Chris Froome: "Hatalmas dolog lenne versenyt nyerni 2023-ban, bármilyen versenyt"

Chris Froome a profi mezőny rettenthetetlen harcosa, aki nem hajlandó feladni és dacol az idővel – mondhatni, a kerékpársport Andy Murray-je.

Annak ellenére, hogy már veteránként tekintenek rá, és túl van egy kutyanehéz visszatérésen a 2019-es Dauphinén elszenvedett, életveszélyes bukása után, Froome imádja a kemény edzéseket és nyeregben töltött hosszú órákat.

A korával nem foglalkozik, lelkesedése mit sem kopott, és példamutató professzionalizmussal utazza körbe a világot, legyen szó kritériumversenyekről, edzőtáborokról, szponzori rendezvényekről vagy Grand Tourokról, miközben a csúcsra való visszatérésén dolgozik.

Froome makacs és elkötelezett, ugyanakkor meghallja a kritikákat is, miszerint csillaga már leáldozott és meg sem érdemli a helyet az Israelben: nem őrült meg, tisztában van vele, hogy a világverő sky-os időszak – mialatt 6 Grand Tour-győzelmet szerzett – már aligha hozható vissza. De a hitét még nem veszítette el, és 2023-ban bármilyen aprócska siker hatalmas elégtételt jelentene számára.

„Sokan azzal jönnek: ’Miért csinálod ezt? Korábban Grand Tourokat nyertél, most meg teljesen beleszürkülsz a mezőnybe.’ De én máshogy látom ezt” – fejti ki Froome.

Az előző három szezon jobbára a kudarcok és csalódások szezonjai voltak a hétszeres GT-bajnok Froome számára. Eleinte még, amikor arról a bizonyos 5. Tour de France-győzelemről nyilatkozott, kicsit úgy hangzott, mintha nemcsak a sajtót, hanem egyszersmind saját magát is igyekezett volna meggyőzni arról, hogy igenis van még remény.

Froome visszatérése óta letekerte ugyan a covid miatt október-novemberben megrendezett 2020-as Vueltát, ám nem tudott maradandót alkotni. Ott volt a 2021-es Touron is, de a legelső szakaszon bukott, miután már csak azért küzdött, hogy elérjen Párizsig (végül hátulról a 9. lett, több mint 4 óra hátránnyal). Ez az erőn felüli küzdés pedig rányomta a bélyegét a szezonja hátralévő részére – három utolsó versenyén DNF került a neve mellé.

Tavaly aztán végre jött egy olyan eredmény a Touron, amire joggal lehetett büszke – pláne arra, ahogyan elérte. A 12. szakaszon ugyanis bekerült a nap eleji szökésbe, és végül harmadikként ért fel a legendás Alpe d’Huezre Pidcock és Meintjes mögött, de bőven megelőzve az összetett esélyeseket, Pogačart, Vingegaard-t és Thomast.

Froome az új szezonra az ausztrál nyárban készült fel a csapattárs Simon Clarke-kal, rajthoz állt a Tour Down Underön és a Cadel Evans-egynaposon is, februárban pedig Afrikába utazott; a ruandai körön valódi hősként, példaképként köszöntötték.

Felavatott egy, az Israel-Premier Tech támogatásával épült, ’Álmok mezeje’ névre keresztelt bringás központot a 2025-ös vb-helyszínén, ami pedig a versenyzést illeti, merített egy nagy adag önbizalmat a közönség szeretetéből. Az 5. etapon egy szólóval ment volna rá a győzelemre, azonban egy defekt és egy kettős kerékcsere után egy bukás már végleg megpecsételte a sorsát.

Froome 16 profi szezonnal a lábaiban még mindig itt van, küzd és bízva bízik, hegei pedig sosem engedik elfelejteni, min ment keresztül kőfalas bukása után. Felbecsültetetlen értékű tapasztalata nem csak a csapatának, saját magának is kapóra jön most.

„Ha a megterhelést vesszük, az edzéseket és minden egyebet, egyáltalán nem érzem most nehezebbnek, mint bármikor korábban” – mondja Froome, meggyőződve arról, ha minden összeáll, fizikailag nincs akadálya annak, hogy újra versenyben legyen a háromheteseken.

A sárgatrikó-halmozás időszakában érthető módon sokszor elővettük a történetet a montizó kenyai srácról, aki mentora segítségével felkerült Európába, majd kapitányként vezethette az időközben a világ legjobbjává váló csapatát, ám erről manapság már kevesebb szó esik. Froome kívülről talán csöndes figurának látszik, de a küzdés végigkísérte karrierjét.

„Foggal-körömmel küzdöttem azért, hogy felkerüljek az európai mezőnybe” – emlékeztet Froome. „Értem el jó eredményeket, de nem is sejtettem, mibe vágtam a fejszémet. Amikor leszerződtem a Barloworddel még 2008-ban, az volt az álmom, hogy nyerjek egy hegyi szakaszt a Touron, szóval ott ülni, ahol most ülök, hét háromhetes-győzelemmel a nevem mellett…”

Amikor Froome 2021-ben aláírt az Israelhez, nem hozták nyilvánosságra, hány évre szól a megállapodása, de a csapat tulajdonosa, Sylvan Adams akkor arra utalt, hogy a brit náluk fejezi majd be a pályafutását.

A sajtóban sokat cikkeztek az évi 5 millió eurós fizetéséről is, ám ez az összeg állítólag csak egy ígéret volt egy olyan szponzor részéről, amely végül nem is szállt be a csapatba. Adams azóta nyilatkozott olyat is, hogy Froome szerződését évről-évre újratárgyalják, mégis az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy öt szezonra állapodtak meg még 2021-ben, ami – ha így van – 2025-ben jár le. Froome akkor kereken negyvenéves lesz, és a szavaiból azt lehet kivenni, hogy addig szeretne is maradni.

„Nem hiszem, hogy bármi is 100%-ig biztos lenne az életben, de jelenleg nem tervezem, hogy a közeljövőben visszavonulok” – jelenti ki.

Visszakerülni ahhoz a topformához, ami négy Tour de France-győzelemig repítette, most is nagy motivációt jelent számára minden alkalommal, amikor kigurul edzeni. Ez olyasvalami, ami mindig ott lebeg a szemei előtt, és még ha néha elérhetetlennek is tűnik, úgy érzi, nem érheti be kevesebbel.

„Természetesen realista vagyok ezzel kapcsolatban” – vallja be Froome. „Figyelembevéve mindazt, amin keresztülmentem az elmúlt években, tudom, hogy a Tour-győzelem jelenleg nincs benne a pakliban. Nem jelenthetem ki azt, hogy idén ez a célom. De azért ott motoszkál valahol az agyam hátuljában. Ez az én mézesmadzagom.”

Mézesmadzag ide vagy oda, Froome elsődleges célkitűzése erre a szezonra: újra megérezni a győzelem ízét.

Ez lenne az első, ám annál fontosabb lépés a jelenleg még távolinak tűnő, nagyobb célok felé, egy fantasztikus karrier méltó zárása felé.

via Cyclingnews