„Ideje volt egy új sztorit hoznom” – Mäder kiváló Vueltával lépett túl Roglic önzőségén

Segítőként érkezett, fehér trikóval távozott a Vueltáról a svájci bringás, megmutatva, hogy a jövőben neki is juthat kapitányi szerep.

Szurkolók ezrei, a csodálatos santiagói katedrális, hatalmas taps, és egy meghajlás. Így ért véget tavaly szeptemberben Gino Mäder Vueltája. Jó pár héttel azelőtt, hogy az összetett ötödik helye mellett megnyert fehér trikóval jogot szerzett arra, hogy a dobogón állva ünnepelhessen a verseny végén, a fiatal svájci bringás egy másik templom árnyékában kezdte meg az év utolsó háromhetesét. De első látásra volt valami szokatlan a kinézetén.

Levágatta a haját. A jellegzetes göndör fürtök, amik jellemezték az első profi mezőnyben töltött éveiben, a spanyol nyári forróság áldozatai lettek.

Az, hogy az első nap előtt már ott volt a fejében az utolsó egyenkénti, már sejtetett valamit abból, hogy az előzetesen vártnál jóval többet érhet el a versenyen. Burgosban, a Vuelta kezdetén viszont – hiába nyert már az évben szakaszt a svájci körön és a Girón is – még mindenki Mikel Landa egyik segítőjeként számolt Mäderrel.

Pedig a profi mezőnyt megelőző karrierje során a svájci kerékpáros rengetegszer adta jelét annak, hogy előbb-utóbb a nagyok között is komoly dolgokra lehet képes. Bringás családba születve szinte adott volt számára, hogy részese legyen az ország új aranygenerációjának, amiben ugyan egyetlen, Fabian Cancellarahoz hasonló húzónév nincsen, a sok tehetséges fiatal viszont elősegítette egymás fejlődését.

„Szünetek alatt elmentem meglátogatni a kerékpáros barátaimat, együtt edzettünk és tényleg nagyon jól szórakoztunk. Aztán versenyen a szart is kihajtottuk egymásból” – emlékszik vissza erre az időszakra.

Junior és U23-as korosztályban ennek meg is látszott az eredménye. Mäder a 2018-as idényben robbant be igazán, amikor két szakaszt nyerve harmadik lett a Tour de l’Aveniren, az innsbrucki világbajnokságon pedig negyedik helyen zárt, miközben győzelemhez segítette a csapattársát, Marc Hirschit.

A Vuelta első hetét mondjuk nem élvezte annyira sem Mäder, sem a Bahrain csapata. Előbb az 5. és 6. szakaszon peches Jack Haig kapott komoly perceket összetettben, majd amikor az ausztrál egy okos szökéssel visszakerült a top10-be, Landa kezdett el visszacsúszni. A csapatnál gyorsan tervet váltottak, Mäder innentől Haig elsőszámú emberévé vált.

A svájci bringás sok mindenre hajlandó lenne a csapatért, ami bizalmat szavazott neki, miután az első két éve nem alakult tökéletesen a profi mezőnyben. Mäder a Dimenson Datánál került fel a WorldTourba, az első szezonok pedig főleg az alkalmazkodásról szóltak.

Az adaptálódás mellett az afrikai csapatnál töltött idő a profi sportolók társadalmi szerepének fontosságára is felhívta a svájci versenyző figyelmét, aki több jótékony akcióban is részt vett.

A 11. szakasz végére, ha a világ nem is, de Mäder Vueltája eléggé megváltozott. Hátránya mindössze 2:08 volt a fiatalok versenyét vezető Egan Bernal mögött, nincs elérhetetlen távolságban a fehér trikó. A svájciban meg is fogalmazódott a gondolat, hogy jó lenne megszerezni.

Ahogy pedig ez a küzdelem egyre reálisabbá vált, úgy nőtt meg az ambíció is.

A 2021-es szezon egyik legnagyobbat szóló történése volt, amikor a Párizs-Nizza 7. szakaszán a szökésből utolsóként elöl maradt, élete első WT-győzelméért küzdő Mädert az utolsó métereken utolérte és könyörtelenül kikerülte a nagy formában lévő, már harmadik szakaszát nyerő Primož Roglič. Napokon át ment a vita arról, a szlovéntól nem lett volna-e korrektebb átadni a győzelmet.

Mäder aztán nem sokkal később egy ennél is nagyobb győzelemmel vigasztalhatta magát. A Giro 6. szakaszán tudott nyerni, szintén szökésből.

Talán ez is szerepet játszott abban, hogy Mäder a Vuelta második felében nem próbálkozott szökésből szakaszt nyerni és közelebb kerülni a fehérhez. Persze a segítői szerepe is kötötte, de ez Damiano Carusót sem akadályozta meg abban korábban a versenyen, hogy elmenésbe kerüljön és nyerjen.

A svájci versenyző és a Bahrain nagy dobására így egészen a 20. szakaszig kellett várni. Mäder már előre jelezte, hogy hiába nincsenek az utolsó mezőnyszakaszon nagy hegyek, az etap „tisztára, mint a Liége”, ahol rendesen szét lehet szakítani a mezőnyt. Utalt arra is, hogy a csapatának megvan a terve és egy kacsintással jelezte, hogy ennek bizony ő is a részese lesz. A dobás mértékére viszont senki nem számított.

A szakasz nyugodt tempóban kezdődött, a szökés 11 perccel is vezetett. Amikor aztán az Ineos meghúzta a tempót, a Bahrein tökéletesen játszotta ki a kártyáit, a támadó Adam Yates mellé Haig és Mäder is az esélyesek kettészakadt csoportjának elejébe került, a szökésből visszaszakadva pedig Mark Padun is segített tempót menni, hogy a lemaradt Bernal és Miguel Ángel López biztos ne zárkózhasson fel.

A végeredmény óriási siker lett: Haig fellépett a dobogó harmadik fokára, Mäder pedig három helyet is előreugorva ötödik lett, megszerezve a fehér trikót is.

Másnap a záró időfutam már csak az epilógus. A versenyzők a burgosi katedrális előtt állnak a dobogóra, a trikót nyerő bringások közül pedig mindenkinek egyfajta felszabadulás a siker. Roglič egy sikertelen Tour de France, Fabio Jakobsen egy életét is veszélyeztető hororrbukás után áll újra a pódiumon. És ott van Mäder: számára a Vuelta, ahogy az egész tavalyi szezon, amolyan felnövéstörténet.

„Még mindig messze nem ez életem legszebb napja, de egy jó nap, tényleg nagyon jó” – nyilatkozza a szakasz után.

Majd ahogy a dobogóra szólítják, színpadiasan mélyen meghajol a közönség felé. Fogják még hallani a nevét.

Forrás: Procycling Magazin