Tényleg megrendezett volt a kerékpársport történetének leghíresebb fotója?

Erre még senki nem tudja a pontos választ, ugyanakkor a fotó legendássá vált. És ahogy az lenni szokott, a történelmi pillanatokra mindenki máshogy emlékszik, rengeteg kérdés merül fel velük kapcsolatban, majd megjelennek az összeesküvés-elméletek. De miért lehet egy fotón még évtizedek múlva is ennyit vitatkozni? Tényleg előkerülhet annyi történet az ötvenes években készült kép kapcsán, hogy azzal egy könyvet is könnyen meg lehetne tölteni?

Először is itt van a legfontosabb kérdés: ki segített a másiknak azzal a bizonyos kulaccsal?

Maga a felvétel 1952-ben, a Tour de France egyik legnehezebb szakasza során készült. Egy olyan 266 kilométer hosszú nap végén, amikor a verseny története során először kellett megmászni egy bizonyos hegyet, amit Alpe d'Hueznek hívtak. 

A szakaszt Fausto Coppi nyerte, és győzelmével megszerezte a sárga trikót, amit Párizsig már nem is vett le róla senki. Az olasz kerékpáros majdnem 29 perc (!) előnnyel nyerte az összetettet, a belga Stan Ockers előtt. 

A július 5-én, tehát a szakasz másnapján megjelent francia és olasz újságok kizárólag ezzel a fotóval voltak tele. Mégis, majdnem 50 évig rejtély maradt, hogy kinek kellett a kulacs, és ki segített valójában a másiknak. A két főszereplő ugyanis sokáig nem mesélt az esetről, hisz nem is kérdezték őket a mozdulat hátteréről. 

Nem véletlenül lett ennyire híres a kép, hiszen a Tour de France-t megelőzően a két olasz kerékpáros kifejezetten rossz viszonyt ápolt egymással. ÁllítólagCoppi két héttel a rajt előtt kijelentette, hogy ha Bartali ott lesz mellette az olasz válogatottban (abban az évben csak nemzeti és francia regionális csapatok indultak), ő kihagyja a Tourt.Az utolsó edzőtáborban azonban megegyeztek és az országútra bízták a döntést. Ez leegyszerűsítve annyit jelentett, hogy úgy döntöttek, aki erősebb, az lesz a kapitány.

Fausto Coppi és a felvételt készítő Carlo Martini sajnálatosan korai halála nem tette lehetővé, hogy a főszereplők egymás mellett ülve, közösen beszéljék át a legendás fotó történetét, Bartali azonban idővel megszólalt a kérdésben. Bár sokáig csak egy poénnal ütötte el a dolgot. 

Aztán persze később elmesélte, hogy ez nem pont fordítva történt. 

Ezt a vonalat erősíti Tarcisio Vergani (talán kissé elfogult) visszaemlékezése is, aki az ötvenes években Bartali masszőreként dolgozott.

A helyzet érdekessége, hogy állítólag a szakasz során még további két alkalommal "cseréltek", de erről már nem készült felvétel. Így azokról az esetekről sem tudjuk, hogy akkor ki "kezdeményezett".

Ennyivel el is intézhetnénk az esetet, de az évek során egyre több információ került elő a legendás fotóról. Például kiderült, hogy nem is kulacsról, hanem egy Perrier-es (francia ásványvíz márka) üvegről beszélünk. Ráadásul tartja magát a vélemény, ami szerint az egész szituáció (!) megrendezett volt. Legalábbis a kép szerzői jogát birtokló Omega Fotocronache tulajdonosa ezt állítja.

"A kulacscsere tényleg megtörtént, de még az előző napon. Csak azt a pillanatot senkinek nem sikerült megörökítenie."- mesélteVito Liverani."Akkoriban még messze nem követte annyi fotós a versenyt, mint mostanság. De híre ment a dolognak, így előző este lebeszélték Coppiékkal, hogy másnap az egyik hegyen lesz mellettük valaki, aki elkészíti a képet. És ő minden kétséget kizárólag Martini volt, aki a halála előtt nyilvánosan el is mesélte. Akkoriban azért a hírügynökségek és maguk a fotósok is nagyra értékeltek egy olyan felvételt, ami valamilyen szinten eltért az átlagostól."

És, hogy ki segített kinek? A legtöbb vélemény szerint azon a július 4-i napon bizony Gino Bartali nyújtotta át az egyik kulacsát Fausto Coppinak.

Liverani azonban ezt nem erősíti meg, igaz, nem is cáfolja.

Gazzetta, Il Giornale