"A háború egy tekerésre van" – Ukrajnai menekülteknek gyűjtött milliókat a különc ausztrál bringás

Az eredeti célösszeget immár sikerült megnégyszerezni, 230 000 euró fölött jár a számláló, köszönhetően az azóta is özönlő civil és nagyvállalati felajánlásoknak – az adománygyűjtésbe beszállt többek között az EF, a Rapha és a Cannondale is –, ám Morton nagy utazásának legmeghatóbb pillanata mégis érkezése másnapján jött el.

Március 21-én, hétfőn, nem sokkal azután, hogy gyakran esőben és fagyban tekerve, összesen csupán négy órányi pihenőt beiktatva – aludni egyszer sem állt meg, csak enni –, az éjszaka közepén eljutott a Korczowa-Krakovets határátkelőig, Mark Padun első edzője a közösségi médián keresztül megtalálta Mortont és hamarosan sor került egy találkozóra is.

A történethez hozzátartozik, hogy az ’Egy tekerésre van’ nevű projekt ötlete akkor született meg, amikor Spanyolországban versenyezve Morton és ukrán csapattársa, Padun leültek reggelizni az orosz invázió első napján. Mortont szíven ütötte, hogy a Donetskből származó Padunnak családtagjai és barátai ragadtak a frontvonalban, így felcsapta a Google-térképet és elhatározta, tesz valamit, bármit, hogy segítsen. Mikor ő bejelentkezett a nyugat-ukrajnai határról, már menekültek milliói érkeztek csak Lengyelországba, menedéket keresve a rakétacsapások elől.

„Azon gondolkodtam, hogy hé, ezt a távot akár egyhuzamban is le tudnám tekerni” – mondta Morton még indulása előtt. „Szóval ez volt a tervem. Nem szoktam politizálni, nem vagyok szakértő ezekben a témákban. Csak azt próbálom csinálni, amit a legjobban tudok, és ezzel szeretném bevonni a kerékpáros társadalmat, hogy segítsen azoknak, akiknek el kellett menekülniük a hazájukból.”

Padun egykori mesterének és annak a tucatnyi fiatal versenyzőnek, akik ugyanannál az ukrán csapatnál tekernek, ahol Padun is kezdte a pályafutását, csak arra volt idejük, hogy becsomagolják kerékpárjaikat és meneküljenek az orosz tankok elől, hátrahagyva azóta talán már lebombázott otthonaikat. A Lengyel Kerékpáros Szövetség felvette velük a kapcsolatot és szállást biztosított nekik Varsó egyik elővárosában. Morton hiába volt kimerült, örömmel csatlakozott a srácokhoz egy közös tekerésre.

„Így akarta demonstrálni, hogy ez a háború tényleg nincs messze tőlünk” – mondja Morton EF-es csapatfőnöke, Jonathan Vaughters. „A találkozót és a közös tekerést nem szerveztük le előre, szinte hihetetlen, hogy sikerült összehozni. Ahogy hallottam, Padun edzője találta meg valahogy Lachlant, és vitte oda azokat a gyerekeket, akik Mark korábbi klubjában versenyeznek. Szerencsére Lachlannél volt néhány plusz mez, így tudott nekik adni valamit ajándékba. Igazán megható pillanat volt látni ezeket a tizenéves srácokat, akiknek semmilyük sem maradt a bringájukon kívül.”

Mortontól nem idegenek az ilyesféle kihívások, bár ez a mostani túra minden eddigit felülmúlt. Sokaknak onnan lehet ismerős, hogy tavaly lenyomta az ALT-Tourt, vagyis végigtekert a Tour de France teljes útvonalán a transzferekkel együtt (!), és így is öt nappal hamarabb ért Párizsba, mint Pogačarék, ráadásul ez alatt több mint 400 000 dollárt gyűjtött össze. Everesting-rekordjaival és gravel-maratonjaival komoly népszerúségre tett szert az utóbbi években, ám a Közép-Európát átszelő, ad-hoc jótékonysági akciójával megmutatta, mire lehet képes valaki egyetlen kerékpárral, ha dolgozik benne a tenni akarás, és azt is, mennyi embert – legyen az akár kerékpárrajongó, akár nem – képes megmozgatni egy ilyen egyszerű, őszinte kezdeményezés.

„Amiket bevállal, 90%-ban ő maga találja ki, ezek a saját ötletei. Mindig azzal a céllal megy neki ezeknek a projekteknek, hogy valami jót cselekedjen, miközben teljes erőbedobással teker” – avat be Vaughters.

A profi kerékpározás világa sokszor kemény és könyörtelen. Az érzelmeknek, az empátiának és a türelemnek ezen a szinten már nincs helye – Morton karrierje egy évtizeddel ezelőtt épp emiatt feneklett meg majdnem.

Az ausztrál bringás 2013-ban, Vaughters akkori csapatában, a Garminban állt profinak, és akkor még a következő nagy háromhetes-menőt látták benne. Első éveiben, még junior áttétellel tekerve WorldTour-versenyzőkkel is tartotta a tempót amerikai és európai versenyeken egyaránt, de aztán mégis két szinttel lejjebb, a kontinentális mezőnyben kötött ki, a Jelly Bellyhez szerződött. Úgy tűnt, sokat ígérő profi pályafutása még azelőtt véget ér, hogy úgy igazán elkezdődhetett volna, azonban 2017-ben visszatért az elitbe, előbb a Dimension Datához, majd újra Vaughtersékhez igazolt. Mióta az EF-nél megy, kombinálja a profi versenyzést ambiciózus egyéni akcióival.

Szezononként legalább egy alkalommal elszakad az országúti mezőnytől és belevág egy újabb extrém projektbe, tudatosan szembemenve azzal a képpel, ahogyan mi, nézők és laikusok elképzelünk egy hivatásos, WorldTour-szintű kerékpárversenyzőt.

Ez egy rendkívül izgalmas és üdítő vállalkozás, és noha vannak, akik megkérdőjelezik, hogy ily’ módon Morton képes lehet-e teljes mértékig kiaknázni tehetségét, csapatfőnöke úgy véli, az ausztrál külön utakon járva sokkal többet érhet el, mintha a hagyományos utat követte volna.

„Kitapossa a saját útját, és mint csapat, szerencsések vagyunk, hogy a sorainkban tudhatjuk őt” – mondja Vaughters. „Valahol mi is a haszonélvezői vagyunk az ő kreativitásának és ötleteinek. Sokkal értékesebb ember ő annál, minthogy a klasszikus UCI-naptár szerint versenyezzen. Azzal, amit most csinál, értékesebb része lehet a társadalomnak és a csapatunknak is.”

Morton bármibe is fog, az működni látszik. Új rajongókat hoz a sportágnak, fontos ügyekre hívja fel a figyelmet, jótékonyságra és a konvenciókból való kiszakadásra buzdít, és ha ténykedéseit szigorúan piaci szempontból nézzük, szponzorai számára még több megjelenési felületet biztosít – és persze tovább öregbíti jó hírnevüket.

Kiszállt a WorldTour-mezőny mókuskerekéből, és ugyan a tehetsége abszolút megvan ahhoz, hogy ezen a szinten versenyezzen, kreativitásával és inspiráló tekeréseivel sokkal többet nyújt, mint ami egy profi kerékpárostól elvárható lenne. És ha csak egyetlen ukrán srác arcára mosolyt tudott csalni mostani projektjével, már megérte az egész.

– szögezte le Morton a korczowai határátkelőhöz érve.

Forrás: VeloNews, Peloton Magazine