Cápa 2

Okosat még mindig nehéz írni.

Hogy is lehetne az elmúlt két nap fényében?

Inkább jöjjön a főszereplő, és meséljen ő.

Vincenzo Nibali, aki szombaton pályafutása során másodszor nyerte meg az olasz kört.

Az egyik legszebb, az biztos. De lehet nem is csak egy szakaszról beszélnék. A Giro utolsó pár napja sikerült remekül. Beértem a célba, hallgattam a műsorközlőt, aki számolta a másodperceket...óriási volt. Eddig csak a tavalyi Lombardiát néztem vissza többször a youtube-on. Eddig.

Hinni kell a végsőkig.

Megterveztük a szakaszt, az utolsó előtti hegyet pedig a Tourról ismertem. Öt kilométerre a csúcstól emeltük a tempót, ekkor Scarponi, korábban Fuglsang dolgozott nagyon sokat. A támadással kivártam egy bizonyos szintig, mert 1800 méter feletti magasságnál szerettem volna megindulni. Ott érzem igazán jól magam.

Persze, folyamatosan mondták a fülemre. Mikor meghallottam, hogy Chaves fárad, gondolkodás nélkül mentem.

Vagy melyik hegy?! Szerintem az Agnello, ott nagyot mentem felfelé. Körbenéztem, és láttam az arcokon, hogy mindenki szenved.

Scarponi, Kangert és Fuglsang, valamennyien fantasztikusak voltak. De azok is nagyot dolgoztak, akiket ti nem láttok. A stábtagok, a sportigazgatók. Ez a rózsaszín trikó az övék is.

Nagyon durva. És fárasztó. Az elején mindenkinél én voltam a fő esélyes. Azért így nem egyszerű. Aztán jött a nagy hátrány, és ez fejben segített. Azt mondtam magamnak: a nagy győzelmet és a vereséget nem sok választja el egymástól. A kezdeti gyengélkedésben én is benne voltam. Túlságosan akartam. Amikor viszont nincs vesztenivalód...

Eddig nem igazán ismertem, itt csaptunk össze először. Óriási jövő előtt áll, figyelni kell rá.

A lejtmenet ugyanúgy része ennek a sportnak, mint amikor felfelé megyünk. Tudtuk, hogy ez nem az erőssége. Elrontott egy kanyart, ennyi történt.

A hegi időfutam után. Ott nagyon mélyen voltam. Le is álltam az újságok olvasásával. Arra próbáltam koncentrálni, hogy az utolsó napokon - melyek papíron feküdtek nekem - jól menjek. És a mezőnyön belül is sokan kérték, hogy ne adjam fel.

Nem, elzártam magamtól a különféle kommenteket, Nem szeretem azt, ha valaki a klaviatúra mögül okoskodik. Aztán kimentem az útra, szembesültem a szurkolók szeretetével. El sem tudom mondani, ez mennyit jelentett.

Teljesen igaz. Mindenből lehet tanulni. A verseny elején például akkor is irányítani akartam az eseményeket, amikor nem kellett volna. Ez tanulság. De a vége szépre sikerült.

(Mosolyog) Elsőre a pénteki szakasz ugrik be. Ordított a fülemre: "Gyerünk Vince, meg tudod fordítani". Ezt mondta folyamatosan.

Ha Martino a szív, ő az agy. Jó párost alkotnak.

Ő az, aki nagyon ért a lábaimhoz. Volt egy kis gondom a jobb vádlimmal, Paolettivel (az oszteopata) csodálatosan rendbe hoztak.

Jó volt látni az arcát a célban. Elérzékenyült.

Haladjunk szép lassan, első a pihenés. Magamhoz kell térnem. De nagyjából ez a terv. Aruval egy nagyon erős Astana érkezik a Tourra.

Nehéz megmondani, mert mindannyiunk másban erős. Én nem tudnék választani.

(Forrás: Gazzetta)