A lényegi kérdések eldőlni látszanak, de lesz miért izgulni a biatlon-világkupa zárásán

A biatlon kapcsán követett számtalan oldal egyikén olvastam a minap, hogy ebben a sportágban az a legrosszabb, hogy szezon közben csak úgy ömlenek egymás után a nézőre a versenyek, amikor aztán vége van, akkor meg nyolc hónapon keresztül kell várni arra, hogy ismét beinduljon a buli.

Mi tagadás, van a dologban igazság.

Amikor 2023 november 25-én Östersundban a vegyespáros futammal kezdetét vette a biatlon-világkupa 2023/2024-es szezonja, még elképesztően messzinek tűnt 2024 márciusa, amikor ez a sorozat a végéhez ér. Most, nyolc világkupa-hétvégével, és egy világbajnoksággal később ez a pont is eljött, ami egyszersmind számadásra, összegzésre is késztet mindannyiunkat.

Nézzük, mi minden dőlhet el Canmore-ban március 14-17. között!

A világbajnokságot követő, de Oslót megelőző héten, építve az IBU esélylatolgatására, arról írtam, hogy a Nove Mestóban még sárga trikóban versenyző Ingrid Landmark Tandrevoldnak gyakorlatilag nincs esélye arra, hogy a végjátékban is harcban legyen az összetettért. A két francia, a címvédő Julia Simon, valamint a trónkövetelő Justine Braisaz-Bouchet, valamint az összetettben egyszer már második helyen végző Lisa Vittozzi ugyanis annyira meggyőzően versenyzett Csehországban, hogy „nehéz volt látni”, hogy ne ők rendezzék le egymás között a versenyeket.

Mint utóbb kiderült, nehéz volt vagy sem, mindenesetre látni kell, hogy Tandrevold nemhogy nem adta le az előnyét, még növelni is tudta azt. A záróhétvége előtt 73 ponttal vezet Vittozzi előtt, 83 pont az előnye Braisaz-Bouchet-val szemben, Simon és közte pedig 106 pont van.

Azzal, hogy nem esik ki gyenge eredmény, a futamgyőzelemért pedig 90 pont jár, matematikai esélye még mindhárom üldözőnek van, Tandrevold azonban úgy fordulhat rá a zárókörre, hogy a saját kezében van a sorsa.

Lisa Vittozzi fenti, motivációs tréningnek sem utolsó monológjához képest Julia Simon azt találta mondani, hogy akkor lenne még esélye az összetettre, ha a hétvégi három verseny körül Tandrevold kettőt kihagyna. Valljuk be, erre nem érdemes fogadni.

A szakági versenyfutások közül a sprint igérkezik a leginkább izgalmasnak, Tandrevold előnye itt ugyanis mindössze 18 pont Braisaz-Bouchet-val szemben. Az eddigi hét sprintből hatot ők nyertek (3-3), a hetediket, amit még a szezonnyitón futottak Östersundban, pedig Lou Jeanmonnot. Legutóbb Soldier Hollow-ban Braisaz-Tandrevold volt a sorrend, ha Canmore-ban is így végeznének, az a norvég végső sikerét eredményezné minimális, hárompontos különbséggel. Ha azonban ők ketten az első és a harmadik helyen végeznek, akkor már összejöhet a helycsere. Erre a versenyre különösképpen is érdemes lesz odafigyelni március 14-én.

A szakágat az ebben a számban friss világbajnoknak számító Julia Simon vezeti, mögötte azonban négyen is tömörülnek egy 38 pontos tartományon belül, Lou Jeanmonnot-n kívül ráadásul a többiek az összetettért mennek. Simontól az várható, hogy mindent erre a versenyre fog feltenni, neki ugyanis maximálisan megfelelne, ha a zaklatott idénykezdet után két egyéni világbajnoki címe mellé egy kis kristálygömböt is oda tudna tenni.

Egy biztos, ez a futam sem fog az eseménytelenségbe fulladni.

Ezt a szakágat is Simon vezeti egyelőre, itt azonban pillanatnyi második helyével jogosan aspirál a végső győzelemre az Oslóban győztes Lena Haecki-Gross. Matematikailag még akár Jeanmonnot, vagy a világbajnok Braisaz-Bouchet is odaérhet az élre, az ő győzelmükhöz azonban egy jelentősebb Simon-összeomlásnak kellene megtörténnie.

Amikor a Soldier Hollow-i magaslaton Johannes Bø négy lövőhibát vétve, csak a tizenhetedik helyen végzett, akár azt is hihettük volna, hogy itt van az esély a többiek előtt. Aztán jött a másnap, és az üldözőverseny, és az előző napi sokk után az ötödik kristálygömbjéért küzdő norvég rendezte a sorokat, azaz megnyerte a futamot.

A záróhétvége előtt 62 ponttal vezet testvére, Tarjei előtt, és sokat elárul az erőviszonyokról, hogy az üldöző sem fogadna magára kettejük versenyfutásában. Ettől függetlenül a meglepetés esélyét hagyjuk meg, de különösképpen azért ne számítsunk rá.

A legtöbb versenyt felvonultató szakágban is, hogyhogy nem, norvég háziverseny várható. Tarjei Bø előnye 22 pont Sturla Holm Laegreiddel szemben, rajtuk kívül matematikailag még a visszavonuló Benedikt Dollnak is van esélye a kristálygömbre, de ahhoz, hogy ez valósággá váljon, nagy földindulásnak kellene következnie.

Mindkét norvég egyaránt háromszor végzett sprintverseny dobogóján ebben a szezonban, és mindkettejüknek egy kirívóan rossz eredménye van a világkupából. Az idősebb Bø testvér mellett a rutinja, Laegreid mellett a friss sprintvilágbajnoki címe szól. A lövészet lehet a döntő tényező, ebben a mutatóban pedig Tarjei a maga 95%-os fekvő eredményével jobb honfitársánál.

Ez a szakág tűnik a leginkább lefutottnak, Johannes Bø előnye ugyanis 71 pont üldözőjével szemben. Az üldöző ráadásul az a Johannes Dale, aki a szezon közepén ihletett formában versenyzett, az utolsó harmadra azonban nagyon elfáradt, betegség is hátráltatta, így pedig nem meglepő, hogy visszaesett. Ha a szezontól való szép búcsú össze is jöhet neki, ekkora differenciát egészen biztosan nem lesz képes eltüntetni klasszis válogatottbeli társával szemben.

Annál is inkább igaz a fenti utolsó mondat, mert Dalénak mindent a tömegrajtos versenyre kell(ene) feltennie, azt a szakágat ugyanis egyelőre még vezeti. Mögötte azonban nagy a tömörülés, Vetle Sjaastad Christiansen hátránya mindössze 8 pont, Johannes Bø lemaradása pedig 12 pont.

Az összetett szempontjából ekkorra Johannes Bø-nek valószínűleg már matematikailag sem lesz félni- és számolni valója, így nem lenne meglepő, ha ebbe a versenybe már nem égbeszökő motivációval állna bele. Dale és Christiansen versenyfutásából pedig személy szerint utóbbi szakági sikerére számítok.