Nem indult különleges tehetségnek, végül azonban minden idők egyik legjobbjaként fejezi be

Többek között ezzel a nem akármilyen eredménysorral büszkélkedhet Marte Olsbu Røiseland, aki kedd reggel bejelentette visszavonulását, így a héten a biatlon-világkupa oslói záróállomásán láthatjuk őt utoljára versenyezni. Bár a döntése némileg váratlanul hathatott, már jó ideje érlelődött benne a gondolat, hogy ez lehet az utolsó szezonja.

„Sokáig gondolkodtam rajta, gyakorlatilag az egész szezon alatt, de úgy érzem, eljött az idő.” – erősítette meg a kedden megtartott sajtótájékoztatón.

Az utóbbi időben a norvég sajtó is egyre többet találgatott arról, lehet-e még egy olimpiai ciklus Røiseland pályafutásában, aki a 2026-os téli ötkarikás játékok idején már 36 éves lesz. Arról is volt szó, hogy lehet csak egy újabb szezon erejéig folytatja, ugyanakkor egyesek egyáltalán nem tartották kizártnak, hogy itt lehet a vége ennek a kivételes karriernek.

– mondta elérzékenyülve a norvégok klasszisa. „Nagyon szomorú, de egyben egy nagyon helyes döntésnek is érzem ezt. Várom már, mit hoz számomra a jövő, mert az élet oly sok mindent tartogat a biatlonon kívül is.”

Røiseland azt is elmondta, nem bánja, hogy a tavalyi sikerekkel teli éve után bevállalt még egy idényt, amely finoman szólva sem alakult zökkenőmentesen, ugyanis ősszel egy övsömör-fertőzés alapjában határozta meg a felkészülését a 2022/23-as szezonra, emiatt pedig a világkupa első három állomását egyaránt kihagyta.

Ennek fényében egészen lenyűgöző teljesítményre vall tőle, hogy a februári világbajnokságon egyéniben is érmet szerzett az üldözőversenyben elért harmadik hellyel, az Oberhofban győztes vegyes váltó és vegyes páros tagjaként pedig 13-ra növelte a vb-aranyainak a számát, amivel megelőzte a női örökranglista korábbi német éllovasát, Magdalena Neunert.

Erre tett rá még egy lapáttal a csehországi Nove Mestóban, ahol mind a sprint-, mind az üldözéses számot megnyerte, és így karrierje utolsó szezonjában sem maradt egyéni győzelem nélkül.

Mindent egybevetve tehát egyáltalán nem mondható keserédesnek a befejezés Røiseland számára, hazai világkupa-hétvégéje pedig méltó lezárása lesz egy olyan karriernek, mely közel sem ígérkezett ennyire fényesnek.

Marte Olsbu Røiseland kiemelkedőbb junioreredmények nélkül érkezett a felnőtt mezőnybe, és először a második számú sorozatnak számító IBU Kupában, majd a világkupában is nehezen jött neki össze az áttörés.

2016-ban már az ötödik szezonját teljesítette a legjobbak között, amikor jött számára a hazai világbajnokság a Holmenkollenen, azon belül is a női váltóverseny, ahol a norvégok befutóemberként maga mögött tartotta az akkor női mezőny két sztárját, a francia Marie Dorin Habert-t és a német Laura Dahlmeiert, bebiztosítva ezzel csapatának az aranyérmet.

Bár ez egy olyan kiemelkedő teljesítmény volt tőle, melyre sokan felfigyeltek a sportág berkein belül, az egyéni sikerek továbbra is várattak magukra. Jó két évvel később aztán jött a 2018-as phjoncshangi téli olimpia, ahol még Marte Olsbu néven szerzett ezüstérmet a hét és fél kilométeres sprintversenyen, az élmezőny stabil tagja viszont már a következő télen lett, amikor már férje nevét is viselve megszerezte első világkupa-győzelmeit éppen abban a Nove Mestóban, ahol talán pályafutása utolsó sikereit is aratta, az összetettben pedig az előkelő negyedik helyen zárt.

Azonban még ekkor se gondolta volna senki, hogy a rákövetkező évben történelmet ír majd a 2020-as antholzi világbajnokságon, ahol

Hogy mekkora tett volt ez Røiselandtól a biatlonsporton túl is, jól mutatja, hogy a L’Équipe őt választotta meg saját szavazásán 2020 legjobb sportolójának, amellyel az egyetlen sílövő és az egyetlen norvég sportoló lett, aki kiérdemelte a legnagyobb francia sportlap eme elismerését.

„Annyira boldog vagyok, pedig a verseny elején még nagyon fáradt voltam és le is voltam maradva. Akkor azt mondtam magamnak, 'csak élvezd, jó világbajnokságod van, ne add föl'. Aztán az álló lövészeteimet követően hirtelen már az aranyért küzdhettem. Ha valaki azt mondta volna nekem a rajt előtt, hogy nyerni fogok, nem hittem volna neki.” – mondta a tömegrajtos versenyt követően a már ötödik aranyérmét szerző Røiseland, akinek ebben a nyilatkozatában is hűen megmutatkozik szerénysége és az ezzel párosuló pozitív hozzáállása.

Bár a következő vb-n be kellett érnie két váltóarannyal (egyéni érem nélkül), egy újabb erős világkupa-szezont maga mögött tudva másodikként zárt az összetett pontversenyben honfitársa, Tiril Eckhoff mögött, a 2021/22-es idényben pedig már ő volt az a norvég versenyző, aki uralta a női mezőnyt.

A tökéletes formaidőzítés hátterében természetesen a pekingi ötkarikás játékokon való minél jobb szereplés állt, ami végül újabb éremhalmozást hozott a számára, miután sprintben és üldözésesben sem talált legyőzőre, valamint a norvég vegyes váltóval is a dobogó legtetejére állhatott fel. Ehhez jött még két bronzérem az egyéni indításos és a tömegrajtos versenyszámokban, amellyel újra történelmet írt, ugyanis három arannyal és két bronzzal a legeredményesebb női biatlonos lett az egy olimpián szerzett érmeket tekintve.

Ezt követően pedig feltette az i-re a pontot, és óriási fölénnyel megszerezte élete első összetett világkupa-győzelmét, a nagy kristálygömb mellett pedig a sprint és az üldözéses szakági vk-elsőség is az övé lett.

Mondhatjuk tehát, hogy Røiseland a harmincas éveire érett be igazán versenyzőként, és ha így nézzük, még akár jópár ígéretes év állhatott volna előtte, pláne ha az idei hányatott sorsú szezonjából is ennyit ki tudott hozni. Ugyanakkor köztudott, hogy az élsportot épp a csúcson (vagy a csúcs közelében) a legnehezebb abbahagyni, még akkor is, ha az ember már híján van a motivációnak, és esetleg valami más kihívásra vágyik. Innen nézve bátornak és igazán bölcsnek is nevezhetjük a döntését.

„Már nincs meg a motivációm, hogy elvégezzem minden nap azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy a legjobb legyek. Úgy érzem, a legjobb akkor abbahagynom a versenyzést, amikor még jól megy.” – fogalmazott Røiseland, hozzátéve, messze többet ért el, mint amiről valaha is álmodott.

A norvég klasszis visszavonulása hallatán természetesen a sportág korábbi kiválóságai is elmondták róla a véleményüket, többek között a legenda Ole Einar Bjørndalen is, aki éppen azt emelte ki, mennyire erőn felül teljesített honfitársa az elmúlt években.

„Őrületes karrier áll mögötte. Fiatalon nem tartozott a legnagyobb tehetségek közé, de elképesztően sokat hozott ki a pályafutásából, gondolva itt különösen a hét érmére (Antholz-)Anterselvából és az öt érmére a tavalyi olimpiáról. Ő egy igazi példakép a biatlonsportban.” – mondta rendkívül elismerően Bjørndalen, a szintén televíziós szakértőként dolgozó Ola Lunde pedig egyenesen minden idők legjobb női biatlonosának nevezte Røiselandot.

Természetesen az érintett nem felejtett el szót ejteni férjéről a keddi sajtótájékoztatón, a jelenleg a német női biatlonválogatottat irányító Sverre Olsbu Røiselandról, akinek elmondása szerint is óriási szerepe volt a karrierje előrementelében, most pedig vele is egyfajta új életbe kezdhetnek.

„Sverre volt mindig a legfőbb támogatóm. Ez egy projekt volt, a mi kettőnk projektje. Nagyon boldog vagyok az eddigi életünkkel, ugyanakkor nagyon várom már, hogy normális életet élhessünk, csak férjként és feleségként, mert ezt még nem próbáltuk ki.” – jegyezte meg viccesen.

Røiseland egyébként nem az egyetlen versenyző, aki hamarosan több időt tölthet férjével, ugyanis szintén még kedden a sportág egy másik női ikonja, a német Denise Herrmann-Wick is bejelentette visszavonulását, másnap pedig a francia Anais Chevalier-Bouchet közölte a nyilvánosággal, hogy a szezon végeztével ő is szögre akasztja puskáját. Szóval bőven lesz kitől búcsúzkodnunk a hétvégén a legendás Holmenkollenen, ahol már bevett módon mindkét nem számára sprintben, üldözésesben, valamint tömegrajtosban rendeznek versenyeket a világkupaidény záróakkordjaként.

Forrás: nrk.no, tv2.no és biathlonworld.com