Az Öberg lányok legyőzésével hangolt az idei biatlonszezonra a korábbi sífutó klasszis

Már több mint másfél éve annak, hogy a svédek korábbi olimpiai és világbajnok sífutója, Stina Nilsson meglepő lépésre szánta el magát, és biatlonra váltott. Az előző télen még nem igazán láthattuk a sílövők világkupájában, ugyanis a svéd edzői stáb jobbnak látta, ha nem rögtön a legmagasabb szinten rázódik bele új sportágába.

Így Nilsson első szezonjának nagy részét a második számú sorozatban, az IBU Kupában teljesítette, ahol nem nagyon vetette magát észre komolyabb eredményekkel, a lövőteljesítményén pedig igencsak érződött, hogy a sok gyakorlás ellenére még a kezdeti fázisban tart.

Talán éppen az áttörés hiánya okozta azt a döntését Johannes Lukasnak, a svédek szövetségi kapitányának, hogy még márciusban beválogassa őt a szezonzáró östersundi világkupa-fordulóra, részben a gyorsabb tanulási folyamat érdekében. Nilsson élt is a lehetőséggel, és hazai pályán egy 26. és egy 22. helyet szerzett. Ráadásul a 7.5 kilométeres sprintversenyben csupán 1 lövést hibázott el a 10-ből, amely különösen figyelemreméltó a szeles időjárásáról ismert helyszínen.

Ennek a lehetőségadásnak azonban már jóval kevésbé van „szabadkártya”-érzete, ugyanis a 28 éves versenyző nyáron megnyerte sprinttávon a svéd bajnokságot, nem akárkiket, mint az Öberg testvéreket legyőzve, és elmondása szerint is remek felkészülésen van túl.

„Nagyon elégedett vagyok a nyári és az őszi időszakkal is, különösen a háromhetes Font Romeu-i (Franciaország – a szerk.) edzőtáborral, ami ráadásul nagyon szép környezetben zajlott.” – nyilatkozta Nilsson. - „A tavalyi évhez képest be kell vallanom, hogy jobban érzem magam a puska mögött, jobbak a lábaim, és gyorsabban síelek.”

A pjongcsangi téli olimpián 4 érmet (köztük 1 aranyat) is begyűjtő Nilsson valóban úgy tűnik, kezd visszatérni korábbi futóformájához, ugyanis az előző héten már havas körülmények között a legjobb futóidőt produkálta a svédországi Idrében megrendezett sprintversenyen, melyen így 5 lövőhibája ellenére is kis híján a legjobb tíz között zárt. Még egy szeptemberi interjújában mondta el, hogy bár lövészetei javultak, továbbra is elég ingadozóak.

„Vannak jobb és vannak rosszabb napok, nemcsak a versenyeken, hanem az edzéseken is. Már eléggé hozzá is szoktam ehhez a hullámvasúthoz.” – utalt egyben az augusztus elején sorra kerülő nemzeti bajnokságra, ahol a győztes sprintet követően másnap az üldözéses versenyben 8 lövőhibát is elkövetett.

Ugyanakkor a váratlan hazai sikere önmagában elég lehetett arra, hogy valamelyest elcsendesítse azon kritikus hangokat, melyek szerint a biatlonra váltás helyett sokkal inkább sikeres sífutó karrierjét kellett volna folytatnia, ami az olimpiai és világbajnoki (arany)érmek mellett 23 világkupa-elsőséget is hozott Nilsson számára.

„Sok ember teljesen meglepett lett a hír hallatán, és azt mondta: Ugye csak viccelsz?!” – emlékezett vissza a svéd. „Akik nem ismernek engem, és azt, hogy mi motivál, talán csak sikeres sífutóként tekintenek rám. Úgy gondolták, ezt kellene folytatnom, mert rengeteg pénzt és szponzorációt ad, bla-bla-bla… A pénz soha nem volt motivációm. Számomra minden a szenvedélyről szól. Olyan életet kell élnem, ahol úgy érzem, az álmomat élem. Sokáig sífutó voltam, de már nem vagyok az.”

Nilsson persze tisztában volt vele már a kezdetektől, hogy nagy kihívásba fogott bele, de pont ez is jelentette a motivációját, és vitte őt rá a váltásra.

Ez az utazás pedig immár a svéd világkupacsapattal zajlik Stina Nilssonnak, aki immár a teljes nyári és őszi felkészülést az elsőszámú válogatottal teljesíthette. Ahogy elmondta, az új edzők és csapattársak igazán meleg fogadtatásban részesítették őt, amely megkönnyítette számára az átállást.

Nilsson külön kiemelte a svédek lövőedzője, Jean-Marc Chabloz szerepét, aki szerinte jól látja az összképet az ő lövőteljesítményével kapcsolatban, amely ugyan még hullámzik, de folyamatosan fejlődik. Az e téren tett előrelépést a szövetségi kapitány Johannes Lukas is így látja, aki a futóformájáról is külön említést tett.

Ami az érintettet illeti, ő még nem nagyon mer nagy álmokat dédelgetni, például a lehetséges olimpiai szereplésre sem akar még gondolni. Jelenleg csak arra fókuszál, hogy rendben elkezdje a szezont, annyit viszont már előre megállapított, hogy örül annak, ahol jelenleg tart.

Hogy Nilsson pontosan mi mindenre lehet képes ezen a télen, azt természetesen még nem nagyon lehet megállapítani. Mindenesetre kíváncsian várhatjuk, hogyan teljesít az östersundi duplafordulón (november 27-28. és december 2-5.), amelynek versenyeit természetesen az Eurosport különböző felületein is láthatjátok majd, ahogy a teljes 2021/22-es világkupaszezont.

Forrás: nordicmag.info, ski-nordique.net, biathlonworld.com