Inkább a Giro, mint a Tour - ha a háta is megengedi, Bernal inkább Olaszországban villantana

Amikor mindössze 22 évesen - első kolumbiaiként - megnyerte a sárga trikót, szinte már másnap megjelentek azok a hangok, hogy itt a kerékpáros, aki végre képes lehet a Pantani óta nem látott duplára, vagy akár évekig uralhatja a Tourt. Ehhez képest a legutóbbi versenyen végig sem tudott menni. De a gyengélkedésnek komoly oka volt: egy régi és egyre fájdalmasabb hátsérülés.

Mondjuk úgy, már majdnem minden rendben. Négy hónapja nem tekertem élesben, szóval elképesztően motivált  vagyok. Hiányzik a mezőny, és a versenyzés. Bár szerintem az idény elején még nem leszek 100%-os.

Négy különböző országban jártam, specialistákkal konzultáltam, meghallgattam mindenki szakvéleményét. Erre volt szükségem egy olyan időszak után, amikor 5 percet nem tudtam fájdalmak nélkül tekerni. Régi problémáról beszélünk, gyerekkoromban is hátfájós voltam, de olyan szintre jutottam a legutóbbi Touron, ami nem volt normális. Az egész abból jön, hogy az egyik lábam minimálisan hosszabb, mint a másik. Egészen pontosan 1.7 centi különbség van köztük. Ez nyilván kihatással van a gerincoszlopomra, nyomás alatt van az egyik ideg, és innen jön a fájdalom.

A kezeléssel amit kapok, teljesen el lehet tüntetni, de ez hosszú idő.

Nekem se jött be az otthoni készülés, a sok görgő, aztán ott volt a hátam, és nem bírtam a terhelést. Komoly volt a színvonal az összes leállás utáni versenyen.

Erre nehéz mit mondani, mindenki fejődési üteme más, nem lehet általánosítani. Erre azt tudom mondani, hogy a motiváció megvan bennem, és azért edzek minden nap, hogy jobb és jobb legyek. 

Egyáltalán nem, soha nem pörögtem ilyen dolgokon. Az országúti kerékpársport kemény dolog, tele van a mezőny erős srácokkal, és folyamatosan jönnek a fiatalok. Ez ilyen, így működik az élet. Múltkor pont eszembe jutott, hogy elképesztően magas a színvonal, és a kínaiak például még meg sem jelentek a sportágunkban. Én keményen készülök, de az majd az országúton derül ki, ez mire elég. Ahhoz, hogy újra Tourt nyerjek, vagy ahhoz, hogy egy társamat segítsem győzelemhez. Az életben az egészség és a boldogság a legfontosabb.

Élsportoló vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy csak magamra kell gondolnom. Örömet tudtam nekik okozni karácsonykor, és ez jó. Mindig örülök, ha tudok segíteni, ugyanis nem csak a kerékpársport létezik.

Nagyon szeretnék Girózni. Tényleg. Nemrég egy otthoni interjúmat kicsit félreértették, szó sincs arról, hogy kizárólag a Tourban gondolkoznék. Én most úgy tekintem magamra, hogy az első számú célom a Giro lehetne. Hogy kivel, milyen sorral, milyen szerepben, azt még nem tudom. Tudjátok mennyire szeretem Olaszországot, csomó barátom van ott a mai napig.

Szerintem a vakcinának köszönhetően van remény. Remélhetőleg világszerte mindenkinek lesz lehetősége hozzájutni az oltáshoz.

Tényleg volt szó róla, de talán még korai. Csak 15 éves. Nem tudom mire lehet képes, viszont tényleg ügyes srác. Szerintem az a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál.

Gazzetta