Armstrong millióitól Pogačar álomfizetéséig - a World Tour-mezőny pénzügyei

Nemrég elég nagyot ment a hír, miszerint az idén Girót, Tour de France-t és világbajnoki címet nyerő Tadej Pogačar fizetése két millió euróval emelkedik a következő szezontól kezdve, ami 8 milliós éves fizetést jelent.

Elképesztő szám, ami még pár éve is hihetetlennek tűnt, de persze közel sincs a focisták, a teniszezők vagy az NBA-játékosok szintjén. Ettől még 8 millió euró rengeteg pénz, ami azt jelenti, hogy Pogačar 2025-től naponta majdnem 22.000 eurót fog keresni.

A profi versenyzők fizetései tényleg ritkán kerülnek nyilvánosságra, ha ez mégis megtörténik, annak oka van. Mint például egy doppingügy és az ezzel együtt járó szövetségi nyomozás. Természetesen Lance Armstrongról van szó, az ő keresete az USADA vizsgálati aktájában olvasható: három millió euró 2001-ben, 3,5 millió egy évvel később, 4 millió 2003-ban, fél millióval több a következő szezonban. Vagyis Armstrong 2004-ben 4.5 millió eurót kapott a US Postaltól, amiben nincsenek benne a bónuszok.

Az első millióig 1990-ig kell visszamennünk az időben, amikor Greg LeMond csodával határos módon visszatért egy vadászbalesetből, majd a nem sokkal később a megszűnt AD Renting csapattal megnyerte pályafutása második sárga trikóját. Az a Tour úgy vonul be a történelembe, mint minden idők legszorosabb végeredményét hozó versenye, LeMond mindössze 8 másodperccel nyerte meg az összetettet Laurent Fignon előtt.

Amikor az amerikai versenyző néhány hónappal később világbajnok lett, a korszak sztárcsapatai álltak sorban érte, ő pedig a francia Z-Tommasót (a Crédit Agricole jogelődjét) választotta.

LeMond három évre írt alá 5.2 millióért, ami soha nem látott összegnek számított a kerékpársportban.

Ezt követően kevés pontos adatot ismerhettünk meg a sztárok fizetésével kapcsolatban, de spanyol sajtóinformációk szerint az ötszörös Tour-győztes Miguel Indurain a legjobb évei alatt 400 millió pesetát (2.5 millió eurót) keresett, ami átszámolva manapság olyan 8 milliónak felelne meg. Ez szintén őrülten magas szám, már amennyiben igaz.

Alberto Contador 2011-ben 5.3 millió eurós éves fizetésért írt alá a Saxo Bank csapatához, de ebből a hírek szerint 2 milliót a Specialized állt. Hasonló volt a helyzet Peter Sagan esetében is, aki 4 millióért írt alá a Tinkoff csapatához, erre tett rá később még 2 milliót a Bora, amikor 2017-ben leigazolta.

Ha igaz Pogačar 8 milliója, nyilván messze ő keres legjobban az egész World Tourban, előtte az Israel csapatához igazoló Chris Froome vezette a listát 5.5 millióval.

Belga források úgy tudják, hogy Remco Evenepoel fizetésében szintén benne van a Specialized, ennek köszönhetően jön ki a közel 5 millió euró évente.

Bár manapság a labdarúgással ellentétében a kerékpársportban egyáltalán nem divat kivásárolni valakit a szerződésből, Pogačarral kapcsoltban tartja magát a pletyka, hogy esetében ez a szám 200 millió euró. Aki ennyit letesz az UAE Emiratesnek, viheti is a szlovén versenyzőt. Ha igazak a hírek, ez az összeg idén még "csak" 100 millió volt, de talány, hogy ezt miért kellett ilyen drasztikusan megemelni.

Összehasonlításképpen, aki fénykorában szerette volna elvinni Fabian Cancellarát a Saxo Banktól, 3 millió euróért megtehette volna, de ez ugye 2010-es adat.

Nyilván nem meglepetés, hogy a World Tourban a többnapos-menők keresnek a legjobban: Primož Roglič 4.5 milliót kap a Boránál, Jonas Vingegaard pedig 4 milliót a Vismától.

Az egynapos-specialisták közül természetesen a 2023-as világbajnok Mathieu van der Poel vezeti a listát, ő 4 milliót visz haza évente, Wout van Aert meg 3.5 milliót keres a Vismánál.

Arra kérdésre, hogy a fizetésük hány százalékát tarthatják meg a topversenyzők, nagyon nehéz válaszolni, mert nyilván nem mindegy, hogy ki hol lakik és melyik országban adózik. Vagyis az jól hangzik, hogy Pogačar 8 millió eurót kap az UAE-től évente, de ennek az fizetésnek a nettója nyilván Szlovéniában nem lenne ugyanaz, mint Monacóban.

Egy versenyző azonban nem csak a fix bérével számolhat, ott vannak a győzelmekért járó bónuszok is. Az Omega Pharma-Lottónál Philippe Gilbert a 2011-es csodaévében 1.2 millió eurót keresett, de a győzelmekből ehhez 700 ezer eurót tett hozzá. Még a pályafutása utolsó szakaszában, a Quick Stepnél is jó szerződése lehetett, mert a Flandria és a Roubaix megnyerése után Patrick Lefevere a következőket mondta: „Nem is akarom tudni, hogy Phil mennyibe került nekünk a sok nagy győzelme miatt."

Az USADA nyomozásának köszönhetően kiderült, hogy Armstrong 11.6 millió dolláros bónuszt kapott 2001 és 2004 között a négy Tour de France-győzelemért cserébe. Ezt az összeget természetesen teljes egészében vissza kellett fizetnie, de az alapelv már akkor is létezett: aki fontos versenyeket nyer, sok pénzt keres.

Kifejezetten jól csak egy szűk réteg, nagyjából 20 versenyző keres, ők jelentik a milliomosok táborát, akik minimum 1.5-2 millió eurót vihetnek haza évente. A Gazzetta információi szerint ide tartozik a korábban már említett nevek mellett az Ineost elhagyó Tom Pidcock, Adam Yates, Egan Bernal és Carlos Rodríguez. Illetve a mezőny top sprinterének számító Jasper Philipsen, aki belga sajtóhírek szerint idén 2.5 millió eurós fizetésért hosszabbított az Alpecinnel.

Egy World Tour-versenyző átlagos éves fizetése 2010-ben 136 000 euró volt, egy százassal több, mint a bruttó minimálbér.

2021-ben a legmagasabb szinten tekerő versenyzők átlagosan már 373.000 eurót kerestek évente, 2024-ben pedig ez a szám 449 000 euró volt, a 70 000 eurós (28 millió forintos) kötelező minimálbér mellett.

Jól tudjuk, hogy a sajtóban megjelenő számokat némi gyanakvással kell fogadni, de ettől még majdnem biztos, hogy az UAE Emirates, az Ineos és a Red Bull-BORA kiemelkedik a mezőnyből.

Sajtóinformációk szerint az idén 81 győzelmet szerző UAE Emirates 60, az Ineos és a Bora pedig 45-50 millió euróból gazdálkodik. A Visma is ott van az élmezőnyben, a holland csapat bő 30 milliót költhet évente.

Egy World Tour-sor átlagos költségvetése 2024-ben 28 millió euró volt, de ugye ezek a számok nem nyilvános adatokból származnak. Az viszont valószínűsíthető, hogy a lista alján a Cofidis-Arkéa-Wanty hármas áll, olyan 20 millió körüli összeggel.

„Legyünk őszinték, még mindig jobb World Tour-csapatként működni, mint a körön kívül lenni. Ez a licenc garantálja a legjobb, szponzorok számára is vonzó versenyprogramot, minden más esetben küzdened kell azért, hogy a jó helyekre meghívjanak” – mondta nemrég Emmanuel Hubert, az Arkéa-B&B Hotels főnöke.

Stéphane Heulot, aki 2023 januárjában vette át a Lotto vezetését, a következőket gondolja a költségvetéssel kapcsolatban:

Egy szinttel lejjebb a ProTeamek között szintén elég nagy a különbség költségvetést illetően. A csak olasz fiatalokra építő Bardiani nagyjából 5 millió euróból gazdálkodik évente, a Lotto közben ennek az összegnek az ötszörösét költheti. A másodosztályú sorok ebben a szezonban átlagosan 8 millió euróból működtek.

Még májusban az Epronex-Hungary csapatát vezető Kiss Gergely arról mesélt az Eurosportnak, hogy ha valakinek nincs éves szinten minimum 200 millió forintja, véleménye szerint ne is akarjon kontinentális csapatot csinálni.

Itt is egyre biztatóbbak a számok, bár nagy a lemaradás a fiúk mögött. Viszont szépen emelkedik a csapatok létszáma, másrészt egyre több pénz áll rendelkezésre. Három évvel korábban még csak 9 World Tour-csapat létezett, idén már 15-en voltak a mezőnyben. A női sorok átlagosan 3.8 millióból működnek, az átlagfizetés pedig 85 000 euró.

A Demi Volleringet megszerző FDJ-Suez például 4 millió euróból működik évente, ezt Stéphane Pallez csapatfőnök mesélte nemrég a L'Équipe-nek.

A topversenyzők természetesen itt is szépen emelik az átlagot, mivel a női mezőny fele nem visz haza 65 000 eurónál többet. Sőt, a Cyclists’ Alliance tavalyi kimutatása szerint a nem WT-csapatnál tekerő versenyzők 70%-a kevesebb, mint 10.000 eurót kap évente.

A női mezőny legjobban fizetett kerékpárosai még nem lépték át az 1 milliós határt, Lotte Kopecky és Demi Vollering nagyjából 7-800 000 eurót keres egy szezon alatt.