Evenepoel: "A Vismának évek óta ez a taktikája, semmi meglepőt nem csinálnak"

Egész tűrhetően, bár valóban hosszú volt az út. Jól jött, hogy már nem rajtam van a fehér trikó, mert így nem kellett további egy órát a díjátadóval töltenem. Gyorsan lezuhanyoztam és beugrottam a kocsiba, aztán este negyed 10 körül érkeztünk meg a szállodába. 11-kor már ágyban voltam, akkor érkeztek a többiek a csapatból. Kedden reggel 9:15-ig aludtam, amit nagyon élveztem.

Többé-kevésbé. Tadej egy kicsit előrébb van, mint amire számítottam, de már mondtam korábban, hogy túl sokat kaptam az első szakaszon, így az időfutamon nem tudtam annyit hozni, mint amennyit szerettem volna. Ez van. Ott vagyok, ahol lennem kell, és ez egyelőre jó. Kár, hogy a nyitónapon nem voltunk elég élesek, de utána szépen helytálltunk csapatként. Az igazi harc az összetettért úgyis csütörtökön kezdődik.

A tapasztalat nagyon sokat segít. Tavaly pánikba estem volna, ha az első szakaszon 39 másodpercet veszítek. Most azonnal át tudtam magamban fordítani a dolgokat, és a következő napokra tudtam koncentrálni. Nyugodtabb vagyok. A Touron bármi megtörténhet, benne lehet bukás, technikai gond vagy simán egy rossz nap. Egyszerűen csak szakaszról szakaszra kell haladni, ennyi az egész.

Egyértelmű, hogy az utolsó két-háromszáz méteren nem tudok olyan jól teljesíteni, mint tavaly. Hiányzik egy kicsit a robbanékonyság, mindenki láthatta ezt Rouenben, a Mûr-de-Bretagne-on, és hétfőn, a Puy de Sancyn is. Majd látjuk, hogy alakulnak a dolgok a hegyekben, mert eddig úgy érzem, hogy csak a nagyon magas wattok és csúcsteljesítmények hiányoznak Jonashoz és Tadejhez képest. Remélhetőleg a következő másfél hétben mindenkinek csökken egy kicsit a robbanékonysága.

A Vismának évek óta ez a taktikája, semmi meglepőt nem csinálnak. Szerintem úgy versenyeznek, ahogy mindig is, négy nagyon erős versenyzőjük van az összetettben és a hegyeken. Amit a hétfői szakaszon tettek, az kiszámítható volt. Két versenyzőjük volt a szökésben, és Victor Campenaertsnak meg kellett várnia a főmezőnyt – érződött, hogy utána tempót akarnak menni.

Ha továbbra is úgy versenyez, mint hétfőn, akkor lesz egy nap, amikor teljesen elszáll. De veszélyes versenyző, ez kétségtelen. Jorgenson kulcsszereplője a Visma taktikájának, ezt láttuk tavaly is. Akkor sokáig elöl volt az összetettben, egészen addig, amíg a nehéz hegyi szakaszok el nem kezdődtek. Akkor egy ponton túl sokat kellett dolgoznia Jonasnak, de most kiegyensúlyozottabb csapatuk van, mert Sepp Kuss és Simon Yates is remek segítő. Ettől még úgy gondolom, hogy Jorgensont magam mögött tudom tartani az összetettben.

Ezt még én sem tudom. Állandóan támadják egymást, de szerintem egy ponton egyszer csak meg fog rogyni a Visma. Pontosan azt a taktikát csinálják, amit néhány évvel ezelőtt Primož Rogličcsal és Jonasszal Tadej ellen, azzal a különbséggel, hogy Kuss és Yates hátránya már túl nagy összetettben. A gond az, hogy ha Jonas beleszalad egy kontrába Tadejtől, akkor a csapata minden munkája hiábavaló lesz. Mindannyian tudjuk, hogy Tadej milyen robbanékony, ráadásul ő már rég nem az a versenyző, aki 2022-ben volt a Col du Granonon. Ő legalább olyan erős, mint a vismás srácok együtt. Óvatosnak kell lenni. Nekem hagynom kell, hogy a saját játékukat játsszák. Amikor hétfőn támadtam, elengedtek, kár, hogy Onley utána megfogott. Jó jelnek tekintem, hogy egymásra figyeltek és rám nem annyira, de kétségtelen, hogy nagyon más szakaszok előtt állunk, mint az eddigiek.

Kifejezetten Pogačarra és Vingegaardra figyelek. Velük akarok csatázni a jövőben a Tour megnyeréséért. Onley két perccel van mögöttem, szóval nem kell nagyon aggódnom miatta. Számomra az a fontos, hogy minél tovább tartsam a tempót Tadejjel és Jonasszal, és taktikailag a topon legyek. Hosszú a Tour, és bár félúton vagyunk, de a neheze még csak most jön.

Megtiszteltetés. Ők nyerték az előző öt Tourt, ami mindent elmond. Még mindig sokat tanulhatok tőlük, hiszen a Tour de France viszonylag új számomra. Mindent megteszek, hogy minél közelebb kerüljek hozzájuk. Nekik tényleg időbe telt, mire eljutottak erre a szintre, én még csak 25 éves vagyok, így van időm kipipálni a karrierem nagy céljait: megnyerni a Girót és a Tourt. Hihetetlenül nehéz a közelükben maradni, de továbbra is arról álmodom, hogy legalább az ő szintjüket elérjem. Ehhez pedig minél többet kell versenyeznem ellenük.

Egy a 172-höz (nevet). Fiatalabb koromban voltak hegyi időfutamaim, azokat egy kicsit össze lehet hasonlítani a mostanival. Erőfeszítés szempontjából nagyjából ugyanannyi idő, mint egy sima időfutam, különbség, hogy most több wattot kell leadni kilónként, és nem sík a terep. Péntekre pontosan ki kell számolnunk, hogy milyen teljesítményt tudok leadni. Ha a kilónkénti wattokat nézzük, azt hiszem, jó esélyem van arra, hogy felvegyem a versenyt Tadejjel és Jonasszal. Mindent megteszek, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle, és az biztosan segíteni fog, hogy még nem lesznek nagyon fáradtak a lábaim. Versenyben lehetek a szakaszgyőzelemért, de nehéz megmondani, hogy ez összejöhet-e. Azt is el kell még döntenünk, hogy normál bringával vagy időfutambringával indulok. Különleges lesz, az biztos.

Bármelyik hegyi szakaszra, bár az UAE és Visma mindig mindent bele akar adni. De ki tudja, lehet, hogy lesz egy nagyon szuper napom és ellépek. A 20. szakasz például kifejezetten kedvezhet nekem, és addigra szerintem mindenki extrán fáradt lesz.

2026 még nagyon messze van, erről most nem tudok sokat mondani. Természetesen vannak találgatások. Évek óta rengeteg olyan dolgot olvasok, amik nem igazak. Hosszasan beszélgettem erről Jurgen Foré csapatvezetővel, és most már minden világossá vált.