Amerikából honosított kínaiak és ex-NHL-esek az olimpiai aranyért

Február 9-én szerdán, magyar idő szerint 9.40-kor az Orosz Olimpiai Bizottság – Svájc mérkőzéssel megkezdődik a pekingi olimpiai játékok férfi jégkorongtornája. Könnyen lehet azonban, hogy nemcsak az első, hanem az utolsó meccset is az oroszok játsszák, akikkel zsinórban a harmadik olimpián esik meg, hogy nem Oroszország néven illetjük a sorozatos és államilag kontrollált doppingesetek miatt. Ugyanis dopping ide vagy oda, az idei férfi hokitornát idén is a távolmaradók döntik el. Miután decemberben számos NHL-mérkőzést kellett elhalasztani a koronavírus-járvány miatt, az észak-amerikai profi jégkorongliga szervezői az eredetileg az olimpiára tervezett kéthetes szünetet kénytelenek voltak előrehozni. Az így távolmaradó NHL játékosok helyett is lesz kit nézni persze, de jelentősen átalakultak az erőviszonyok.

A döntés legnagyobb győztese tehát az örök második liga, az orosz bázisú KHL, ami annak köszönhetően tartozik a hoki élvonalába, hogy két feltőkésített csapata, a SKA St. Petersburg és a CSZKA Moszkva egy kicsit tovább tudja otthon marasztalni a fiatal orosz tehetségeket, mielőtt eligazolnak a tengerentúlra. Két csapat mondhatja el magáról, hogy ez a bajnokság adja az összes játékosát: az orosz és a kínai. Az okok persze különbözőek.

Az orosz csapat például címvédőként érkezik Pekingbe, miután a négy évvel ezelőtti tornán 4-3-ra verték a döntőben Németországot hosszabbításban. Az a csapat nem volt híján a nagy nevekkel. Az All Star-csapatba kerülő Pavel Datsyuk, a hosszú ideje az NHL-ben játszó nagylövő Ilya Kovalchuk, a kétszeres Stanley-kupa-győztes Slava Voynov vagy Kirill Kaprizov, aki jelenleg a Minnesota Wildban játszik.

Így ő most biztosan nem lesz ott, de Voynov visszatér, valamint a KHL góllövőlistáját vezető, de korábban a Las Vegas Golden Knights centere, Vadim Shipachyov és a korábbi NHL-csatár, Mihail Grigorenko is ott lesz az újból megerősödött csapatban.

Amióta az 1998-as, naganói olimpiától kezdve jelen lehettek az NHL játékosok, az évtizedekig tartó szovjet/orosz dominancia kicsit megrogyott. Ennek leglátványosabb jele a hazai földön, Szocsiban rendezett 2014-es játékok, ahol az Ovechkin és Malkin vezette csapat csak 5. helyen végzett. (Mindketten olimpiai érem nélkül maradtak előtte és azóta is, hiába voltak hatalmas nevek.)

Azóta ez a második olyan olimpia, ahol az oroszok profitálnak abból, hogy nincsenek itt a legjobbak. A csapat az 1984-1992 közötti zsinórban, még Szovjetunió néven szerzett három aranyérme óta először szeretne címet védeni.

Kanada az elmúlt évtized legnagyobb győztese. Hazai jégen, Vancouverben 2010-ben, majd négy év múlva Szocsiban álltak a dobogó tetejére, az előző játékokon pedig bronzéremig jutottak. A hokirajongó nemzetnek ismét van esélye a győzelemre, köszönhetően néhány, az NHL-ben tapasztalatot szerzett játékosnak.

Eric Staal messze a legtapasztaltabb és legelismertebb játékos, aki ott lesz a tornán: a közel 1400 NHL-meccsen játszó veterán tavaly nyáron a Montreallal Stanley-kupa-döntőt játszott, ma már az AHL-ben lép jégre. Ő az egyike annak a mindössze 29 játékosnak, akik a Triple Gold Clubban szerepelnek, vagyis nyertek a Stanley-kupát, olimpiai és világbajnoki aranyérmet is. Staal csapatkapitányként tér vissza a vancouveri olimpia hazai jégen aratott diadala után, amelyet Sidney Crosby híres aranygólja koronázott meg, amikor hosszabbításban legyőzték az Egyesült Államokat.

A csapat másik nagy veteránja a védő Jason Demers, aki szintén az NHL-ből indult, de már az orosz ligában játszik. A cseresorok mögött a korábbi Canadiens-edző, Claude Julien áll majd.

Egy újabb győzelem majdnem akkora csoda lenne, mint a Lake Placid-i, miután ismét fiatal főiskolai sztárok kaptak behívót, ezúttal Európában és az AHL-ben levezető tapasztalt profikkal együtt.

A két leginkább várt tehetség az észak-dakotai Jake Sanderson és a michigani Matty Beniers. Velük egészül ki a Kenny Agostino, Steven Kampfer és Aaron Ness alkotta csapat. Ez messze van az olyan NHL-esektől, mint Auston Matthews, Patrick Kane vagy Seth Jones. Egy Covid-mentes olimpiának így kellene kinéznie, de a hazai elvárások így is magasak.

Az elmúlt hónapokban a nagy esélyesek mellett a legtöbb szó talán a kínai csapatról esett. Ahogy mi is megírtuk korábban, a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) komolyan fontolóra vette, hogy a szokásoktól eltérően a hazai válogatott ne kapjon automatikus kvótát – a színvonalkülönbség miatt. A kínai csapat ettől függetlenül készült, és végül ott is lesz a tornán, egy rendkívül nehéz csoportban: az USA, Kanada és a négy évvel ezelőtti ezüstérmes Németország mellett. A Kunlun Red Star hokisai 5 éve együtt játszanak a KHL-ben, a teljes csapat onnan érkezik. A csapatkapitány a kínai és ír felmenőkkel rendelkező, Kanadában élő Brandon Yip,

Nem szabad persze megfeledkezni a pyeongchangi ezüstérmes német vagy a skandináv csapatokról sem. A németek nagy többsége a Bundesligában játszik, jól ismeri egymást, ráadásul tízen most is ott lesznek a négy évvel ezelőtti csapatból. Novemberben hazai jégen tornát nyertek Svájc, Szlovákia és az orosz B csapat ellen. Az NHL-döntés miatt azonban továbbra sem lehet ott legnagyobb sztárjuk, Leon Draisaitl. A hozzájuk hasonló meglepetésdöntőre azonban talán Finnországnak van esélye. Decemberben megverték az orosz csapatot a Channel One Cupon, a keretet pedig olyan ex-NHL játékosok alkotják, mint Sami Vatanen, Leo Komarov, Markus Granlund vagy Valtteri Filppula.

Az idei tornán is 12 csapat vesz részt, amelyek 3 db négycsapatos csoportban találkoznak egymással. Az A csoportban USA, Kanada, Németország és Kína, a B-ben az Orosz Olimpiai Bizottság, Csehország, Svájc és Dánia, a C-ben pedig Finnország, Svédország, Szlovákia és Lettország játszik. Minden csoport első helyezettje és a legjobb második közvetlenül a negyeddöntőbe kerül, a másik nyolc csapat pedig play-offban játszik a maradék négy helyért. A csoportmeccseket február 9-13. között tartják, a rájátszás 15-én kezdődik, a döntőt az olimpia utolsó napján február 20-án rendezik.