Mentális zuhanás után berobbant, Csikós Zsóka a magyar sport egyik új királynője – nem a semmiből jött az év női kajakosa

Maximálisat, az biztos! Tény, hogy kicsit máshogy terveztem a szezont, mint ahogy alakult. Szerettem volna idén inkább maratonizni, ez elég gyorsan megfordult, de nem panaszkodhatok, hiszen maratonizni is tudtam, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy így alakult az év.

Elég jó alap állóképességem van, amire próbáljuk felépíteni a rövid távú pályáimat is, és nem hagyjuk, hogy ez a képesség "eltűnjön", ezért is van az, hogy megmaradt, hogy hosszú távon is jó tudok lenni. Nekem inkább az a nagyobb kihívás, hogy 500 méteren erősen tudjak szerepelni. Minden évben egyre jobban és jobban tudok menni, és azon vagyunk, hogy tényleg minél gyorsabb legyek 500-on is. Ehhez viszont az kell, hogy a hosszú táv is megmaradjon, mert igazából onnan építkezem, tehát az egyik a másikon alapszik. A síkvízi teljesítményem szerintem nem lenne ilyen eredményes, ha nem lenne ott mellé a hosszú táv.

Nagyon nagy dolognak tartom és örülök, hogy idén én tudtam nyerni. Előttem jó pár évig Csipes Tamara volt az év kajakosa – ez már egy kicsit más szint, mint amit eddig képviseltem. Számítottam rá, hogy enyém lesz a díj, mert nem tudom azt mondani, hogy a szövetség maradéktalanul elégedett volt idén a női kajakos szakággal. Biztos vagyok benne, hogy jövőre nehezebb dolgom lesz, mert magasabbra kerül a léc, és többen fognak próbálkozni annak érdekében, hogy jobban szerepeljünk. Arra számítok, hogy kiélezettebb verseny lesz a díjért is.

Ott kezdődik az egész, hogy átalakult a világbajnoki és Európa-bajnoki rendszer, így nem tudunk annyi számban indulni, miközben a nem olimpiai számokban kiemelkedően jók vagyunk. Nagyon az 500 méterre fókuszálódik a sportág itthon, legalábbis női kajakban, mert az az olimpiai táv. Ilyen szempontból ritkán engedik azt is, hogy valaki duplázzon, Lutz Anna például párosban indult a vb-n, pedig ő lehetett volna egyébként az induló 200 egyesben is. Beszűkül a mezsgye, hogy több számban is jók legyünk, nálam is volt arról szó, hogy el kellene engedni az 1000-et vagy az 5000-et. Szóval nagyon átalakulóban van most a rendszer, és szerintem ennek is köszönhető az, hogy az idei év a női kajak számára nem volt annyira jó. Kiesett Csipes Tamara, ami nagyon gyengíti a négyesünket is, Kozák Danuta már tavaly sem volt ott, így most tényleg átalakulóban van az egész szakág. Remélem, velem együtt mindenki beleerősödik abba, hogy visszavegyük azt a színvonalat, ami korábban jellemezte a női kajakot. Nyilván nem azt várom, hogy mindent megnyerjünk, de szerintem ennél jobbak tudunk lenni jövőre.

Érzékelem, hogy a tavalyi Csikós Zsóka más volt, mint az idei, akár megbecsülésben, akár abban, hogy hányan keresnek meg – tényleg nagyon nagy a különbség ahhoz képest, hogy egyébként tavaly is világbajnoki szinten versenyeztem. Durva, hogy így megtapasztalom. Az elején furcsa és nehezebb volt. Nyilván mindenki azt hitte, hogy a semmiből kezdtem el így feljönni, ami egyébként nyilván nem így van, nem a semmiből jöttem. Az is más kategóriát jelent, hogy korábban nem indultam 500 méteren felnőtt világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon, idén a sikereim miatt rám került a fókusz. Mostanra azért már egészen megszoktam a helyzetet.

Van jó része is és rossz része is. Logisztikai szempontból kicsit nehezebb lett az életem, az edzések mellé néha sok beilleszteni ezeket a teendőket, mert nem oszlik el egyenletesen, nem mindig ugyanannyi a megkeresés. Volt például egy nagyon intenzív időszak az Európa-bajnokság után, és volt egy közepes a világbajnokság után, és most, decemberben is akad. Igazából olyan, mintha néha cunamiszerű megkeresés érne. Elfogadtam, hogy ezzel jár, így addig nincs problémám, amíg nem veszi el a fókuszt az edzésektől. Most még nem érzem, hogy ez így lenne, ugyanúgy tudok edzésekre járni, nem készülök kevesebbet. Lehet, hogy egy idő után túl sok lesz és majd nem vállalok el ennyi mindent, meglátjuk.

Sokat, magamról is, és arról is, hogy mire van szükségem, hogy jól tudjak készülni. Idén nem halmoztam annyira a versenyeket, mint 2024-ben, amikor nagyon túlterheltem magam. Rengeteg válogatóversenyünk volt, U23-as versenyek, az év végén még két országos bajnokság. Iszonyatosan túlhajtottam magam és mentálisan nagyon nagyot zuhantam. 2025-ben ezzel keményen foglalkoztam és végül beérett a gyümölcse. Tanulságos volt az egész, most sokkal jobban ismerem magam. Sportpszichológussal is dolgozom, nagyon sokat tud segíteni, ráérzett, mire van szükségem. Neki is köszönhető, hogy ezt az évet így tudtuk végigcsinálni.

Korábban már elvégeztem egy másik szakon egy képzést, azt nem éreztem közel magamhoz, a sportteljesítmény-elemzést már annál inkább. Kiskorom óta foglalkozom azzal, hogy pulzusmérést, órát, savmérést használjak. Nagyon tetszik a szak, sok mindenre rávilágít, hogy miben tudunk fejlődni. Segít abban is, hogy milyen eszközök vannak, és azok hogyan egészíthetik ki, amit csinálok. A Kovács Katalin Akadémián brutális eszközök állnak rendelkezésre, korábban nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek Sukorón. A kajakozás közbeni erőkifejtésben van még hova fejlődni, a versenymérések alkalmazásában is, sok adatot gyűjtünk, de nem mindig tudjuk teljesen használni. Én például a futamok után nézem a savasodást, hogy hogyan tudom a legjobban kivezetni, milyen levezetés a legjobb. Idén a futamok közti gyors regenerációra mentünk rá, ez nagyon jól sikerült, nagy hangsúlyt fektettünk rá edzőimmel éd maximálisan kihasználtuk.

Igen, most az alapozó időszak végéhez közeledünk, befejezünk egy erős szakaszt, voltunk Sevillában is. December vége egyben az első ciklus lezárása, ami már a következő év felkészüléséhez kapcsolódik. Megint korán kell majd vízre szállni, február elején már Sabaudiában, Olaszországban edzőtáborozunk, és februártól április közepéig készülünk a válogatóra. A világbajnokságra hosszú a válogatási rendszer, kiegészítve a két világkupa eredményeivel, amikre már korábban ki kell jutni, így a csúcsformát egész évben tartani kell. Szeretném megtartani az 1000 métert, jobb biztos számként tudni, mint a 500-at, és egyébként is jól kiegészíti a rövidebb távot. Emellett jó lenne bekerülni csapathajóba is, és a maratonit is meghagynám, bár a szövetség nem igazán örül annak, hogyha a két szakág ennyire találkozik. Nyilván érthető, hiszen a síkvízi világbajnokság után szokott lenni a maratoni vb, szóval igazából a pihenőidőszakból vesz el néhány hetet, azt tolja odébb. Ha síkvízen szeretnék indulni, akkor valószínűleg nem fogok tudni maratonizni.

Alapvetően teljesítmény és kémia. Tóth Dávid szövetségi kapitány úgy válogatja ki a négyesbe az embereket, hogy több edzőtáborban is részt kell venni, ami kötelező jellegű, és már ott elkezdődik az egységek próbálgatása, hogy ki hogyan tud a másikkal egy hajóban ülni. Ez a folyamat már elkezdődött Sevillában, lesz egy dél-afrikai edzőtábor, ahova én nem megyek, illetve lesz még egy Sevilla tavasszal, ehhez jönnek még a válogató eredmények is, úgyhogy elég sok mindentől függ, hogyan lehet bekerülni. Nyilván minél többet ülünk együtt, annál jobb tud lenni egy egység. Mindig kihívás megtalálni a legjobb négyest, és az nem megy úgy, hogy valakinek mindegy, bekerül-e vagy sem. Szerintem mindenki be akar kerülni a négyesbe, nagyon kevés olyan embert tudok mondani, aki kijelenti, hogy ő mondjuk csak az egyesre koncentrál.

Abszolút igen. Egy évet terveztem úgy, hogy nem síkvízen szeretnék versenyezni – az idei lett volna, látjuk, mennyire sikerült (nevet). Annak kell a fókuszban lennie, hogy ki kell jutni az olimpiára, de én jobban szeretek lépésről lépésre haladni, szóval most csak 2026 jár a fejemben