Sokan leírták őt, ez tüzeli: egy év kihagyás után visszatér az olimpiai bajnok magyar klasszis

Még a tokiói olimpián mondtam azt, hogy az fog jól teljesíteni, aki rugalmasan tud alkalmazkodni a változó körülményekhez – akkor ezt a Covid-szabályokra értettem, de annyira igaz a mondás számomra, hogy a mai napig érvényes. Most ugyan Covidról szó sincs, viszont a gyereknevelés abszolút rugalmasságot igényel. Aki nagyon szereti előre eltervezni a napjait, akár heteit előre, annak bizony nehéz dolga lehet, mert könnyen borul minden, egy betegség vagy bármi közbejöhet. Ettől szép az élet, egyáltalán nem panaszkodunk. Talán ez a legnehezebb egyébként: megtalálni az egészséges egyensúlyt a sportoló és az apaszerep között. Szerintem ezzel nagyon sok apa küzd – nem is feltétlenül sportolóként, hanem általában – a munka és az apaság között.

Összességében hála Istennek a feleségem mindig őszintén megmondja a véleményét, és ha ő azt mondja, hogy jó apa vagyok, akkor jó apa vagyok. A három és fél éves kisfiam születése megtanított arra, hogy maradjak a jelenben, nyilván ez nem mindig sikerül, de erre törekszem. Ha elmegyek egy edzőtáborba vagy egy edzésre, akkor csak arra fókuszálok, hogy jól teljesítsek. Nem fogadok el 95%-os teljesítményt, mert ha nem tudok maximumot adni, akkor akár otthon is lehetnék a családommal. Amikor pedig otthon vagyok, akkor egyáltalán nem foglalkozom a kajakkal, próbálom 100%-ban kizárni, és csak a családra koncentrálni, illetve pihenni.

Elképesztően jól sikerült a 2025-ös év. Minden 2022-ből indult, amikor az olimpia után végigedzettem a telet. A rasicei világkupán Nádas Bencével párosban indultunk volna, de a csapat fele covidos lett, köztük én is, így nem tudtam elindulni a válogatón. Az orvosok sem javasolták, nehogy szövődmény legyen. Kimaradt a válogató, és gyakorlatilag az egész év is, viszont megtaláltam a szépet ebben. Többet tudtam magamra és a családomra figyelni, és egy teljesen más minőségből tudtam elkezdeni a komoly munkát 2022 őszén. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha tudatosan tartanék még egy versenymentes évet. Most már 30 fölött vagyok, a mi sportágunkban pedig az olimpia dominál nézettségben, megítélésben és anyagilag is. Világbajnokságot is jó nyerni, Európa-bajnokságot is, de az olimpia az olimpia. A feltöltődés fantasztikusan sikerült. Olyan dolgokat csináltam, amiket élsportolóként egyébként nem tudnék: voltam fesztiválon, elmentünk locsolkodni a kisfiammal, nyáron nyaraltunk. Másnak ez természetes, nekünk nem. Jó volt belekóstolni a civil életbe.

Nagyon menő volt. Szeretek olvasni, személyiségfejlesztő könyveket is. Egy vállalkozó mondta, hogy hajtotta a sikert, de a gyerekét már nem tudja visszaültetni a hintába. Ez mélyen megütött. Akkor még nem is voltam apa, de eldöntöttem, hogy ha az leszek, a lehető legtöbb időt a családommal töltöm és nem fogom elhalasztani ezeket a pillanatokat, hogy tényleg ne fordulhasson elő, hogy ne tudjak kimenni a játszótérre a gyerekeimmel. Ezekből rengeteget tanultam, és ezek mentén élem most az életemet.

A sportban viszont nem kell túl sok motivációt gyűjtenem. Imádok versenyezni, imádok kajakozni, és imádom azt, hogy fejlődöm – napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Imádom a fejlődési lehetőségeket kutatni. Az edzőmmel, Hüvös Viktorral nagyon jókat beszélgetünk erről, hogy hogyan lehet még fejlődni. Hasonló beállítottságú, mint én, imádunk együtt kísérletezgetni. A tavalyi év pont erről szólt: olyan dolgokat próbáltunk ki a vízen, amiket amúgy nem biztos, hogy megléptünk volna. Ha zsákutcába futunk, legfeljebb visszafordulunk, és megyünk tovább az eredeti terv szerint, de hál’ Istennek nem futottunk zsákutcába, sok új dolgot kipróbáltunk Viktorral, és most fogjuk ezeket élesben tesztelni.

Nyilván, ha nem lennék olimpiai bajnok, és nem lenne a párizsi ezüstérmem, nem lett volna könnyű ezt közölni, de intelligensen felvázoltam a tervet. Nem azzal kezdtem, hogy nyaralni szeretnék menni, hanem azzal, hogy szükségem van egy kis pihenőre. Megértették. Nagyon motivált vagyok, de 30 fölött már jobban oda kell figyelni a regenerációra, mint 20 évesen. Érzem, hogy nem tudok és nem is akarok végignyomni négy évet egyben. Az nagyon kizsigerelne. Attól is félek, hogy ha most három évet végignyomnék, akkor pont 2028-ban, a legfontosabb évben fáradnék el mentálisan vagy fizikálisan. Sok sportoló küzd mentális problémákkal vagy motivációs hiánnyal. Ismerem magam, tudom, mire van szükségem ahhoz, hogy topon legyek. Jó döntés volt.

Én azért hívom versenymentes évnek a tavalyit, nem pihenőévnek, mert pihenésről szó sem volt. Amikor tudtam, napi egy, néha két edzésem is volt. Inkább arról volt szó, hogy ha jött egy lehetőség – podcast, médiaesemény, előadás –, akkor éltem vele, akár egy edzés kárára, de hetek nem maradtak ki. Nagyon vártam az országos bajnokságot, mert eljutott hozzám, hogy sokan leírtak. Tudtam, mire vagyok képes, tudtam, milyen időket megyek 200-on és 500-on. 500-on nem tudtam teljesen megmutatni magam, mert az állóképességi munka hiányzott. A sebességem nem kopott meg, de az állóképesség igen – azt veszíted el a legkönnyebben, és az jön vissza a leggyorsabban. Most már tip-top formában vagyok.

Én kajak-kenu rajongó vagyok, imádom követni az Eb-ket, vb-ket, világkupákat. Nemcsak a tévében néztem, hanem a verseny hivatalos honlapján is: azonnal figyeltem az előfutamokat, középfutamokat, sorsolásokat. Nagyon szurkoltam a többieknek. Azt sajnáltam, hogy nem lehetek ott élőben, nem láthatom, mi történik a kulisszák mögött. Maradtak a számok és az időeredmények, de azért így is büszke voltam rájuk. Hála Istennek jól szerepeltek, nagyon büszke voltam rájuk.

A 2026-os év hazai válogatóval indul áprilisban, ott 500 egyesben mindenkinek kötelező indulnia. Érdekes lesz, jó futamokra számítok, nagyon várom már, párosban is indulok majd Nádas Bencével. Felmerül a kérdés az 500 egyes szakmai jelentőségéről, hiszen nem olimpiai szám és igazából egyik olimpiai számmal sem teljesen azonos terhelésű. Régebben szerették, mert jól be lehetett mérni vele, ki hol tart, szerintem ma már vannak modernebb módszerek is a felmérésre, de ez a feladat, ezt kell megoldani. Nem tudom, nem is szeretném ezt részletesen kifejteni, mert nem mindennel értek egyet, de ez nem az én dolgom. Én egy jó katona vagyok: megcsinálom, amit a szövetségi kapitány kér.

Indulok 500 párosban is, ami már olimpiai szám, ez kifejezetten izgalmas. Emellett a 200 egyest választom a kötelező egyéni indulásnál. Ezekből az eredményekből állítja majd össze a kapitány a négyest, amely indul a szegedi és a brandenburgi világkupán, majd jön az Európa-bajnokság, a montreali világkupa, végül az év fő versenye, a világbajnokság.

Engem ez nagyon tüzel. Kifejezetten szeretem, ha leírnak, mert az motivál. Nem zavar, inkább plusz energiát ad. Imádok underdog lenni. Persze furcsa lehet kívülről, mert van mögöttem egy komoly karrier, de a kajak-kenus közeg egy nagy család, sok szereplővel, sportolókkal, szurkolókkal, szakemberekkel, és jellemző a rövid memória. Nem is a rövid távú gondolkodás, inkább a rövid távú emlékezet. Ha valakinek elsül a keze és megy egy nagyot, már három évvel az olimpia előtt odaadják neki az indulást fejben. Ezeket mi halljuk, érzékeljük. Aztán ha mégsem úgy alakul, akkor eltűnnek a hangok. Nem vállalják a véleményüket. Én tudom, mire vagyok képes, Viktor is tudja, ezért működünk jól együtt, kihozzuk egymásból a legtöbbet. Nem ijedek meg az ilyen helyzetektől.

Mindennek megvan a terve, nem is értem, hogyan lehet terv nélkül dolgozni. Megvan a tervünk Viktorral az idei évre, a jövő évre, 2028-ra, sőt, szeretnék még Brisbane-ben is kajakozni, arra is van tervem. Nemcsak az edzőmmel, hanem a családommal, a feleségemmel is hosszú távon gondolkodunk, ennek rendeljük alá az életünket. Nyilván alkalmazkodni kell a körülményekhez, de terv nélkül ez nem működik.

Nem árulok el nagy titkot: a 2025-ös évben a férfi kajakosok nagyon erősek voltak, főleg a világbajnokságon. Négyes ezüst, páros arany, 1000 egyes arany, 200 egyes arany – ez kimondottan jó világbajnokságnak mondható. Ugyanakkor az olimpia utáni év hagyományosan könnyebb, és a mezőny innen csak gyorsulni fog. A tendencia ezt mutatja az előző ciklusok alapján. Szeretnék visszakerülni a válogatottba, ott lenni a világversenyeken, és legalább olyan jó eredményeket hozni, mint korábban.