Emlékezetes külföldi Giro-rajtok, melyekhez jövőre Budapest csatlakozhat

Hisz abban az évben San Marinóban kezdődött a verseny. Egy év múlva a Vatikán, 1973-ban pedig Belgium lehetett rajthelyszín, igazán nagyot azonban 1996-ban dobtak a szervezők, amikor Athént választották. A 2018-as jeruzsálemi kezdésre mindannyian jól emlékszünk, az a Giro (Froome korai bukása, majd durva fordítása mellett), főleg a szervezés és a logisztika miatt marad kifejezetten emlékezetes.

A 2020-as kényszerű halasztás után jövőre tényleg Budapest következik, a 14. külföldi Giro-rajt házigazdájaként.

Nem ment messze a mezőny, a Giro történetének első külföldi rajtját San Marinóban rendezték. Ez volt az év, amikor a RAI-on rendszeressé váló szakasz utáni elemzőműsoroknak köszönhetően hatalmas kedvenccé vált a későbbi győztes Vittorio Adorni, akinek ezen a Girón egy bizonyos (és még nagyon fiatal) Felice Gimondi volt a szobatársa. A nagy Fausto Coppi-szurkolónak számító Adorni pont a Stelvión biztosította be a győzelmét, amikor a mezőny szó szerint hófalak között, és hóakadályokat átmászva teljesítette a szakaszt.

A győztes Graziano Battistini konkrétan besétált a célba, hisz a jeges úton nem tudott biztonságosan tekerni. A szurkolók pont az 1965-ös Girón találkozhattak először a Cima Coppi kifejezzésel, ami ebben az évben természetesen a 2758 méter magas Stelviónak járt.

Komoly belga fölény az 1973-as Girón, amely Olaszországba érkezése előtt Belgiumon kívül még 5 különböző országot is érintett. Eddy Merckx az elsőtől az utolsó napig vezette a versenyt, összesen hat győzelmet szerzett (a belga versenyzők a 21 szakaszból 13-at elvittek), és majdnem 8 perc előnnyel nyerte az összetettet Gimondi előtt. A nyitónap egy (!) páros időfutam volt, amit Merckx - a Liege közelében található Verviers-ben - Roger Swerts párjaként húzott be, megalapozva ezzel a további Giróját.

Merckx egyébként ebben a szezonban mindhárom nagy körön rajthoz állt, és bár a Tourt nem nyerte meg, a Giro rajtja előtt 5 nappal befejeződött Vuelta az övé lett.

1996-ban a Giro a modern kori olimpiák centenáriumára emlékezett, ezért is kezdődött Athénban a verseny. Ha már a Coca-Cola hathatós közreműkődösének köszönhetően az olimpiai bizottság Atlantának, nem pedig a görög fővárosnak adta a rendezést.

Az első sprintet a később tv-s kommentátorként dolgozó (amúgy kiváló pályás) Silvio Martinello nyerte, a harmadik görögországi napot pedig a már befolyásos menedzsernek számító Giovanni Lombardi. Akinek mostanság olyan ügyfelei vannak, mint Sagan, Gaviria, Viviani, Enric Mas, Miguel Angel Lopez, vagy például Gianni Moscon.

Egy emlékezetes csapatidőfutam, amit az Orica nyert, és ahol egy bukás miatt pár kilométer után elveszetettük az akkor még a Garminban tekerő Dan Martint. A belfasti TTT-n Svein Tuft haladt át elsőként a célvonalon, így az a versenyző vehette fel a rózsaszín trikót, aki egy évvel korábban teljesen utolsó lett összetettben.

Egy évvel korábban Utrechtben indult a Tour, a hollandok szurkolók igazán el voltak kényeztetve a nagy rajtokkal. A 75.000 néző előtt rendezett apeldoorni időfutamot Tom Dumoulin nyerte hazai pályán, pár századdal az akkor még szinte teljesen ismeretlen, első holland Lottós évét futó Primoz Roglic előtt.

Ez a rajt főleg a helyszín és a logisztika miatt volt igazán extra, a 22 csapat közel 65 tonnányi felszerelését (köztük 880 kerékpárt és 2700 kereket) egy Boeing 747-es repülővel szállították át Izraelből Olaszországba. A 2018-as Giro egy jeruzsálemi egyenkéntivel (és Froome emlékezetes pályabejárásos bukásával) kezdődött, a nyitószakaszt Dumoulin, a további két sprintbefutót hozó izraeli napot pedig Viviani nyerte.

A 12 millió dollárba kerülő nagy rajtot részben Sylvan Adams, az Israel csapatának tulajdonosa finanszírozta.

Ez ugyan nem egy külföldi rajt volt, de utoljára 1995-ben indult olyan formában a Giro, mint ahogy jövőre fog Budapesten. Akkor is ’rendes’ mezőnyszakasszal kezdtek (Mario Cipollini nyerte a sprintet Terniben), majd másnap jött Assisiben a 19 kilométeres időfutam, ahol Tony Rominger győzött és átvette a rózsaszín trikót. Amit aztán már le sem adott a Giro végéig, bő négy perccel nyerte az összetettet Berzin előtt.

(Forrás: La Gazzetta dello Sport)