hogy még előrébb végezzen a nagy versenyeken. Így nemhogy nem élvezi ki a sikereket – nem is feltétlenül érzékeli sikernek.

– árulja el.

Az minden szavából érződik, hogy Pithie hatalmas nyomást helyez magára. Míg ez a hozzáállás eredményre vezethet, extra terhet is jelent a szezon során. Az FDJ-nél nagyra értékelték ezt a céltudatosságot, és a Girón induló csapatot köré építették, hogy ezzel is segítsék a szakaszgyőzelem elérésében, ám ez végül nem jött össze (a 11. szakaszon volt ehhez a legközelebb egy 4. hellyel). Pithie bevallja, a háromhetes versenyzés még annál is keményebb volt, mint amit elképzelt.

"Számítottam rá, hogy nehéz lesz, de az egy más kávéház volt. Korábban sosem mentem ennyit egyhuzamban, mert még a pihenőnapokon is tekertünk. Nagyon kemény és elég fárasztó volt. Hogy őszinte legyek, szerintem be kellene tiltani a háromhetes versenyeket" – mondja nevetve. "Remélhetőleg, ahogy idősebb leszek, jobban bírom majd ezt a terhelést. Kicsit azért küzdöttem azzal, hogy fenntartsam a koncentrációt, de szeretnék még Grand Tourokat menni, hogy tanulhassak és fejlődhessek versenyzőként."

A következő néhány év sorsdöntő lesz Pithie pályafutásában, éppen ezért úgy döntött, a szintlépéshez környezetváltásra van szüksége. 2025-től már a Red Bull-Bora-Hansgrohe versenyzője lesz, ahol a Tour de France-győzelem mellett a klasszikus-csapat erősítése a cél – ez utóbbinak szól Pithie leigazolása is. A Red Bull érkezésével pedig minden adott is a dinamikus fejlődéshez.

"Boldogan maradtam volna még az FDJ-nél, de tény, hogy voltak olyan dolgok a csapatnál, amikkel nehezen birkóztam meg. Ott vannak például a nyelvi korlátok. Ahogy kapitánnyá léptem elő, rá kellett jönnöm, hogy nem fogom tudni precízen kifejezni magam egy idegen nyelven, és nem mindig tudom átadni a többieknek azt, amit valójában gondolok. Az, hogy egy angol nyelvű csapathoz szerződtem, talán egy új kezdet lehet számomra" – véli Pithie.

Pithie azzal a Marc Lambertsszel fog együtt dolgozni ezen a télen, aki korábban Van Aertot segítette egynapos-győzelmekhez: "Óriási tapasztalata van a klasszikusokon, úgyhogy remélem, nekem is segít szintet lépni az edzések terén – szuper-motivált vagyok a fejlődésre. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen szakembert tudhatok magam mellett nap mint nap."

A tapasztaltabb versenyzőktől való tanulást is kulcsfontosságúnak tartja fejlődése szempontjából, így azt sem bánja, ha kezdetben kevesebb lehetőséget kap új csapatában. Pithie-t igazi szupersztárok veszik majd körül, ami külön motiválja is arra, hogy megküzdjön a helyéért és a kiemelt szerepért.

"Hogyha magas szinten vagy, és a csapattársaid is magas szinten teljesítenek, csak még feljebb fogjátok húzni egymást. Persze nem gondolom azt, hogy én leszek itt a kapitány és körbetáncolom majd Belgiumot" – pontosít Pithie. "Szívesen dolgozom másokért is, mint ahogy az első három évemben is tettem Európában, és amikor egy csapattársam nyer, az számomra is egy győzelem. Izgatottan várom, hogy megragadjam a lehetőségeimet, de boldogan segítek másoknak is."

Ha valami, a mentalitása kiemeli Pithie-t a mezőnyből: egyszerre önkritikus és magabiztos, realista és ambiciózus. Így amikor azt mondja, jövőre meg szeretné nyerni a Sanremót, ne vegyük arroganciának tőle – szüksége van az ilyen merész célkitűzésekre, hiszen ezek juttatták el őt idáig. És ez az idáig is hatalmas szó: amikor először jött Európába versenyezni, még a célba érés is kihívást jelentett számára, de a nehéz kezdet ellenére nem adta fel az álmait, és ezután sem fogja.

"A Sanremóval kezdődik minden, ami a nagy klasszikusokat illeti, aztán ott a Roubaix. A Roubaix néha olyan, mint egy lottósorsolás, de jelenleg Van der Poel az, akit le kell győzni – ő az, aki dominálja ezeket az egynaposokat. Tényleg szeretnék ellene meccselni.

– zárja nevetve.

via Rouleur