"Felhívtak, hogy biztonságban vagyok" - Jorgenson a Jumbónál bizonyíthatja sokoldalúságát

Frissítve 21/10/2023 - 15:57 GMT+2

A 2023-as szezon vízválasztó volt Matteo Jorgenson számára. Megszerezte első profi győzelmét, kifejezetten meggyőző volt, és top 10-ben zárt a Flandrián, ezen kívül pedig ott volt a Tour, ahol nem volt messze attól, hogy szakaszt nyerjen. A tehetségére a Jumbónál is felfigyeltek, le is csaptak rá, úgyhogy jövőre már náluk teker majd.

A Jumbo-Visma központja, ahogy még nem láttad

Vicces, ahogy a Tour után mindenki azt várta, hogy majd hazautazom. El kellett magyaráznom, hogy ez baromira nem így működik.

Matteo Jorgenson meglehetősen zsúfolt őszt tud maga mögött. Versenyzett a hazájában, az Egyesült Államokban, a két kanadai klasszikuson, a luxemburgi körön, részt vett az őszi olasz egynaposokon, majd pedig zárásként még lenyomta a török kört is.

„Hát igen, ezt a csapat akarta így. Akik elszerződnek, azoknak amolyan búcsúajándék a török kör, mert ugye ezt senki sem szereti igazán. Ilyenkor már legszívesebben mindenki leállna és pihenne egy kicsit.”

Dwars door Vlaanderen

„A pályát a versenyzők maguknak teszik veszélyessé” – mi okozta Van Aert bukását?

28/03/2024 - 18:06

A Tour volt természetesen a szezonban az egyik fő verseny a számára, még úgy is, hogy a dolgok nagyon nem a tervek szerint alakultak. Enric Mas egyik fontos segítője lett volna, őt azonban már az első napon elvesztette a Movistar.

„Brutális volt az egész, és akkor még finoman fogalmaztam. Mondjuk talán jobb volt így, mintha a végén adta volna fel, mert akkor kárba veszett volna egy csomó meló, amit addig beletoltunk. Mentálisan azonnal váltanunk kellett, de ugye az újratervezést csak részben lehetett megoldani, hisz a csapatot Enricre és a segítőkre építették fel, és nem nagyon voltak olyan versenyzők, akik potenciálisan szakaszt nyerhettek.”

Matteo Jorgenson

Fotó: AFP

„Nálam például lehetett tudni, hogy az év eleji jó forma után nem leszek topon a Touron, arról volt szó, hogy segítek, amennyit tudok. Ehhez képest tök jó, hogy Puy de Dôme-on például elég közel voltam a győzelemhez. A Touron muszáj nyomni, ott nagy a tét minden szempontból, a közönség és a szponzorok miatt is.”

„Az, hogy nem voltam messze, kétélű dolog. Egyrészt jó érzés volt nyilván, másrészt viszont rossz, hogy nem jött össze a győzelem, hisz maximum csak azzal tudtuk volna ellensúlyozni Enric kiesését. Mindannyian akartuk, és küzdöttünk, de nem sikerült. Maximum akkor lehettem volna jobban meccsben a szakaszokért, ha több pihenőm van a Romandia után, összességében megvolt az erőnlétem, csak a testem egy kicsit fáradt volt.”

Jorgenson úgy érzi, egyre jobban ismerik őt az amerikai rajongók is. Ehhez kellett, hogy a Touron mutassa magát, mert ez az a verseny, amelyre igazán figyelnek a hazájában.

„Vicces, ahogy a Tour után mindenki azt várta, hogy majd hazautazom Boise-ba. El kellett magyaráznom, hogy ez baromira nem így működik. Bár így lenne, bár az év többi részét otthon tölthetném.”

Annak kifejezetten örült, hogy Sepp Kuss Vuelta-győzelme kapcsán például a Wall Street Journalben is megjelent egy hosszú írás. Összességében pedig pozitívan látja az amerikai kerékpársport helyzetét.

Pont ez kell, hogy az emberek újra elkezdjenek országúti kerékpárt nézni. Fontos lépés volt, hogy Sepp győzni tudott.

Matteo Jorgenson és Thibaut Pinot

Fotó: Eurosport

„És vannak fiatal versenyzők is bőven. Luke Lamperti, AJ August, de ott van Magnus Sheffield és Matthew Riccitello is. Volt egy generáció, akiket a Lance-éra inspirált, aztán volt egy kis szünet, de szerintem nincs gond a tehetségekkel, csak meg kell őket találni, és biztatni kell őket, hogy versenyezzenek. És jó lenne, ha több verseny lenne az Egyesült Államokban. Jelenleg egy van Word Tour-szinten, Marylandben, ahol indultam is az idén, és be kell valljam, nagyon menő volt hazai földön tekerni.”

Jorgenson azt mondja, azért örül annak, hogy a Jumbóhoz került, mert ott kihozhatja magából a maximumot.

„Megfelelőek a körülmények és a hozzáállás ahhoz, hogy kiderüljön, mennyi van bennem, és hogy mire lehetek képes. Nagyon alaposak, nagyon tudományosak, és a teljesítmény a fontos náluk. Az is rendben van, ha valakinek az fontosabb, hogy kapitány lehessen, ez személyiségfüggő dolog. Én úgy érzem, még fiatal vagyok, fejlődni szeretnék, aztán később talán kiemelt ember is lehetek majd valahol.”

Jorgenson arról is mesélt, hogy imád edzeni. Maga a munka még jobban motiválja, mint a versenyek.

„Abból jön a motivációm, hogy elvégzem a melót, és utána látom a folyamatot, látom a fejlődést. A dolog arról szól, hogy jobb legyek, és hogy megnézzem, mennyivel tudok jobb lenni. Sokat még nem tudok arról, mi lesz a szerepem a Jumbónál, a török kör után megyek majd be a központba. A legjobb helyen leszek, látni fogom, sőt én is részese leszek annak a folyamatnak, amiből megtudhatom, hogy mitől ennyire jók.”

„Az a jó, hogy egy ilyen helyen, mindenki megmutathatja, hogy mit tud. Megnézik majd a számokat, és ha te vagy a legjobb, akkor te leszel a kapitány, és a többiek érted mennek. Ha lesz jobb nálad, te dolgozol érte.”

Inkább megyek valaki másért, aki jó eséllyel nyerhet, mint magamért úgy, hogy messze vagyok a győzelemtől.

Matteo Jorgenson

Fotó: Getty Images

„Sepp is megmutatta, hogy megvan benne a képesség, hogy versenyt nyerjen, és a többiek elkezdték őt segíteni. Először egyfajta csali volt, de aztán a csali a vártnál is jobban működött, előnyt épített fel. Tiszta sor. Az Anglirun látszott egyértelműen, hogy képes tartani a trikót, hogy megvan a formája hozzá. Onnantól megkapta a támogatást. Nincsenek belsős infóim, de kívülről így látszott.”

Azt mondja, a sokoldalúsága előny és hátrány is lehet a számára. Az, hogy milyen irányt vesz a karrierje, rajta és a csapat szándékain is múlik majd.

„Nyilvánvalóan specializálódnom kell majd, de a sokoldalúságnak azért most lesz előnye a Jumbónál. Különböző versenyeken mutathatom meg magam, különböző feladatokat oldhatok majd meg, érdekes lesz látni, merre visz majd az utam."

Amikor felröppent a hír a Jumbo és a Quick Step esetleges egyesüléséről, nem stresszelt, nem pánikolt, de azért az a telefon, amit ekkor kapott, nem jött rosszul.

Nem sokkal az első fúziós pletykák után felhívtak azzal, hogy történjék bármi, biztonságban vagyok.

„Nem mondom, hogy aggódtam, de az ember sohasem tudhatja. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk fején átfutott ez-az. Persze tudtam, hogy ott az UCI mögöttünk, és van egy érvényes szerződésem, de az azért megdöbbentett, hogy maga az egyesülés gondolata felmerült."