„Gino túl jó volt erre a világra” – Mohorič újragondolta a karrierjét barátja halála után

Publikálva 27/12/2023 - 11:05 GMT+1

Matej Mohorič azt mondja, csapattársa, Gino Mäder halála után újragondolta a jövőjét a profi kerékpárban, számára ez a gyászfolyamat természetes része volt. Végül a folytatás mellett döntött. A tragédia az egész Bahraint mélyen érintette, a szlovén versenyző pedig az egész Tour de France-át arra tette fel, hogy jó barátja emléke előtt tisztelegjen.

Célfotó döntött az Asgreen-Mohoric sprintben

Gino egy nagyon jó fej srác volt, a halála talán ezért is volt annyira megrendítő a számunkra.

Gino Mäder júniusban vesztette életét, miután bukott a Svájci kör egyik lejtmenetében, mindössze 26 éves volt. Halála sokkolta az egész kerékpáros világot, csapatát, a Bahraint pedig különösen felkavarta.

Matej Mohorič volt az egyik legjobb barátja, akit a tragédia annyira megrázott, hogy még abban sem volt biztos, hogy folytatni akarja a kerékpáros pályafutását. Végül azonban a versenyzés mellett döntött.

Flandriai körverseny

„A Flandrián nincs olyan, hogy biztonságos út” – Mohorič tervez, Naesen imádkozik

30/03/2024 - 18:56

„Amikor egy tragikus haláleset megtörténik, az is megfordul a fejedben, hogy esetleg kiszállsz” – mondta Mohorič. „Felteszed magadnak a kérdést, hogy miért is csinálod, és hogy megéri-e. Egy fiatal srác az életét vesztette, aki ráadásul egy nagyon jó ember volt.”

„Nagyon közel álltunk egymáshoz, valószínűleg több időt töltöttem vele, mint a testvéreimmel. Baromira nem könnyű egy barátot így elveszíteni, úgyhogy beszélnem kellett másokkal, és el kellett döntenem, hogy én magam akarom-e tovább csinálni vagy sem.”

VAS BLANKA ÚJRA A TOP5-BEN, MEGSZAKADT A VILÁGBAJNOK ELKÉPESZTŐ SOROZATA

„Ott van a családod, akiknek nézniük kell, hogy te versenyzel, és ugye ez egy versenybaleset volt. Összességében azonban szerintem a versenyzés semmivel sem veszélyesebb, mint edzeni, vagy úgy általában csak élni a hétköznapokban. A dolgok megtörténnek, amikor a legkevésbé számítasz rájuk. Hiszek Istenben, aki legalább valamennyi terhet levesz a vállamról.”

„Úgy gondolom, hogy Gino túl jó volt erre a világra. És lehet, hogy ez volt a sorsa, hogy itt hagyjon minket, de ezt már sosem fogjuk megtudni."

Egy ilyen veszteséget ki kell beszélni. Ha nem teszed, benned marad, és ha nem tudod megoldani, akkor tér majd vissza, amikor a legkevésbé vagy rá felkészülve.

Kasper Asgreen, Matej Mohoric

Fotó: Getty Images

Mohorič megtehette volna, hogy beletemetkezik az edzésbe és a versenyekbe, és megpróbál elfelejteni mindent, de sem ő, sem a csapat nem így állt hozzá a dologhoz.

„Nyitottak voltak arra, hogy beszélgessünk arról, ami történt, és ha valakinek segítségre volt szüksége, támogatták. Ez a tragédia még inkább összehozta a csapatot. Gino nagyon nyitott volt, és közel állt mindannyiunkhoz. Egy nagyon jó fej srác volt, a halála talán ezért is rendített meg minket annyira.”

VALTER ATTILA: „CSAK MINŐSÉGI VERSENYEIM LESZNEK JÖVŐRE - ESB PODCAST

Néhány héttel Mäder halála után jött a Tour, ahol jó néhányan rajthoz álltak azok közül is, akik előtte a Svájci körön is ott voltak. Az, hogy Ginóért is mentek, komoly hajtóerőt adott a csapatnak, hisz végül három szakaszgyőzelemmel zártak. Mohorič mellett Pello Bilbao és Wout Poels is elvitt egy-egy napot.

„Lehetett érezni, hogy valami más. A legjobb példa a 9. szakasz, amikor belekerültem a szökésbe, és rendíthetetlenül próbáltam elöl maradni. Mindent kiadtam magamból, pedig ezen a napon nem adtam volna esélyt magamnak a győzelemre. De mindenképpen tisztelegni akartam Gino emléke előtt.”

"A határon mentem, és nem is voltam messze a győzelemtől. Ez is mutatja, mennyire elszántan tettük a dolgunkat. Nem magától értetődő, hogy egy csapat képes legyen erre egy ilyen tragédia után."

Aztán ami nem sikerült a 9. szakaszon, az összejött a 19.-en. Nem múlott sokon, de egy hajszállal lenyomta Kasper Asgreent a végén.

"Szinte azt érzed, hogy elárulod őket" - Mohorič könnyek között adott interjút a győzelme után

A győzelme után Mohorič minden bizonnyal élete legemlékezetesebb és legmeghatóbb interjúját adta. Szóba került Gino, a versenyzés kihívásai; a szlovén olyan mély és őszinte érzésekről beszélt, amire ritkán van példa egy ilyen nyilatkozatban.

„Akkor az ott nem csak Ginóról szólt. Amikor ennyi szenvedésen mész keresztül, főleg egy nagy körön, látod a többieket, köztük azokat, akik sikert érnek el. Nyertem már szakaszt a Touron korábban is, tudom, mekkora hatással van egy ilyen győzelem rád és a csapat életére. Az ember ilyenkor együttérez azokkal, akik kevésbé sikeresek. És a 19. szakasz sok versenyző számára az utolsó lehetőség volt. Nekem is ez volt a legjobb esélyem.”

„Az utolsó hegy után, amikor már csak Kasper, Ben és én maradtunk, maximálisan összefogtunk. Tudtuk, elég, ha csak egyikünk nem veszi elég komolyan, a többiek utolérnek."

A célban elöntöttek az érzelmek, úgy éreztem, mintha elárultam volna őket azzal, hogy sprinteltem ellenük. De ilyen a sport, a végén csak egy nyerhet. A leggyorsabb vagy a legerősebb. És nem könnyű azok ellen menni az utolsó métereken, akikkel addig együtt dolgoztál.

Mohorič szerint teljesen normális, hogy egy háromhetesen a versenyzők tele vannak érzelemmel. Azt mondja, ilyenkor sokkal erősebbek a kötelékek a kerékpárosok között.

„Itt mindenen együtt mentek keresztül. Ha valakinek gondja van a grupettóban, segítesz neki. Egyszerűen jobban kötődünk egymáshoz. Rengeteg időt töltünk egymással, olyanokhoz is közel kerülünk, akikről korábban nem tudtunk semmit.”

Matej Mohoric

Fotó: Imago

Mohorič úgy véli, a mezőny sokkal egységesebb, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Persze vannak, akik azért egy kicsit kilógnak a sorból.

„Egymás ellen versenyzünk, de közben barátok is vagyunk. Ez egy viszonylag kis közösség, úgyhogy megvan a tisztelet egymás iránt. Tudod, hogy ha idiótaként viselkedsz, az később úgyis visszaüt. Amikor számít, akkor keményen megyünk egymás ellen, de amúgy adunk helyet egymásnak. Tiszteljük egymást, a versenyt és a sportágat. Mind egy hajóban evezünk, úgyhogy próbálunk bizonyos íratlan szabályoknak megfelelni.”

Mohorič 29 éves, és már a 11. szezonját kezdi profiként. Annak idején extra volt, hogy 19 évesen kezdte, ma azonban ebben már nincs semmi különleges.

„A sportág rengeteget változott, hatalmas utat járt be azóta, hogy én 2014-ben profi lettem. Komoly fejlődés zajlott le a legkülönbözőbb területeken. Én például hatéves voltam, amikor az első kerékpáromat megkaptam, ma vannak, akik már háromévesen az erdei utakon tekernek. Ezért is lehet most valaki már nagyon fiatalon sikeres. Az egy másik kérdés, hogy milyen hosszú karriert futnak majd be.”

Az esetében még szó sincs visszavonulásról, úgy érzi, néhány nagy győzelem még hiányzik a gyűjteményéből.

„Az ember mindig igyekszik a legjobbját nyújtani. Jövőre nagyon szeretnék jól menni a Flandrián és Roubaix-n. A rajongók, a hangulat, az útvonal, a kockakő, ezeket mind szeretem. Majdnem mintha egy másik sportág lenne."