Armand Mondo Duplantis mesélt tökéletességről, az olimpián elért világcsúcsról és arról, hogy Carlos Alcaraz a legmenőbb és leghitelesebb sztár
Publikálva 30/04/2026 - 09:21 GMT+2
Armand Mondo Duplantis évek óta folyamatosan újraírja az egyetemes sport történelmét, újra és újra bebizonyítja, hogy igenis lehetséges az, amiről korábban azt hittük, hogy nem. Az Esquire magazinnak adott terjedelmes interjúban mesélt fegyelemről, a sportága magányosságáról és arról, hogy az elérhető maximum mindig egy centiméterrel magasabban van, mint azt korábban hitte.
Duplantis világcsúccsal nyerte a rúdugrást, 3000 akadályon bombameglepetés született - Összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Armand Mondo Duplantis háromévesen ugrott először.
Hétéves korára a korosztálya valamennyi rekordját megdöntötte, tizenöt évesen pedig már az egész atlétavilág tudta, hogy egy hatalmas tehetség.
Eddig 15 alkalommal javított világcsúcsot, a rekord jelenleg 6.31m. Az, hogy meddig juthat, megtippelhetetlen, de egy neves rúdugróedző szerint 15 cm legalább van még benne.
A rekordok közül kiemelkedik az a 6.25m, amit a párizsi olimpián ugrott. Az aranyérem már a zsákban volt, elengedhette volna az utolsó kísérletet, ő azonban odaállt, vizualizálta az ugrást, amit korábban már ezerszer elképzelt, és megcsinálta.
A benne élő két Duplantis tökéletes egységet alkot. Az egyik a nyúlánk atléta, aki felfokozott érzelmi állapotban is rettenetesen képes koncentrálni, aki minden ugrás előtt becsukja a szemét és szinte mindig átviszi az adott magasságot. Ő a skandináv rész, a módszeres, a csendes, a hidegvérű.
Emellett azonban ott van a menő amerikai srác Louisianából, aki rengeteget gesztikulál és még többet nevet. Aki countryt és hiphopot hallgat, aki négyszer is James Bondnak öltözött Halloweenkor, és aki ugyanazzal a vibráló lelkesedéssel beszél a barátairól, a feleségéről és a zenéről, mint ahogy a világcsúcs-magasságokról.
Az Esquire magazinnak adott interjúban mesélt a félelmeiről, a házassággal kapcsolatos elképzeléseiről, zenéről, Carlos Alcarazról és még sok minden másról.
Mindenki látja, milyen vagy, amikor szárnyalsz. De, amikor a földön jársz, van valami, amitől félsz?
Amennyire lehet, próbálok félelem nélkül élni. Ami a félelemnél is jobban aggaszt, az a tudat, hogy az élet milyen rövid.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/09/15/image-74819068-15fa-4160-ad6f-dec8d6ea24fc-85-2560-1440.jpeg)
Világcsúcs! Armand Duplantis Tokióban ismét megdöntötte a rúdugrás rekordját
Videó forrása: Eurosport
Ezt sportolóként nagyon érzi az ember, mert minden olyan gyorsan történik. Próbálom élvezni az utat, a folyamatot, azoknak az embereknek a társaságát, akikkel körbeveszem magam és azokat a kapcsolatokat, amiket felépítettem menet közben.
Sikeresebb vagyok, mint arról valaha is álmodni mertem. Ha visszanézek, a legváratlanabb pillanatokra emlékszem leginkább. Megvan persze a rekorddöntés pillanata is az olimpiáról, de sokkal élénkebben él bennem: a kimerültség és a nevetés a barátokkal.
Ezek a legkisebb dolgok a legfontosabbak. Próbálom az életem minden lehetséges módon optimalizálni. A sportteljesítmény és az érzelmek tekintetében is.
A te esetedben különösen fontos, hogy a rendkívüli dolgok ne váljanak rutinná. Hogyan kapcsolsz ki egy rekorddöntés után?
Én úgy gondolom, az életed olyan, amilyennek te felfogod. Az a te valóságod. Az enyém folyamatosan változik, én pedig igyekszem hozzá alkalmazkodni. Az a legfontosabb, hogy kihozzam magamból mindazt, ami bennem van. Amikor a pályán vagyok, csak arra gondolok, hogy olyan magasra ugorjak, amennyire csak tudok.
Még csak 26 éves vagy, de már jó ideje világsztár. Mi mindent kellett megtanulnod kezelni már nagyon fiatalon?
Folyamatosan tanulok. De a legfontosabb talán az, hogy megtanultam együtt élni a bizonytalansággal, azzal, hogy nem látok mindent előre, hogy amikor szükséges, képes vagyok azt mondani, hogy ”nem tudom”.
Próbálok kíváncsi, őszinte és nyitott maradni. Belátom, az életem egy kicsit fura. Nem focista vagyok, aki aláírt 16 évesen, és mindenki tudja, hogy nagy játékos lesz belőle. A rúdugrás nem így működik.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/09/11/image-fd6d9120-9673-4c01-ab1c-26e366c20aec-85-2560-1440.jpeg)
Duplantis várja, hogy ismét szurkolók előtt versenyezhessen Tokióban az apokaliptikus olimpia után
Videó forrása: SNTV
De közben ebben az egyáltalán nem szokványos életemben ugyanazokon a dolgokon megyek keresztül, mint mások. Próbálom az emberi kapcsolataimat előtérbe helyezni. Nemrég nősültem meg, úgyhogy a feleségem, a családom, a barátaim a legfontosabbak nekem. Sokat utazom, úgyhogy nem könnyű, de rengeteget dolgozom azon, hogy minőségi kapcsolatot tartsak fenn azokkal, akiket szeretek.
Sokan beszélnek az élsportolók magányosságáról. Te hogy küzdesz meg ezzel?
Az enyém egy nagyon magányos sport. Minden rajtam múlik, maximálisan enyém a felelősség. Ez megtanított kialakítani egy jófajta egyensúlyt. Amikor benne vagyok valamiben, abban teljesen benne vagyok.
Kifejlesztettem egyfajta pozitív csőlátást magamnak. Amikor kilépek az atlétika világából és a feleségemmel vagyok, próbálok jó partner lenni. Amikor a golfpályán vagyok, akkor csak a következő ütésre figyelek, amikor a stúdióban vagyok, akkor csak a dal van és én. Mindent a maga idejében.
Ha kivesszük a rúdugrást a képből, hogy néz ki Mondo Duplantis egy napja?
Hát, nincs valami sok tipikus napom. (nevet) Elég rugalmas a beosztásom. Van, hogy hétkor kelek, van, hogy kilenckor. Délelőtt általában az erőnlétemen dolgozom, ebéd után pedig azért van egy kis szabadidőm. Ilyenkor van egy kis Netflix, golf vagy stúdiómunka.
A zene képes a leginkább nyugalmat adni nekem, mert annyira más, mint a sport.
Az atlétikában minden olyan objektív, mérhető. A zenében nincsenek jó válaszok, csak érzések vannak.
A divat esetében ugyanez a helyzet: amiben jól érzed magad, attól leszel igazán önmagad. Szeretem ezt a tempókülönbséget, szerintem nagyon egészséges.
Milyen zenét hallgatsz mostanság?
Szeretem az R&B-t, de az, hogy mit hallgatok, attól is függ, hogy az év melyik részében vagyunk. Amikor versenyzek, több energiára van szükségem, akkor jön a hiphop, a rap, a house. Szezonon kívül az R&B nagyon ki tud kapcsolni. De hallgatok countryt is, mert apu New Orleansból származik és én komolyan kötődöm az USA déli vidékéhez. A sokféle stílus csak még inkább gazdagít engem.
Ha létezik tökéletes ugrás, akkor te azt már végrehajtottad? Vagy ilyen igazából nincs, és ennek csak az ígérete az, ami hajt téged előre?
Szerintem a tökéletesség elérhetetlen. És bár lehet, hogy maximalistának tűnök, igazából nem vagyok az. Nem így működöm, sokkal inkább az érzések mentén. Szeretem, ami jó érzéssel tölt el, és szeretek az ösztöneimre hallgatni.
Nem veszek el az elemzésekben és az adatokban. Számomra a rúdugrás valahol művészet. Kell hozzá erő, de mégis olyan könnyed. Minden kísérlet mást ad, és neked arra kell reagálnod, amit az adott ugrás megkíván. Mindig más helyzetben vagy és neked meg kell találnod az egyensúlyt.
Még a legjobb ugrásaim sem voltak tökéletesek.
A dolog nem arról szól, hogy végrehajtod a tökéletes ugrást, hanem hogy kihozod a legtöbbet abból, amit az adott ugrás abban a pillanatban kínál. Mindig lehet egy kicsit jobban csinálni.
Számomra az egész inkább egy utazás, semmint egy kísérlet, hogy elérjünk valami lehetetlent.
Elmondtad többször, hogy minden a hozzáálláson múlik. A vizualizáción, a pozitív energiákon. De mégis mi van a fejedben, amikor ugrani készülsz?
A vizualizáció az egyik legfontosabb eszközöm. Mélyen hiszek benne. Ez még gyerekkoromból jön, amikor még az udvarunkon ugrottam, és órákon át néztem a legjobbak videóit, elképzelve, hogy én ugrok ott helyettük és próbálva lemásolni a technikájukat.
A legkönnyedebb ugrók azok, akik mintha közben nem is veszítenének energiát. Azért ilyen könnyedek, mert hagyják, hogy a testük kövesse azt, amit az elméjük már elképzelt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/05/4020062-81538888-2560-1440.jpg)
A rúdugrózseni Armand Duplantis megkongatta az ikonikus harangot a párizsi Stade de France-ban
Videó forrása: Eurosport
Ezért csukom be a szemem minden ugrás előtt. Van egy tiszta képem arról, hogy mit akarok csinálni, és tudom, hogy meg is tudom csinálni.
Az olimpián a világcsúcsot jelentő utolsó kísérletem előtt sokan azt gondolhatták, hogy ijesztő helyzetben vagyok. De nekem déjà vu-m volt. Én abban a pillanatban korábban már ezerszer benne voltam.
A kertünkben voltam, becsuktam a szemem, és pontosan ezt vizualizáltam. Tehát az olimpián csupán azt éltem meg, amit előtte már nagyon sokszor. Amikor nyugodt vagyok, az annak a békének az állapota, hogy én azt már megtapasztaltam.
Azt mondják, szeretnél még két olimpiai aranyérmet és elérni a 6.40m-t. Ez szerinted lehetséges?
Valószínűleg mindkettő az. Tíz éve nem gondoltam, hogy ilyen magasságokba eljutok. Miért ne lehetne még feljebb?
A privát életben milyen álmaid vannak, mit szeretnél elérni?
Olyan ember akarok lenni, aki nem félelemben él. Azt akarom tenni, amit a szívem és a megérzéseim diktálnak. Amennyire csak lehet, próbálok figyelni a bennem lévő belső hangra. A pályán kívül a család a legfontosabb a számomra. Egy nagy családban nőttem fel, általuk is lettem az, aki. Szeretnék majd én is saját családot, ez legalább olyan fontos, mint a rekordok.
Gondolkozol azon, milyen örökséget hagysz magad után?
Nem igazán. Inkább azt remélem, hogy helyesen élek és pozitív példát mutatok. Igazából ez számít nekem. De még tart a folyamat, még mindig próbálom kitalálni, hogy mit akarok és merre tartok.
A rúdugráson kívül milyen sportok érdekelnek még?
A golfot szeretem. Lassabb, de van egy szépsége és egy stratégiai komplexitása, és mentálisan nagyon sokat követel. Szeretem az amerikai focit is, mindig is lenyűgözött, bár sosem játszottam. És persze az európait is, bár elég válogatós vagyok.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/05/4020122-81540088-2560-1440.jpg)
Duplantis világcsúccsal aranyérmes, óvás döntött az érmekről 5000 méteren
Videó forrása: Eurosport
És az elmúlt két évben eléggé rákattantam a teniszre. A szüleim által megismerhettem Federer és Nadal rivalizálást, de most itt az új generáció, őket is nagy élvezet nézni.
Carlos Alcaraz szerintem a legmenőbb és a leghitelesebb ember, akivel valaha találkoztam.
Egy igazi sztár, a meccsek után mégis megközelíthető, egy valódi ember. Nagyon tetszik a családjával való kapcsolata, hasonlóan gondolkodunk arról, mennyire fontos figyelni a hozzánk közel állókra.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Minden idők legsikeresebb női atlétája visszatér? Allyson Felix megcélozza a Los Angeles-i olimpiát
- A magyar atlétika elmúlt 16 éve – A jó nem ilyen
Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád?
Ez nehéz kérdés, de nem aggódom. Bízom abban, aki vagyok és amit csinálok. A sportban nagy dolgokat akarok elérni és népszerűsíteni akarom. Született versenyző vagyok és imádok nyerni.
A legfontosabb, hogy a jelenben élek. Ha jön majd valaki, aki jobb lesz, akkor is jól fogok tudni aludni. Nem akarok a múltba kapaszkodni. Lapozok, megyek tovább, élem az életem.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés