Røiseland és a többiek – ilyen volt az olimpia a női biatlonosoknál

Idei vk-teljesítményét alapul véve topfavoritként érkezett Pekingbe Marte Olsbu-Røiseland, aki amellett, hogy bő százpontos előnnyel vezeti az összetettet, a sprint- és az üldözéses szakág rangsorában is az élen áll. A norvég biatlonos hasonló módon dominálja ebben a szezonban a versenyeket, mint tette azt egy évvel ezelőtt honfitársa, Tirill Eckhoff.

Pekingben Røiseland lett a legeredményesebb sílövő a hölgyek mezőnyében, az összesen hat futam közül, amelyben rajthoz állt, ugyanis a váltóval szerzett negyedik hely a legrosszabb eredménye, egyben az egyetlen, ahol nem szerzett érmet. Rögtön a nyitónapon olimpiai bajnoki címnek örülhetett, miután a vegyesváltóban Eckhoff, valamint a Bø testvérek oldalán megnyerte a futamot. Meggyőző, félperces előnnyel nyerte a sprintet, amelyet különbséget végül megháromszorozva, utcahosszal nyerte az üldőzőversenyt is. Utóbbi műfajban egyébként is tulajdonképpen sebezhetetlennek tűnik ebben a szezonban, a világkupában ugyanis az eddigi öt verseny közül négyet is meg tudott nyerni.

Røiseland klasszisát bizonyítja, hogy az egyéni indításos-, valamint a tömegrajtos versenyben is odafért a dobogóra (egyaránt bronzérmet szerezve), az olimpiát így tulajdonképpen tökéletes mérleggel zárta. Csak azért nem ő lett az olimpia legeredményesebb biatlonosa, mert Johannes Bø még az ő teljesítményére is rá tudott tenni egy lapáttal, a formáját pazar módon Pekingre optimalizáló vk-címvédő ugyanis négy aranyérmet szerzett az olimpián.

Időben kellett mozgósítania az energiáit annak, aki az olimpián Røiseland mellett szeretett volna valami nagy eredményt elérni. Tökéletesen sikerült mindez Denise Herrmannak, aki rögtön az egyéni versenyek nyitányát jelentő leghosszabb távon, a 15 km-es egyéni indításos futamban szerzett olimpiai bajnoki címet. A harminchárom esztendős német biatlonos hat éve váltott sífutásról biatlonra, ez alatt pedig a mezőny egyik fontos, ám talán kevésbé sikeres tagja lett. Eddigi legnagyobb sikere a 2019/2020-as szezon végén begyűjtött sprint-szakági világkupa győzelem volt, ezt az eredményt szorította most háttérbe az olimpiai bajnoki cím.

Herrmann pekingi győzelme mindössze a nyolcadik egyéni sikere volt biatlon karrierje során, a leghosszabb távon azonban már másodszor bizonyult a legjobbnak. Amennyire Røiseland sikerei tulajdonképpen elvártak voltak az olimpia előtt, Herrmann olimpiai bajnoki címe annyira tartozik a meglepetés kategóriájába, ugyanakkor semmiképpen sem egy ölébe hullott győzelemről beszélhetünk, inkább a sportágváltás óta elvégzett munka csúcsteljesítményének.

Justine Braisaz-Bouchet hosszú évek óta a biatlon világkupa mezőnyének állandó tagja, aki túl van már a kétszázadik vk-versenyén is. Pekingi tömegrajtos győzelme azonban mégis mindössze a harmadik egyéni futamgyőzelme volt, a francia sportoló tehát viszonylag ritkán gurít igazán nagyot egyéniben, de az akkor nagyot szól.

Így volt ez Pekingben is, ahol a táv felénél állt az élre, és őrületes futást produkálva ellentmondást nem tűrően szakította le magáról a norvégokat. Braisaz-Bouchet győzelme azért is volt fontos a franciáknak, mert így a hölgyek mezőnyében sem maradtak egyéni olimpiai bajnoki cím nélkül, némileg ellensúlyozva Quentin Fillon Maillet sikereit a férfiak között.

Mindegy, hogy világkupa, világbajnokság vagy olimpia keretein belül rendezik meg, egy váltóverseny minden egyes alkalommal a figyelem középpontjába kerül. Nem volt másként Pekingben sem, előzetesen arra lehetett számítani, hogy a bombaformában lévő norvégok, a címvédő fehéroroszok, valamint a svédek között dőlhet el az aranyérem sorsa.

Ingrid Landmark Tandrevold ijesztő összeesése okán a norvégokat már a futam előtt kihúzhattuk ebből a sorból, az Alimbekava vezette fehéroroszok pedig borzasztóan ellőtték magukat, már a második embernél elszállt minden reményük még csak a dobogóra is, nemhogy a címvédésre. Az olimpiai bajnoki címet így Svédország váltója zsebelte be, a négy évvel ezelőtti ezüstérmes pozícióhoz képest tehát sikerült megtenni a hiányzó lépést. A váltó összetétele egyébiránt egyetlen helyen változott Pjongcsanghoz képest, Linn Persson, Mona Brorsson és Hanna Oeberg mellett ezúttal a remek formában lévő Elvira Oeberg került be a váltóba. A svédek számára jó hír a jövőre nézve, hogy a csapat háromnegyedének simán beleférhet még egy olimpia a karrierjébe, talán csak Mona Brorsson pótlásán kell majd elgondolkodnia a szakvezetésnek.

Nem maradunk sokáig biatlon nélkül, hiszen március első hetének második felében már Kontiolahtiba várják a mezőnyt, ahol sprint-, üldöző- valamint váltó versenyeket rendeznek mindkét nem számára. A futamokat természetesen élőben közvetítjük az Eurosport csatornáin.