Valóságshow helyett inkább a sövénynyírás - Ganna nem szeretne sztár lenni, de a Giróra visszatérne

"Szerencsém volt vírussal, mert igazából csak három napig voltam padlón miatta. Elég magas, 39 fokos lázam volt, és úgy éreztem magam, mint akinek az összes csontját eltörték" - meséli Filippo Ganna, aki 7 győzelemmel zárta a 2020-as szezont. 

Szenvedtem. Próbáltam későn kelni és későn enni, aztán nyomtam a Fortnite-ot, amikor meguntam, mentem ki a kertbe a kutyákhoz. Anyu főzött rám, azzal nem volt gond, amikor meg segíteni kellett és már jól voltam, befogtak a ház körüli munkákba. A sövénynyírást meg a faaprítást például rám merték bízni:)A maradék időben meg szó szerint semmirekellősködtem. És vártam, hogy megtervezhessen az új idényt.

Az ismétlés nehezebb, ez biztos. Már csak azért is, mert mostantól máshogy néznek rád, és elvárják az eredményeket.

Ebben bízom. Remélem a pálya eb-t meg lehet rendezni, mert én arra olyan szinten készülök, mintha már az olimpia lenne. Aztán tavasszal szeretnék menni a Strade Bianchéra, a Sanremóra, a Tirrenóra, meg persze a Giróra is visszatérnék. Aztán ott van Tokió.

Most beszéljünk csak a pályáról, mert nekem nagy szerelmem és vágyam a csapatüldözéses. Komolyan hiszek benne, hogy ott négyen jók lehetünk. Ez a nagy álmunk Marco Villával (szövetségi kapitány), aki olyan nekem, mintha a második apám lenne.

Az nem kevés felkészülést igényel. De már régebben is mondtam, ha megpróbálom, nem utazok miatta Mexikóba. 

Már egy évvel korábban is éreztem az erőt, de ha az a feladatod, hogy másokat segíts, akkor azt kell a legjobban megoldanod. A Girón G kiesésével kaptam egy nagy lehetőséget, amivel élni tudtam. Olyan voltam, mint régen juniorban: nem gondolkoztam, izomból mentem. És közben jól is éreztem magam.

Speckó bicó, speckó ruházat, rövid táv. Egy Giro a maga három hetével teljesen más, mint az időfutam. Igazából az a szökős szakasz kellett nekem, amivel mindenkit megleptem. Ott jöttem rá, hogy sok mindenre képes vagyok. Szólóban korábban még soha nem tudtam nyerni.

Aranyat értek a tanácsai, minden ilyen jellegű segítséget meg kell becsülni. Előző nap egyébként kaptam Thomastól egy üzenetet, amiben azt írta: "Pippo, holnap menj el szökni!" 

Ááá, nem. Evenepoelhoz képest tényleg idősnek érzem magam. Az idei már a hatodik profi szezonom lesz.

A palermói győzelem után maga Francesco Moser írt nekem. Az nagyon jól esett. Mondtam is magamban, ha a csak a negyedét összehoznám annak, amit ő elért...

Jóban vagyunk, mert szerintem kicsit olyan, mint én. Az eredményekért cserébe képes komoly megszorítások mellett élni. De tud lazítani is, ha van rá lehetősége. Nem sokkal a Giro után írt egy üzit, amiben kifejtette, hogy folyamatosan pizzát zabál és sörözik. Viszont ha jön a szezon, teljesen leall és elképesztően profin éli meg a mindennapokat. Amúgy most a komplett Ineos egy nagyon jó kis brigád.

A sportág történelmének szerves része lett, szerintem az is hallott róla, aki nem követi az országúti kerékpárt. Voltam vele több közös edzőtáborban meg versenyen, sajnos ahhoz nem volt szerencsém, hogy együtt nyomjunk le egy háromhetest.

Ha valamilyen jó ügyet kell támogatni, én vagyok az első, aki segít. De showműsorokban meg valóságshow-ban ne számítsatok rám, ahhoz én túl lusta vagyok. El sem tudom magam képzelni mondjuk egy lakatlan szigeten. Jól elvagyok én a kerékpárommal meg az edzésekkel.

Tuttobici, CdSera