”Ez egy munka volt, fizettek azért, hogy nyerjek – én pedig nyertem” – Lance Armstrong arról mesélt, amikor egyik napról a másikra vált hősből senkivé
Több mint egy évtizeddel pályafutása vége után Lance Armstrong őszintén beszélt arról, hogyan dolgozta fel azt, amikor egy pillanat alatt összeomlott a teljes pályafutása. Úgy látja, az esete az egyik korai példája annak, amit ma cancel culture-nek nevezünk.
Ha kerékpár, akkor Eurosport! Kövesd velünk a bringás szezont elejétől a végéig!
Videó forrása: Eurosport
A Frodeno Going Mental című műsorban Lance Armstrong felidézte a 2013-ban történteket, amikor végül beismerte, hogy doppingolt az egészen elképesztő pályafutása során. Évekig tagadott, majd végül egy televíziós interjúban megtört – ez alapjaiban változtatta meg a róla alkotott képet az egész világon. De hogy jön a képbe a cancel culture?
| A cancel culture (magyarul: eltörléskultúra) olyan jelenség, amikor egy közszereplőt, ismert embert a nyilvánosság bojkottál vagy elutasít valamilyen vitatott megnyilvánulása miatt. A kifejezés elsősorban a közösségi média térnyerésével vált elterjedtté, ahol a felhasználók gyorsan és széles körben tudják kifejezni véleményüket, és kollektív reakciókat generálni. |
Dominanciából bukás
Armstrong csúcskorszaka a modern kerékpársport egyik meghatározó fejezete lett. 1999 és 2005 között hét egymást követő alkalommal nyerte meg a Tour de France-t a US Postal Service Pro Cycling Team színeiben, és olyan szintű kontrollt gyakorolt ő és a csapata, ami gyakorlatilag alapjaiban írta át mindazt, amit addig a háromhetesekről gondoltunk.
Ennek a korszaknak 2012-ben lett vége, amikor az Egyesült Államok doppingellenes ügynöksége végül lezárta a vizsgálatot, kimondta a doppingolás tényét, Armstrongot megfosztotta a címeitől, és örökre eltiltotta a sporttól. Egy évvel később Armstrong nyilvánosan beismerte a teljesítményfokozók használatát – ezzel hirtelen véget ért az egyik legprecízebben felépített karrier és rengetegen veszítették el a példaképüket.
Visszatekintve azt mondta Armstrong, hogy a megítélésének változása sokkolóan gyors volt:
”Másnap, miután elmondtam az igazságot, rájöttem, hogy működik ez:
tegnap még hős voltál, ma meg már egy senki.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/04/25/image-fa144b34-2a7d-4809-b6c4-84e68cb9788c.jpeg)
Lance Armstrong
Fotó: Getty Images
”Meg kellett tanulnom túlélni”
A Built to Survive című beszélgetés fő témája az volt, hogyan navigált ebben az időszakban. Mesélt a gyerekkoráról – édesanya 17 évesen szülte, utána pedig egyedül nevelte –, valamint a hererákkal vívott harcáról is, majd rátért a karrierje utáni évekre.
”Akkor tényleg meg kellett találnom a módját annak, hogy valahogy túléljek” – mondta.
”Azt kellett mondanom magamnak: vége, kész. Majd az idő eldönti, hogy ez tényleg így van-e, de úgy érzem, belecsúsztam abba a cancel culture-be, amin Amerika keresztülment."
Valószínűleg az elsők között voltam, akik ezt megtapasztalták.
Szerinte az elsődleges cél a stabilitás megtalálása volt, nem a hírneve helyreállítása.
”Egy dolgot ígértem meg magamnak: egészséges maradok, és nem függök rá semmire” – mondta, hozzátéve, hogy később az alkohollal mégis voltak gondjai.
A teljes visszavonulás azonban szóba sem jöhetett:
Tudtam, hogy nem ülhetek a sarokban ülve sírva.
"Menni kellett tovább. Az élet egy kész káosz volt, és valahogy rendet kell rakni benne.”
Visszatekintve a csúcsra
Armstrong a mezőnyben tanúsított viselkedését érő kritikákra is reagált – gyakran ugyanis kemény, domináns figuraként írták le.
”De abban az időben nem sok ‘kedves srác’ volt a sportág csúcsán” – mondta.
”Visszanézve lehet, hogy jobban élvezhettem volna, és időt kellett volna szánnom arra, hogy értékeljem, mit értem el. Bizonyos értelemben túlzásba vittem ezt az egészet.”
Szerinte ez a mentalitás azonban elválaszthatatlan az élsporttól:
Ez egy munka volt, fizettek azért, hogy nyerjek – én pedig nyertem.
"Lehet, hogy túl messzire mentem, és végül megfizettem az árát. A bringán működött, azon kívül már nem.”
Armstrongról egyébként egy nagyobb hollywoodi életrajzi film is készül, de hogy ez átírja-e a megítélését, az kérdéses – az viszont biztos, hogy ő maga továbbra is így értelmezi azt az időszakot, amely nemcsak az életét, hanem az egész sportágat átalakította.
Forrás: Cyclinguptodate.com
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- „Armstrong nem zseni, de nem is egy gyűlölni való figura”
- Kit figyelt, ha nem Ullrichot? – a legendás Lance Armstrong-féle hátranézés igaz története
- Jorgenson: „Az a generáció vagyunk, akiket Lance Armstrong inspirált. Engem biztosan”
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-de5031ce-4074-491f-a474-2672824b033b-68-310-310.jpeg)